Martonyi János 1910-ben Győrben született, és 1981-ben Szegeden hunyt el, ahol a halálát megelőző évig az egyetem egyik jogi tanszékének vezető professzora volt. E két végpont között pályája folyamatosan ívelt felfelé, amit az időközben lezajlott világháború sem tört meg. Martonyi sikerember volt az ezt megelőző Horthy-korszakban és a világégés utáni, Kádár nevével fémjelzett időben is. E cikknek lényege mégsem a sikertörténet részletezése, hanem az eddig még meg nem történt párhuzamba állítás fia életrajzával.

A mai köztudatban élő Martonyi János (születési helye Kolozsvár, 1944) pedig sikeres volt Kádár idején és az ezt követő, még külön névvel nem jelölt utóbbi 20 évben is. A két életrajz nevezhető „savállóan rendszerbiztos” karriertörténetnek, valójában pedig minden korszakot meglovagló, kiszolgáló életút volt és az ma is, kettőjük példátlan pálfordulásai időben átívelik a XX. századot. Az életrajzok idevágó, többnyire elhallgatott lényeges pontjai kerülnek itt kiemelésre.

Az idősebb Martonyi 1933-ban szerzett jogtudományi doktori oklevelet, 1932-33-ban állami ösztöndíjjal közigazgatási jogot tanult Párizsban, a Sorbonne-on. Már 1933-tól az akkori Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tisztviselője. Az erdélyi visszacsatolást követően 1940-ben a kolozsvári egyetemen a közigazgatási és pénzügyi jog nyilvános rendkívüli tanára lesz, majd az újabb földrajzi átrendeződést követően 1945-től a szegedi egyetem államigazgatási és pénzügyi jogi tanszékén szintén ny. r., majd tanszékvezető egyetemi tanár. Életében a háború előtt és után is jelentős szerepet játszik a francia kapcsolat, aminek első része nevezhető akár természetesnek is, de a második, a Kádár-korszakban ápolható francia közvetítés, utazás stb. csak igen keveseknek adatott meg. Martonyi már 1933-ban – pályája kezdő évében – cikket ír a kívánatos francia kapcsolatról, írása a Debreceni Szemlében jelenik meg. Az újság egyébként már 1929-ben a berlini Collegium Hungaricum hivatalos orgánuma lett, de Párizsi őrhely címmel Hankiss János már ekkor cikket ír arról a francia „horizonttágulásról”, ami „mámorosan feledhetetlen… szaktudományuk útjai itt mind beletorkollanak a nemzeten való segítés, a lelkes tanácsadás, a komoly prófétálás széles terébe. … a párizsi levegő a legnemesebb értelemben vett szabad vizsgálódást, a merész s következetesen végiggondolt eszmékért való hevülésnek a francia józan valóságérzékkel való szövetkezését s életben és tudományban minden nyugati értéknek pártatlan mérlegelését és érvényesítését jelenti az öncélú magyarság javára.” De: Trianon után van az ország, még nincs is egy évtizede! Csak ezt a tényt figyelmen kívül hagyva lehet ódát zengni Párizsról, ami időszerű lehetett a reformkorban vagy Adyval bezárólag, de nem 1929-ben. E francia dicséret térbeli-időbeli párja annak, ami bekövetkezett a háború utáni szovjet megszállás idején, e párhuzamról is kevés szó esik. Martonyi 1933-as cikkének címe: A magyar jogélet és Franciaország (miközben Trianonnal bekövetkezett a XX. század legkirívóbb jogtalansága, Magyarország szétdarabolása és az ezt kísérő jogtiprások).

Idézetek a cikkből: „A francia jogélet magas szintje el nem vitatható; a francia nép annyi más kitűnőség mellett állandóan nagy jogi elméket is termel ki magából.” Ez egybevág azzal, amit a korabeli Magyary-iskola (amelyhez Martonyi is tartozott) vezére megfogalmazott: „a francia kultúra termékei nélkülözhetetlenek minden nemzet számára, amely nem akarja elveszteni helyét a civilizált népek között” – az írás egyébként egy magyar-finnugor (!) tanulmányok füzetben jelent meg. (Előrebocsátom a párfordulást: Martonyi és jogásztársai 1949 után ugyanígy dicsőítik a sztálinista alkotmányt és a szovjet jogrendet.) Azért idézésre méltó adat is van Martonyi 1933-as cikkében, amit pl. az alkotmányjogról ír: „ezen a téren Magyarország sok tekintetben eredeti koncepciót és sajátos megoldásokat mutathat fel. Történeti alkotmányunk épületére büszkén tekinthetünk valamennyien; évszázados küzdelmek, a nemzeti önfenntartás parancsa és az idegen hatalommal szemben való állandó védekezés attitűdje faragták ki azt ilyenné. Idegen mintákról ebben a birodalomban nagyon kevéssé lehet beszélni. A Idegen mintákról ebben a birodalomban nagyon kevéssé lehet beszélni. A magyar közjog csak nagy óvatossággal, erősen megszűrve szívott fel magába idegen elemeket; a nyugati hűbériség magánjogias eszméit csak lényegesen módosított, az állam egységét mindvégig megőrző formában vette át; az állami főhatalom szemléletének, a király és a nemzet viszonyának nagymértékben önálló megoldását alakította ki a szent korona tanában.”

A 30 éves korában megkapott kolozsvári egyetemi katedra rövid évei és a világháború után Martonyi a szegedi egyetem tanszékvezetője lett. A tudományos krónika szerint 1952-ben az állam- és jogtudományok kandidátusi, 1966-ban pedig legnagyobb monográfiája alapján ennek doktori fokozatát nyerte el. Az 1952-es kandidáláshoz – sok mással együtt — nem kellett disszertációt írnia, az új minősítő rendszer befogadta a tudósok egy részét. A Szeged, 1962-es megjelölést viselő, 1964-ben megvédett disszertációjának címe: A bíróságok szerepe az államigazgatás törvényességének biztosításában. Anélkül, hogy elmerülnénk a jogi magyarázatokban és nemzetközi összehasonlításokban, a dátumok alapján tudjuk: törvénytelen erőszakszervezet és titkosszolgálat működött az országban, miközben vezető jogászok, egyetemi tanszékvezetők tudományosan is kiszolgálták a rendszert. Hosszú út vezetett idáig, de Martonyi ezen rendszernek is kegyeltje volt. A működésének 40., születésének 70. évfordulóján tartott szegedi tudományos ülés méltatása szerint: odaadó és lelkes munkásságát szocialista társadalmunk is nagyra értékeli; korábban az „Oktatásügy Kiváló Dolgozója”, a közelmúltban pedig a „Munka Érdemrend” arany fokozat kitüntetésben részesült. E karriernek azonban része az is, amit az 1980-as ünnepléskor már elhallgatnak, hogy Martonyi előadást tartott a Szegedi Tudományegyetemen Rákosi Mátyás születésnapjának 60. évfordulója alkalmából. Ez nyomtatásban „A marxizmus-leninizmus klasszikusainak az államigazgatásra vonatkozó tanításaiból” címmel jelent meg. Ennek hangvétele: „A Lenintől lefektetett alapokon Sztálin vezetésével kiépített első szocialista államszervezet, a Szovjetunió állami apparátusa a Nagy Honvédő Háború idején ragyogó sikerrel állta ki a súlyos próbát… A szocialista államigazgatás új típusú és magasabb rendű volta… a népképviseleti szervek gyökeresen különböznek a burzsoá államok parlamentjeitől… Lenin tanítása szerint: A szovjethatalomnak nincs parlamentje, hanem a dolgozók, a munka képviselői ülnek össze, hogy törvényeket hozzanak, amelyeket közvetlenül végre is hajtanak…”

Martonyi az 1949-es szocialista alkotmányról: „Államigazgatásunk a maga sokrétű teendőinek az elvégzésében népünk bölcs tanítójának, Rákosi Mátyásnak az útmutatását követi. Rákosi Mátyás újjáépítésünk feladatainak kijelölésével és az ezek megvalósítását szolgáló munka megszervezésével, a kádermunkáról 1947 májusában tartott nagyjelentőségű előadásával, Népköztársasági Alkotmányunk megteremtésével és az államvezetés felépítéséről szóló rendelkezéseinek 1949 augusztus 17-i országgyűlési beszédében történt összefoglalásával, helyi tanácsainknak1950 folyamán való kiépítésével és a Magyar Dolgozók Pártja 1951 februári II. Kongresszusának határozata nyomán végbemenő megszilárdításával a marxizmus-leninizmus tanítását valóban alkotó módon alkalmazta népi demokratikus államunk igazgatására, épp úgy, mint felszabadult országunk egész életére.”

Martonyi doktori disszertációjának 3 opponense szegedi, budapesti és pécsi tanszékvezető volt, név most nem fontos, mindhárman azonos korban azonos érdekek kiszolgálói voltak. Egyikőjük így méltatja a szerzőt: „Már a felszabadulás előtt jelentek meg tanulmányai a közigazgatási bíráskodásról. … Nagyon érdekes pl. a szerzőnek 1961. évi párizsi tartózkodása alkalmával a Conseil d’État párizsi székházában folytatott kutatási eredményét tartalmazza…” Még le sem zárultak az 1956-os megtorlást követő kivégzések, Martonyi már tanulmányútra mehetett Franciaországba. De: „a szerző kritikát gyakorol a burzsoá szabályozás felett s mint ilyen állítja szembe azzal az értékeléssel, amely a szocialista államok megfelelő tételes jogi szabályára vonatkozik…. Hathatósan szolgálja népi demokratikus államigazgatásunk jogszerűségét, a közösségi érdekek megóvásának és az egyéni jogok védelmének összeegyeztetését.” Martonyi válasza: Bírálóim teljesen egyetértenek a disszertációm tárgyául választott témának szocialista jogfejlődésünk szempontjáéból lényeges voltával. (Mikor mondja már 2011-ben magyar államelnök, miniszterelnök és külügyminiszter – aki szintén Martonyi!- hogy nincs itt semmiféle jogfejlődés, hanem még mindig az 1949-es sztálinista alkotmány béklyóiban vergődünk?) Idősb Martonyi hitvallása: „disszertációm a marxizmus-leninizmus szellemében, tehát a társadalmi haladást szolgálva tárgyalja az államigazgatási határozatok bírói felülvizsgálatának témakörét. Munkásságomnak világnézetileg határozott irányát… illetékes külföldi kritikusok is megállapították… az alapgondolatban, a szocialista törvényesség biztosításában és a jogi elmélet eredményeinek a gyakorlat hasznára való fordításában egyek vagyunk. Nincs más ambícióm, mint az, hogy a szocialista építés nagy ügyét ezen a területen is, tőlem telhetően szolgáljam.”

Ifjabb Martonyi János 1944-ben Kolozsvárott született, az előbbiek ismeretében még távolról sem tekinthető erdélyinek. Életrajza a mai külügyminisztériumi honlap szerint: Az állam- és jogtudományok doktora (“summa cum laude”, 1967), az állam- és jogtudományok kandidátusa címet szerzett 1975-ben. Disszertációjának címe: A tengeri fuvarozási szerződés (ennek kritikáját leírtam a Kölcsey halála c. könyvemben). Munkahelyei: 1969-től vállalati jogtanácsos, 1979-től kereskedelmi titkár Brüsszelben. 1987-től oktat az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 1997-től tanszékvezető egyetemi docens, majd 2000-től tanszékvezető egyetemi tanár a Szegedi Tudományegyetemen. 1995 és1998 között vendégprofesszor a Brugge-i és Natolin-i (Varsó) Európa Egyetemen, 1996-ban a Közép-Európa Egyetemen. 1994-től 1998-ig ügyvéd, a Baker & McKenzie nemzetközi ügyvédi cég irodavezető partnere, európai igazgatóságának tagja. 2002-től főfoglalkozású egyetemi tanár és ügyvéd, a Martonyi és Kajtár Baker & McKenzie Ügyvédi Iroda vezetője. Évtizedek óta publikál tanulmányokat és esszéket a nemzetközi kereskedelem joga, a versenypolitika és versenyjog, az európai integráció és a közösségi (európai) jog, a globális szabályozások, a közép-európai együttműködés, valamint a nemzetközi kapcsolatok területén.

Politikai életútja: 1984-től osztályvezető, majd főosztályvezető a Külkereskedelmi, illetve Kereskedelmi Minisztériumban; 1989-1990 privatizálási kormánybiztos; 1990-1991 közigazgatási államtitkár a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában; 1991-1994 közigazgatási államtitkár a Külügyminisztériumban; 1998-2002 külügyminiszter, majd Nemzetközi választottbíró, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság Elnökségének tagja. Elnöke a Fidesz keretében működő Szabad Európa Központnak, a Nézőpont Alapítványnak, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületnek. Tagja az Európai Néppárt alapítványa (Center for European Studies) kuratóriumának, a Professzorok Batthyány Körének és a Heti Válasz tanácsadó testületének. Állandó meghívottja a Fidesz Elnökségének. Tagja a Tudományok és Művészetek Európai Akadémiájának (European Academy of Sciences and Arts).

Ahogy a Horthy- majd Kádár-korszak francia kapcsolata továbbélt id. Martonyi tevékenységében, úgy épül egymásra Martonyi külügyminiszter Kádár-kori brüsszeli és mai uniós tevékenysége. Mindezért Jacques Chirac francia köztársasági elnöktől 2000-ben a Becsületrend parancsnoki fokozatát kapta. Ugyanezen év lovagi kitüntetettje volt Medgyessy Péter is, aki 2004-ben még e Becsületrend főtisztje is lett. Beszédes a kitüntetettek sora, benne Göncz Árpád, Konrád György, Kornai János, Kosáry Domokos, Mádl Ferenc, Mécs Imre, Vásárhelyi Miklós. A Napóleon által 1802. május 19-én alapított kitüntetést azok kaphatják meg, akik tevékenységükkel hozzájárulnak Franciaország dicsőségéhez. Martonyi János a tizennyolcadik magyar, aki ebben az elismerésben részesült. Később követték: Hoffmann Rózsa, Hónig Péter, Szili Katalin, Gergényi Péter, Balázs Péter, Dávid Ibolya, Koncz Zsuzsa, Rockenbauer Zoltán.

Sokatmondó adat, hogy Martonyi nem a Magyar Tudományos Akadémiának a tagja, hanem annak az 1990-ben alakult európai akadémiának, ahova nem tudományos teljesítmény alapján lehet bejutni (bár ez a magyarországi esetében is sokszor megkérdőjelezhető). A Tudományok és Művészetek Európai Akadémiája már címerében is sokat sejtető: 2-2 negyedében 3 Bourbon liliom és 7 darab Dávid-csillag. Kiemelt tevékenysége az 1997-ben alapított Tolerancia díjak osztogatása. E kitüntetést megkapta többek között a Teddy Kollek, korábbi jeruzsálemi polgármester, Susanne Mubarak, a napjaink híreiben szereplő egyiptomi elnök felesége, Franz König bécsi bíboros, a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörösfélhold stb.

Martonyi ebben a csapatban a nemzetközi holokausztipar kiszolgálója, aki 2011-ben – már a magyar EU-elnökség idején – az Auschwitz-birkenaui haláltábor felszabadításának 66. évfordulóján tartott budapesti megemlékezésen hangsúlyozta, hogy a magyar holokauszt az egész magyar nemzet tragédiája, majd kiemelte a tolerancia fontosságát, és elmondta, hogy az unió alapjogi chartájában felsorolt jogokat változtatás nélkül átemelik a készülő magyar alkotmányba.

Ezen írás csak része és abban is csak vázlatos megfogalmazása annak a francia kapcsolatnak, melyben vezető pozícióban lévő „írástudók”, jelen esetben jogászok társadalmi rendszerváltozásokon át idegen érdekek kiszolgálói lettek, s ennek alapján megjósolható, hogy a tétlenül ülő, hallgató, látszatalkotmányozással becsapott nemzet hogyan válhat egy újabb alkotmányozás áldozatává. Szó sincs itt Trianon helyretételéről, a szovjet megszállás elítéléséről, 1956 feltárásáról, vagy a Szent Korona-tan visszaállításáról. Martonyi megmondta: az unió alapjogi chartájában felsorolt jogokat kell változtatás nélkül átemelni a készülő magyar alkotmányba. Így biztosan nem lesz benne, hogy MAGYARORSZÁG ÖRÖKKÉ SZABAD, de az sem, hogy MINDEN MAGYAR ÉRTÉK A MAGYAR EMBEREK ÉRDEKEIT SZOLGÁLJA!

Dr. Nagy Attila
orvos, közíró

Hunhír.info