A proligój Gyurcsányi és díszes társasága bohózatba illő bemutatkozásával teljesen egyértelművé vált, hogy az MSZP-n belül megjelent két olyan táborvezetés, amelyek közül az egyik jobban, a másik még jobban képviseli az úgynevezett identitás-politizálást. Az otthonkás mami, a fogatlan munkásőr, a legvidámabb barakkban szocializálódott Való Világ-fogyasztó csak a szavazatontó státuszára számíthat ezen a libafarmon, a lényeg, hogy a pozíciókat a “liberális” értelmiség prominensei tölthessék be, így a magyar politikai életben létrejöjjön egy új, nagyon-nagyon SZDSZ, és egy látszólag kevésbé ugyanaz. Gyurcsány semmit sem tanult, de nyugodtan felejthette saját megbocsájthatatlan bűneit, egy ország szó szerinti, és gazdasági, társadalmi kivéreztetését. Az őt felállva, vastapssal ünnepelő hallgatóságát nem érintették a szemkilövések, nem érezték a diktatúrát, mert haszonélvezői voltak, s különben is csak az a lényeg, hogy az orbáni pusztabunkó plebejus demokráciát felválthassa a magasabb rendű, a szabadság, az egyenlőség és a testvériség jelszára építő érzékenység demokrácia. Ennek a legfőbb kitétele: nekünk JÁR, mert mi vagyunk a magyarok!
Gyurcsány Ferenc évértékelőjén több szocialista politikus – mások mellett Avarkeszi Dezső, Molnár Csaba, Szabó Zoltán, Vadai Ágnes, Varju László, Vitányi Iván és Vojnik Mária – vett részt. Az egyik fővárosi szálloda konferenciatermében tartott rendezvényen ott volt Czeizel Endre genetikus, a Károlyi-szobornál megtartott kipatüntetés egyik nagy arca (a neves, korábban gyermekkereskedelemmel is kapcsolatba hozott orvos lányának korábban Fodor Gábor egykori SZDSZ-elnök volt a férje), Debreczeni József közíró, Ranschburg Jenő pszichológus, Sz. Bíró Zoltán történész, Vágó István volt televíziós műsorvezető, és bliberális gyűlöletbeszéd nagy kiválósága, a kurvaanyázó Ungváry Rudolf író is.
A mintegy ötszáz fős közönség (a Gyűlölet Holdudvara felülreprezentáltan) nagy része érkezésekor felállva, tapssal köszöntötte a bukott, szemkilövető, rendőrállamista diktátort, és beszédét is számos alkalommal tapssal szakította meg. A legnagyobb tetszést az aratta, amikor a kormányfő egyes filozófiai pályázatok vizsgálatára utalva úgy fogalmazott: „vegyék le piszkos kezüket Heller Ágnesről, Vajda Mihályról, Radnóti Sándorról!” Ők mondták magukról, hogy azért támadja őket a fasiszta kormány meg a fasiszta szavazóbázisa, mert zsidó származásúak. A piszkos kézről meg annyit: csak annak lesz piszkos a keze, aki megfogja a munka végét. Aki csak a korzón korzózik, annak a keze képletesen tiszta maradhat. Más viszont nemigen.
Hunhír.info kommentár:
Koldus Kálmán – Hunhír.info
