Azt a címet is adhattam volna írásomnak, hogy a médiacsatában leverték az első magyar rabszolgafelkelést. Azért maradtam az érzelmi húrokat talán jobban pengető változatnál, hogy talán jobban felfigyelnek rá, talán jobban érzékelik súlyát, s ami a legfontosabb, megértik, hogy mit jelenthet az a szívből jövő, s nem politikai megfontolásból gyorsan írt sms, amit Morvai Krisztina, a Jobbik EP-képviselője küldött a médiaháborús frontvonalról. A radikális tábor most vitatkozik egymással, a világgal, ami nem baj, sőt, inkább mozgósító erő. Nem kell, hogy egyetértsenek, csak az, hogy gondolkozzanak. Morvai talán nem politikusan, de mindenképpen szívből jövően cselekedett, amikor beütötte a telefonba a segélykiáltó sms-ét. Noha sok kérdésben nem értek vele egyet, ezért a megnyilvánulásáért fejet hajtok előtte, úgy is, hogy rövidke írásának egy szavát módosítom: Orbánék elbukták Magyarországot.

“Orbánék elárulták Magyarországot! Az EU kéréseinek mindenben eleget téve módosítják a médiatörvényt. A komcsik örömünnepe ez, Schulcz, Cohn-Bandit, Göncz tapsol. Szájer látványosan átült Martin Schulcz mellé, barátságosan beszélgetnek. Sírás szélén vagyok. Mindenki nézze meg a mai médiavitát az Európai Parlament honlapján. Szeretettel, Morvai Krisztina Strasbourgból.”

Mára nyilvános, hogy mely kérdésekben kellett visszalépnie a magyar kormánynak. Az alap az, hogy egy függetlennek mondott ország kormánya teljesen jogszerűen hoz egy törvényt, amit a belső ellenség és a külső hatalom parancsára meg kell változtatni. Ezen nem lehet vitatkozni, teljesen függetlenül attól, hogy jó-e ez a törvény, vagy sem.

Ezért joggal sírhat Morvai Krisztina, a tehetetlenség miatt. Hogy egy önállónak hazudott, kiszolgáltatott nemzet vagyunk. Egy olyan nemzet, ahol a belső ellenség, a hátország szellemi-ideológiai-politikai ságváriendréi nyugodtan elkövethetnek szellemi-ideológia-politikai terrorcselekményeiket, és szellemi, ideológiai, politikai síkon nem éri őket a derék csendőrnyomozó halálos lövése.

Joggal sírhat Morvai Krisztina, hogy felvonultunk ugyan a harcmezőre hiányosan felszerelt, és belső széthúzásoktól sem mentes alakulatainkkal, aztán vereséget szenvedtünk, éppen úgy, mint a nagy világháborúban. Most nem Amerika volt a döntő erő, hanem a Világhatalom.

Számtalanszor leírtuk már a médiatörvény lényegét, vitatkoztak róla olvasóink sokat, ki-ki vérmérsékletének, és politikai tudásának függvényében. Gondolkodó embereknek tartva önöket, nem próbálom újra és újra kifejteni az egészet. De a lényeget ismét összefoglalom: Orbán azt hitte, elég lesz néhány “szélsőjobbos” honlap bedöntése, s ezért cserébe regulázhatja az idegen, jobbára a repülő csészealj országából származó idegenek kezében lévő agymosó, kultúra- és hagyománygyilkos médiumokat. Orbán azt gondolta, hogy a gyönyörű és csodálatos magyar nyelvünk segítségével olyan kitételeket is becsempészhet ebbe a törvénybe, amelyet az idegenek nem tudnak megérteni, pont a saját nyelvük hozzánk képest sivár mivolta miatt. Megértették, és meg is változtatták. A kulcsmondatot legfőképpen. Ez az egyének, illetve a többség és a kisebbség „megsértésének” tilalma, amit a gyűlöletkeltés vagy diszkriminációra felszólítás tilalmára változtattak.

Értik már, miért sír Morvai Krisztina? Amit próbáltunk nyomatékosítani, a fejekbe verni írások sorozatával: a médiatörvény eredeti szövegével lehetőséget adott volna arra, hogy a többség megsértését is szankcionálni lehessen.

Ezért sír Morvai Krisztina, mert megint csak általánosságban lehet beszélni, és magyarozni továbbra is lehet majd ezerrel, míg minden más cigányozás, meg zsidózás. Amelyeket tűzzel-vassal irtani kell.

Teljesen mindegy, hogy ki találta ki a médiatörvény bizonyos részeit, tejesen mindegy, hogy ez a sokak által utált Orbánhoz, vagy Oszama bin Ladenhez köthető. Volt egy alapkoncepció, amelynek segítségével a gyarmati viszonyok közepette próbáltak elérni valamit. Valami keveset, valami önvédőt. De ez a csata elveszett.

Sokszor úgy érzem, én is megtorpanok, és a bennem lévő iszonyú feszültséget a kettős mérce, a szellemi gúzsbakötés és a nyilvánvaló, föld utáni agygyarmatosítás miatt olyan formában és stílusban adom elé, amely bizonyára tetszene akár százezereknek is. De nem tehetem, és ez a portál sem teheti. Hiába jelennek meg itt különböző vélemények, a portál céljával a sokszor egymással is vitázó szerzők egyetértenek. Patriotizmus és magyarvédelem. Ez mindent felülír. A népszerűséget, a látogatottságot, a rajongást.

A fentiek útját sokan, sokféleképpen értelmezhetik, a vélemény szabadsága az egyedüli talán, ami még ebben a világban valamilyen szinten megmaradt. De értsék meg, és ezt muszáj mindig hangsúlyozni: szerzőink nem Orbánnak, nem Vonának, nem a Fidesznek, nem a Jobbiknak akarnak megfelelni. A csak a saját magyar becsületüknek.

Koldus Kálmán – Hunhír.info