Orbán titka: Ebből a másságból ki lehet gyógyulni
“(…) nem tartom elképzelhetetlennek, hogy Schiffer felszólalásai, de akár magának az LMP-nek a léte is, bizonyos értelemben saját korábbi, kilencvenes évek eleji elképzeléseire és politikai viselkedésére emlékeztetheti” – írja Török Gábor blogjában Orbánról. Az elemző hosszasan magyaráz egy olyan folyamatot, amely teljesen természetes is lehet egy adott személy esetében. Ráadásul nem is kell hozzá különösebb ideológiagyár. Török – életkorából adódóan – nem ismerheti, hogy Orbán változása egy olyan modell alapján történhetett, amely nagyon sok embernél megfigyelhető, csak nem kapott ekkora nyilvánosságot. Ha nem mérünk kettős mércével, akkor alapigazságként elfogadhatjuk: bizony lehet liberális kutyából nemzeti szalonna. Hogy a mélyben is ez történt-e Orbánnal – azt csak ő maga tudja. Mindenesetre a lehetséges. A miértre is van válasz: a liberalizmus korlátlan szabatosságából, a gyökértelen világpolgárságból, a mindenhova, de valójában sehova sem tartozás érzetéből valaki saját életútja, tapasztalatai, és VÁLASZTÁSA alapján elérhet a nemzeti útig.
Török szerint Orbán „politikai veteránként” kioktatja a hozzá képest “zöldfülű” riválisait. Példákat is hoz erre, amik közül a legérdekesebbnek számára az a rész bizonyult, ahol az LMP frakcióvezetőjének magyarázta el a politika lényegét.
„Nem szeretek személyeskedni és nem szeretnék olyan véleményt megfogalmazni a hozzászóló személyéről, amit én a magaméval kapcsolatban kényelmetlennek éreznék. De ahogyan Ön gondolkodik erről a kérdésről, az olyan irodalmi széplelkűségre vezet, vagy legalábbis arra emlékeztet engem. Hát hogy akarunk megállapodni mi óriási hatalmú multinacionális cégekkel, ha előtte nem fogunk pozíciót? Odamegyünk, és kérünk tőlük valamit? Hogy gondolták ezt?! Azért kellett kivetni a válságadókat, hogy legyen tárgyalási pozíciónk! Meg kellett mutatni, hogy Magyarországon, ha szükség van, korábban érinthetetlennek tartott szektorok is, igen, arányosan szerepet kell hogy vállaljanak a közterhekből. Oszt majd innen tárgyalhatunk. És lehet, hogy ez személyesen valakinek nem tetszik, de a hatalomnak ez a világa.”
Török Gábor szerint Orbánt az utóbbi időben láthatóan sokat foglalkoztatják a politika szakmai sajátosságai, amiknek okát a politikában szerzett “rengeteg tapasztalatában” látja Török, ami során a miniszterelnök fejében egyértelmű kép alakulhatott ki arról, hogy hogyan lehet a politikában eredményeket elérni.
“Nem szeretem a politikai lélekbúvárkodást, de nem tartom elképzelhetetlennek, hogy Schiffer felszólalásai, de akár magának az LMP-nek a léte is, bizonyos értelemben saját korábbi, kilencvenes évek eleji elképzeléseire és politikai viselkedésére emlékeztetheti, amely időszakot ma már bizonyára a naivitás, az idealizmus, az útkeresés korszakának gondolhat, s mint ilyet, inkább elfelejteni szeretne” – írja az elemző.
Hunhír.info kommentár:
Csak egy fonalat követünk most, és ez is állandóan előjövő, de kellőképpen soha meg nem világított kérdéskör. Csak nagyon röviden. A hangsúlyozottan nem “nagypolgári” családból származó, tehetséges és gondolkodó fiatalembert a benne lévő lázadás, karrier, kitörésvágy a nyolcvanas évek közepén (a magyarországi szocializmus eme időszakának háttérként való beemelése a megértéshez elengedhetetlen) és a Soros-ösztöndíj annyiban emelte ki átlag sorstársai közül, hogy míg mások az egyszeri nyugati utazásban reménykedhettek, addig Orbán liberális szellemi műhelyekben, a “szabad világban” tájékozódhatott.
Orbán, a vidéki gyerek azt meg is értette, amit a rafkós idősebb rabmadarak gágogtak, hogy erőteljesen antikommunista retorikával, agyagba döngöléssel rengeteg embert meg lehet szólítani. Aztán bevállalta azt a szerepet, hogy az ő nemzedékük – egyszerűsítve – a “nagy” demokratikus ellenzék követője. Ugyanazt szajkózta, mint a nagy-madár párt prominensei. Kivonulunk a Trianon-megemlékezésről, istenítjük a nagy öregeket, aztán farmeres világpolgárként ütjük-vágjuk a pántlikásokat.
Nagyon sok egykori lázadó, aki ösztönösen az SZDSZ felé húzott, és valamilyen Hazafias Népfrontnak tartotta az MDF-et, a taxisblokád után már észbe kapott. Na, nem erről volt szó. Orbánban lejátszódhatott rövid idő alatt az, amihez a régebbieknek sok év tapasztalata kellett. A vidéki gyerek korán megtapasztalhatta, hogy az egyenes, és kívülről támogatott “lázadó” életpályája, mivel nem spontán, hanem irányított, nem is igaz.
Viszont önmagában volt olyan erős a lázadási hajlama, hogy ezzel szembe is tudott fordulni. Mindig azokat a példákat hozom fel, amelyek a megszökött nemzedék elég sok ismert személyiségénél előjönnek. A kommunizmussal, a bezártsággal szembeálló, magyar családi kultúrhagyománnyal rendelkező, de ettől az adott időben teljesen eltávolodó, piás, az életet habzsoló fiatal magyarok eljutván az ígéret földjére rájöttek, hogy ez minden, csak nem az, ami az ő álmaikban megjelent. Akik a bennük levő erőteljes lázadási hajlamot nem nyomták el a szabad világnak hitt fogyasztói társadalomban, s ott nem lettek részesei a fogaskeréknek, azok tíz-húsz év múlva hazajöttek. Akár már ott kint, akár itthon, keresték a rengeteg élettapasztalat ellenére meg nem lelt utat. Ezek az emberek az ultraliberálisnak is minősíthető életmodell helyett a magyar életmodellben találtak otthonra, és találták meg végre a Célt. Rockzenészek, belvárosi figurák, művészek sokaságát lehetne felsorolni. Itt viszont már meghatározó a származás. A többségi társadalomhoz tartozókra jellemezőek a fentiek. Úgy gondolom, Orbán összesűríthette önmagában az évtizedeket.Nem azt mondom, hogy így is történt, de történhetett. Orbán legfeljebb csak magának vallja be, hogy mi az igazság.
Koldus Kálmán – Hunhír.info
