Nem, véletlenül sem bolondultam meg, a gyógyszerem sem gurult el és Orbán Viktor egyetlen lakája sem utalt át jelentékeny összegeket bankszámlámra. Maradtam aki voltam, párt-, de nem nemzetfüggetlen valaki, aki próbál korrekt lenni a nemzetinek mondott oldallal. A másikakkal nem, mert leszarom őket, és különben sem érdemlik meg az elmúlt húsz, de különösen az utóbbi nyolc év okán. Aki akar, nyugodtan kiátkozhat, árulózhat, mondhat bármit, mert tudom, hogy nálam az igazság. Hogy mi? Az, tisztelt Hunhír.info-olvasók, hogy valakik akkorát alkottak mára, hogy külön fejezet lesz a politika művészete című speciális történelemkönyvben.
Gondolom, már a fentieket olvasván előre leesett az álluk, hogy vajon mi lesz ebből, a narancsos nyalókát újabban torkig beszopó Hunhír egyik publicistája most milyen eszement Orbán-himnusszal jön elő, mert biztos azért fizeti őket a diktátor. Nos, még ezt is mondhatják, hátha Orbánnak tényleg eszébe jut, hogy nem csak a csókosoknak, hanem a konstruktív ellenzékieknek is kéne nyomni valami kis nyalókát. Nem is jönne rosszul ennek a minden oldalról ez idáig csak véreztetett portálnak. No, de ez a Hunhír.info baja, a hírportál támadóit aztán az érdekli a legkevésbé, hogy meddig tudják még önerőből biztosítani a lehetőséget, hogy adott esetben egyesek éppen itt a portált hordhassák el ennek vagy annak.
Most kicsit ráértem, s miközben itt verem a billentyűket, és a fentiek leírása azért nem okozott olyan mértékű szellemi megerőltetést, hogy mellette ne tudjak gondolkodni. Megosztom önökkel.
Ugye, emlékeznek rá, hogy milyen vihart kavart a holokauszttagadás tiltásának törvénybe iktatása után, hogy ezek a bunkó magyarok vették a bátorságot: szerényen jelezték, hogy a holokausztnál talán valamelyest nagyobb világmértékű bolsevik népirtások tagadását is szankcionálni kéne. Na, ekkor Orbánék megkapták az első olyan fekete pontot, amely kitörölhetetlen, hiszen a világ legnagyobb bűnét követték el. Nem fogadták el, hogy a világ történelmében a zsidó holokauszt az egyedüli borzalmas esemény.
Aztán sorra jöttek az intézkedéseik, bankadó, a multik igen csekély mértékű megkörnyékezése, hogy talán minden, a mi polgáraink pénzéből összeálló milliárdhegyet ne tessenek már csak úgy lenyúlni. Ez volt a második fekete pont, megspékelve még a tankbankok leányvállalatai figyelmeztetés miatti nagy nemzetközi históriakeltéssel.
Aztán beütött a kétségtelenül rossz, és rosszul kommunikált médiatörvény. Most visszaadták a kölcsönt azért, hogy bizonyos történéseket egy lapra merünk hozni. Orbán stábja azt hitte, menni fog ez is, de kétszer már nem lehetett megvezetni őket. A kommunikációs-politikai-szakértői stáb most nagyon lukra futott, gondolván, hogy a bősz szittya egy seggel is megül két lovat. Hiába vagyunk a kiválasztott nép, ez még nekünk sem sikerülhetett. Orbán okos tanácsadói meggyőzték a vezért: beáldozunk pár radikális honlapot, aztán ezért Európa ujjongva tapsol majd nekünk, hogy igen, ezek a derék, elkötelezett vezetők kiirtják még az antiszemitizmus és a cigánygyűlölet utolsó csíráit is, aztán közben mi meg megfegyelmezzük ezzel párhuzamosan a szennymédiát. Hát, ez volt a legnagyobb tévedésük, és ezt oldotta most meg a vesztésre állásból huszáros vágással fordítva Orbán. Később erre is rátérünk.
Vissza tehát az eredeti gondolatmenethez. Orbán tanácsadói most nem vették figyelembe az arányokat, a jogvédők és tolerancibajnokok néplelkét. Aminek ugyanis a számolás az alapja. Vagyis: ez a simlis Orbán beáldoz pár náci honlapot, amelyek a legjobb esetben is eljutnak napi félmillió emberhez. Ez még nem is a parlamenti küszöb menyisége, ráadásul a legnagyobb ilyen portálnál iszonyú nagy a meddő szórás, vagyis legalább a fele nem azért olvassa a látogatóinak, hogy magába szívja az eszmét, hanem, hogy általa mit tud felhasználni ellenük. Ezzel szemben ott az egy tőről metszettek tulajdonában lévő, a legtöbb emberhez, a legnagyobb szavazóbázishoz eljutó gagytévé-birodalom. Mennyi az annyi? Nem jut munícióhoz két-háromszáz ezer radikális, de ugyanakkor nem tudja mosni az agyát naponta két-három millió bamba bangának a gagyimédia. Csak nem megyünk bele ebbe a számunkra nem megfelelő buliba – így a nagy számolgatós europérek.
Miután azt nem lehetett mondaniuk, hogy a gagyi agymosodák érdekeit kell védeniük, rátelepedtek a netre, a portálokra, a blogokra. A szabad internetért – gágogták azok, akinek a fő bajuk épp a szabad internettel van. Illetve a számukra kellemetlenül szabaddal.
Na, ezt használta ki zseniálisan az a csapat, amely megírta Orbán brüsszeli beszédét. Hogyan korlátoznánk az internetet, érvelt Orbán, a szabadság kommunikációs jelképét? Érvelt, és érvelt. Orbán is és a vele szembenállók is tudták, hogy ez egy hatalmas, parasztvakító játszma. Orbán a gagyimédia ellen akart fellépni, az europérek az agymosodák további korlátlan anyagi és kommunikációs szabadságáért. De Orbán úgy csűrte-csavarta, hogy saját farkába haraptatta a kígyót.
Ugyanis azt mondta, hogy nem korlátozza a netet. A blibsik beégtek. Hiszen nyugodtan lehet itten blogolni, mandinerezni, hírszerzőzni, puruttyázni továbbra is, a magyar kormány hagyja. Azt viszont nem mondta ki Orbán, hogy az agymosodák is minden korlát nélkül pusztíthatnak.
A blibsik elszenvedték az első, igazi nagy vereségüket. Megszívatta a hortobágyi pusztabunkó a szabadosság és az áltolerancia felkent bajnokait. Mert hiába uszít mondjuk a libsi internetes média, fogyasztója max. kétmillió, az is ideológiailag, pártszimpátia szerint nem egyértelmű, hanem megosztott. A radikális portálok ellensúlyoznak két-háromszáz ezret. A nagy, a habozó, és a választásokat eldöntő többség meg irányíthatóbb lesz. Mert ugye nem a kereskedelmi tévékre, hanem a blibsik által feldobott blogokra, portálokra helyezte kifelé mindkét fél a hangsúlyt. Így aztán Orbán nyugodtan betámadhatja a gagyitévéket. Azokat, amelyek jelen pillanatban a legerősebb, és legnagyobb hatású véleményformálók, erkölcsi és egyéb bomlasztók, rombolók. Vagyis jelen helyzetünkben a rabszolgáknak szórható, leghatásosabb üveggyöngyök.
Koldus Kálmán – Hunhír.info
