Hol voltak megint a szakértők, az informátorok, hogy ne égjetek ekkorát? Úgy látszik, kicsit rugdalni kell benneteket, hogy végre észbe kapjatok. Persze, az is lehet, hogy amiből nem lehet, abból nem lehet várat csinálni. Kommunikációs bakihegyek, nyávogni azért, hogy nem tudtok megint valami tehetségtelen, névtelen nullát zsíros álláshoz juttatni a médiatanácsokban, meg egyéb helyen, tüntetni a semmiért, közben a devizahitelesek meg semmi társadalmi támogatást sem kapnak. Hol egy bankárellenes megmozdulás, hol a gyarmat további igázása elleni tiltakozás? Sehol. Hol a Pősze-ellenes tüntetés, ami állítólag miattunk hiúsult meg, mert nyilvánosságra hoztuk?

***

Most olvastam egyik szerkesztőnk hírmagyarázatát, ami ugyan felfogható általános Hunhír szerkesztőségi véleménynek, de kicsit továbbmennék. Megnéztem a párt hivatalos honlapját, és bizony megrökönyödtem. A Jobbik még tavaly ilyenkornál tart a fejléc futóreklámja szerint, hiszen Vona április 20-ra készül, Morvai államfőjelölt, Balczó meg EP-képviselő. Azt megértem, hogy a MIÉP idejében nem volt különösebb jelentősége egy párthonlapnak, hiszen a laptopról is azt hitte a képviselők nagy része, hogy valami hordozható írógép, de engedtessék meg: elmúlt 12 év… Nem igaz, hogy egy párt, amely százmilliókat kaszál a központi költségvetésből, nem képes egy normális párthonlapot, egy normális olvasottságú hetilapot létrehozni. Barikádoznak ezerrel, aztán akkora az eladott példányszámuk, mint a lassan már nem is létező MIÉP Magyar Fórumának, most. A hőskor Fórumának tizede, négy-öt ezer.

Megsúgták, hogy a választmányi döntés értelmében éves viszonylatban ötmilliót szán például a párt a saját, illetve a zsoldjában álló médiumokra.

Tudják, a 11 fős frakció után járó pénzből, és az állami támogatásból mennyit költött Csurka a médiára úgy, hogy még havi három-négy milla bevételt is hozott neki a heti Magyar Fórum? Éves viszonylatban legalább 200 milliót! Ennek persze meg is volt az eredménye: az egyik legolvasottabb politikai hetilap, és a leghallgatottabb budapesti rádió, a Pannon Rádió. Nem azért kell sírni, hogy nem vesz bennünket kutyába sem a közszolgálati média, meg hogy mi is követeljük a helyeket a különböző médiatestületekben, mert médiaszakembert úgysem tudnak oda tenni. Egyszerűen nincs olyan a pártban, illetve körülötte, aki alkalmas lenne a feladat elvégzésére. A Fehér Házban mászkál nagy arccal a sok semmire való, magát médiamunkásnak nevező ember, de eredmény nulla.

Sokszor, és több jobbikos országgyűlési képviselőtől hallottuk már korábban is, hogy Vona a kommunikáció reformjára készül, végre a párt politikai súlyához illő és annak megfelelő megszólalási, információs és promóciós rendszerekben gondolkodik. Nagyon úgy néz ki, hogy ezek meg is maradtak a gondolati szinten.