Mivel elégedett vagyok a kormány tevékenységével és az eddig elért eredményeivel, nem akarok negatív hangadó lenni, és nem sorakozom fel a Fideszt ócsárló, és folyamatosan bíráló genetikai hulladék mögé (bármely oldalról van is szó!). Ám, azt, hogy én milyennek képzelek egy nemzetegyesítést, most leírom, hogy a saját lelkiismeretem maradjon…
A „félkész” törvények ártanak a legtöbbet. Mégis remek dolog, hogy 90 év után mindazok visszakaphatják az állampolgárságukat, akiknek a felmenői vagy ők maguk is magyar állampolgárok voltak, magyarnak vallják magukat. De… Olyan ez a mostani kényszer-megoldás, mint amikor az étlapon pörkölt szerepel, a pincér viszont csak a hozzá való egy két szelet kenyeret hozza ki, és örömmel biztat, örvendjünk annak, hogy egyáltalán leülhettünk ebben a vendéglőben.
Nem lépcsőzetesen… először ezt, majd azt, majd megint amazt kell visszaadni. Egy törvényben, egyszerre kell rendezni a Kárpát-medence magyarságának – és CSAK a Kárpát-medence magyarságának! – állampolgárságát, jogait és kötelezettségeit.
Másokét azért nem, mert őket más kategóriába sorolom, és sorolja maga a történelem. Akik ma a világ bármely részén laknak, nem pedig a Kárpátok gyűrűjében, azok valamilyen oknál fogva elmentek. Ők nem azért lettek hontalanok, mert saját hazájukat megszállta egy új főhatalom, hanem azért mert életüket és vagyonukat többre tartották, mint a hazájukat. Most azonban a trianoni gyalázat emberi, lelki sérüléseit kell kikovácsolni, és ezt csak egyféleképpen lehet.
A Belső-Magyarország határain túli magyarok, tehát a külső-magyarországiak (nem csak az uniós tagországokból származók) az állampolgársággal együtt kapják vissza a választójogukat, s legyen hivatalos képviseletük a magyar parlamentben. A hivatalos képviselőket a határon túli magyarok a mindenkori magyar kormánytól függetlenül válassza meg, akár ott lebonyolított népszavazással (választással), akár a szervezeten belüli név szerinti szavazással. Minden elcsatolt terület magyarsága három-három főt delegáljon a parlamentbe, és ha a magyar parlament, amelynek azonos jogú tagjai ezek a delegáltak is, a határon túliakat érintő ügyben óhajt döntést hozni, úgy a delegáltak bizottságokban tárgyalják meg a javaslatot, és csak az ő jóváhagyásuk után lehessen szavazni az elképzelésről. A határon túlról küldött parlamenti képviselőket a magyar nemzetbiztonság világítsa át, s ha hivatali ideje alatt bármelyik képviselő az őt megválasztó magyarok ellen tesz, érdekeiket sérti, korrupciós ügybe keveredik, vagy a magyarországi hatalom érdekeit helyezi saját magyar nemzetrészének, választóinak érdeke fölé, azonnal eltávolítandó. Súlyos esetekben a magyar bíróság járjon el.
(Ha például a Katrosában ingyen vadászik a magyarországi politikus… az megvesztegetésnek számítson, főként, ha állami pénzen és szolgálati autóval utazik Budapestről vagy Veszprémből Háromszékre a magyar honatya vagy pártelnök. Ez szokás ugyanis a különböző testvérkapcsolatok égisze alatt, s előfordul olyan is, hogy egy volt szekus vadásztatja a KDNP vezérkarát, így nem kérdezik meg tőle, hogy a testvérvárostól kapott összegeket mire költötte… – de ne vesszünk el most a részletekben. Erről később egy másik cikkben talán.)
Ez volna dióhéjban az elképzelésem a magyar állampolgárság visszaadásáról és a teljes jogú magyar országgyűlési képviselőkről.
Ha mindez az Európai Unióban vagy a mai országok vezetőinek nem tetszik, akkor a nemzetközi jog alapján vizsgálják meg a kérdést, s tárják fel, hogy a trianoni és párizsi békehatározatok mennyiben tartattak be az elmúlt évtizedek során, s van-e jogi akadálya, hogy a magyarokat jogaikba visszahelyezze a magyar kormány, a magyar parlament. Ennek nincs jogi és nemzetközi jogi akadálya!
Magyarország felelős a határon túli magyarokért, mint ezt alkotmánya is előírja. Tehát ennek megfelelően nem toldozni, foldozni kell a nemzet egységének lehetőségét, a magyar állampolgárság és az ehhez járó jogok visszaadását, hanem határozottan fel kell lépni és rendezni kell ezeket az ügyeket. Nem megengedhető, hogy Trianon és Párizs tragédiáját ostobán, népszavazásokkal, egyes szervezetek balga lépéseivel súlyosbítsuk.
Jó tehát az, amit Orbán Viktor és kormánya, valamint a megválasztott parlament hatályba léptetett, de még mindig kevés. Ebből nemzeti egység még nem lesz, csak útlevél, személyi igazolvány… Ismét nem a nemzeti lét, hanem a gazdasági előnyök és az ezekért való sorban állás határozza meg az állampolgárság értékét. És ez a baj… Mert ezzel a törvénnyel nem a nemzet ereje, hanem a nemzet gyengesége mutatkozik meg… Nem adunk a Hazának, hanem elveszünk Tőle, saját érdekünkben!
A törvény persze az egyes embernek lelkileg is jó, felemelő. Ám, a magyarság jövőjét és túlélését aligha szolgálja kellőképpen.
Stoffán György
Hunhír.info
