Orbánnak két óriási baklövése volt politikai pályafutása során. Nem tudni, hogy ő ragaszkodott- e ahhoz a két lépéshez, amely számára a bumeráng effektus beteljesedését jelentette. A mostani, rosszul kommunikált és összehordott médiatörvény, illetve az egy tábor, egy zászló elvének balul sikerült gyakorlatba ültetése. Az egy tábor, egy zászló politikai és főleg kommunikációs üzenet óriási negatívumait a későbbiekben ellensúlyozni tudta ugyan, sőt még jól ki is jött belőle, hiszen nem parancsot adott, hanem tábor és zászló nélkül felajánlotta mindenkinek a VÁLASZTÁS lehetőségét. A szájzár-törvény megint egy kommunikációs hátralépés. Ahogy az egy tábor, egy zászló elv szerint nem lehetett egy táborba terelni a rózsadombi vallásgyakorlót és a nemezkucsmás Yotengrit-hívőt, úgy nem lehet egyszerre, egy pofonnal csapást mérni a nemzeti radikális médiára, illetve a kozmopolita gagyimédiumokra, szennycsatornákra. Noha minden bizonnyal hazánk további leminősítésének kérdése volt a “szélsőséges” hangok kiiktatásának követelése, hiába akarta egy füst alatt elintézni Orbán az erőszak-, gyűlölet- és kettős mércés agymosó tévékkel, sajtóorgánumokkal, ez nem ment. Sőt az az abszurd helyzet állt elő, hogy ezzel a húzásával egy kormányellenes egységfrontot hozott létere, amely a radikálliberálbaltól a radikáljobbig terjed.
Martonyi külügyér a nemzetközi sajtó képviselői előtt nyilvánvalóvá, és egyértelművé tette: az uniós elvárások és kötelezettségek függvényében a a magyarországi médiatörvény a megfogalmazása szerinti rasszista, antiszemita, nacionalista hangok elhallgattatását szolgálja. A törvény mellett érvelők eddig csak virágnyelven fogalmazták meg mindezeket, mondván, hogy nincs olyan szankcionáló része a törvénynek, amely ne szerepe az uniós tagállamok saját követelményei között.
Aztán itt jött elő az egy tábor, egy zászló effektus. Ha már leszámolunk a kötelezően kívánatos módon az EU és egy másik állam bizonyos köreinek nem tetsző médiumokkal, akkor emellett legalább valamilyen módon homokzsákot teszünk a csatornákból ömlő szennyvíz elé. Ez viszont így nem megy ebben a kettős mércés világban, illetve országban. A Világhatalom elvárását úgy teljesíteni, hogy közben az ő kommunikációs fészkét is támadjuk? Tudta ezt már a pusztabetyár is. Egy fenékkel nem lehet megülni két lovat.
Orbán, te már oi-korban szocializálódtál, hogy gyakorlatilag mindent meg tudott szerezni egy fiatal az akkor a szabadság eszményképének számító Nyugatról, amit csak akart. A farmert is, a legendás, misztikus ruhadarabot is, amely előtte csak azon kiváltságosok részére volt elérhető a Tangó jóvoltából, akik erre tették fel szinte mindenüket. Akkor ez hódított az uniformizált többség között, ez jelképezte a szabadságot, a különállást. Amíg nem tűrték, hanem tiltották, minden Választó álma volt, csak vagy be tudta teljesíteni, vagy nem. Ha igen, boldogan nyugtázta, ha nem, a hiányérzet miatt inkább támadta.
Ebben a világban ott tartunk, hogy a gagyimédia politikai hovatartozásra való tekintet nélkül uralja a többséget. Még azokra is hatással van, akik rád, vagy Vonáékra szavaztak. Mára a többség a gagyimédiumok által uniformizált többséggé változott, ahonnan ki akarnak törni, nem inkább belesimulni. Nem támadni kellett volna ezeket, meg törvényt hozni, hanem eljátszani a farmer effektust. A kezdetit. Ott a két közszolgálati tv. Ezeket kellene olyanná tenni, hogy először a lázadó, aztán egyre jobban és folyamatosan a többség Válassza. Mert éppen úgy a lelkére, tudatára hat, mint a másik oldal. A technikát nem kitalálni, csak alkalmazni kéne, ellenkező előjellel.
Kikiáltottak már populistának, nacionalistának Nyugaton, ez nem fog megváltozni bizonyos körök részéről, bármit is teszel. Miért nem élsz ennek a lehetőségével külsőségben, témákban, kommunikációban? Amikor idén ludovikás tisztavatás volt, a korábban végzettek mind azon sajnálkoztak, miért nem lehetett nekik is ilyenben részük. Azt nem tudni, milyen pártállásúak, de azt igen, hogy nem volt kritikus hang az érintettek között, hogy miért kell magyarkodni.
Az ultaliberális -bármennyire is utáljuk- gondolkodó, Szelényi Iván szerint a magyar társadalom többsége jobboldali. Ő így fogalmaz, pedig a jobboldaliság jól tudja, egészen mást jelent, mint az európai szóhasználatban. A tiltással már Aczél György sem ment semmire sem, pedig ő kevésbé volt olyan vérszomjas, mint a mostaniak. A tiltakozók, a médiatörvény ellen ágálók többsége. A Jobbik ezen a látszatplatformon is kisebbségben van.
Lajtabán Pál – Hunhír.info
