A mi Urunk, Jézus Krisztus azt mondta: – Ne féljetek! Azt is mondta nekünk, s hagyta reánk örökül, hogy szeressük még ellenségeinket is. Mi több! Arról is beszélt, mit tegyünk, ha kővel dobnak meg minket. És ezek a szavak, amelyeket Jézus ránk hagyott, nem üres szavak csupán, hanem parancsok minden keresztény ember számára. Ön vízióit írja le a magyarokról, Magyarországról
Karácsonykor. Ön retteg, mert valami újat lát, olyat, amiről azt gondolták Önök – nem keresztények -, hogy már végképp kiirtották a nemzetből. Önök azt hitték, hogy a szeretet ereje már nem erő, csak egy elfekvőbe való haldokló, s azt is gondolták Önök nem keresztények, hogy Jézust is és a nemzeti érzést, a keresztény Kárpát-medencét is belepte az Önök hazugságainak mindent eltakaró szürke pora. És Ön most rájött valamire: él a magyarság, van egy magyar kormány, és ez a magyar kormány a kárpát-medencei magyarság érdekeit helyezi – lehetőségeihez mértem – mindenek fölé.
Zsidózhatnék most, s írhatnám, hogy “Önök zsidók”, arra törekedtek történelmünk minden lapján, hogy a magyarságot gúzsba kössék anyagilag, hogy az uralkodókat zsebre vágják adósságaik kifizetésével, s hogy a kereszténységet minden erejükkel eltiporják. De nem zsidózom, mert ugyan nem szeretem az Ön fajtáját, de nem is általánosítok. Hiszen nem a zsidók írnak mindenféle ocsmány hazugságot és rágalmat a magyarságról, hanem néhány elvakult magyargyűlölő, betegesen, csaknem perverz módon rettegő genetikai roncs, aki még a saját zsidó fajtáját is meggyűlölteti eme stílustalansággal, gyűlöletkeltéssel. Ön is beteg ember Konrád. Súlyos beteg, és lelkileg sérült, mert azt gondolja, hogy néhány megírt könyve után Ön már mértékadó, bármilyen botorságot vet is papírra. Pedig Ön nem mérvadó.
Ön sajnálatra méltó orvosi eset, vagy éppen büntetni való ócska gyűlöletkeltő. Egyik sem jó, mert állapota távol áll az egészségestől, a tiszta szellemtől, a gondolkodni tudástól. Ön zsigerből utál minden más fajtát, s olykor a sajátját is. Hiszen az olyanok, mint Ön mindenkiben az ellenséget, a gyűlölnivalót vélik felfedezni. mert tudják: Önök bűnösök, bűnössé lettek az elmúlt húsz – szűkebben számolva nyolc – évben. Önök ebből a gyűlöletből táplálkoznak, s szinte várják, mikor kapnak pofont, hogy azután még nagyobb hangon bizonygathassák, hogy lám, korábban, amikor
hazudoztak a magyarságról – és másokról is – igazuk volt. Önök nem az okot és az okozatot vizsgálják a maguk természetes sorrendjében, hanem az okozat miatt vannak felháborodva. És ez is súlyosan beteges, vagy talán aljas(?) dolog.
Konrád! Én megnyugtatom magát. Itt nem lesz diktatúra, nem lesz 1933 – mert az már nem is lehet -, hiszen az elmúlt. Egyetlen dolog történik ma Magyarországon. Visszaállítunk valamit, amit Önök 1919 óta úgy farigcsálnak, mint a székely, aki a gerendából estére fogpiszkálót csinál, ha el nem…
Elmondom Konrád, hogy mi lenne itt, ha a maga beteges képzelgései válnának valóra. de el sem mondom, mert még tényként írja le legközelebb valamelyik hitközségi hányadékban, ahol ismét csak a magyarokat ócsárolná emiatt.
Ma Karácsony napja van Konrád. Az Üdvözítő születésének napja, nálunk keresztényeknél egy olyan Ünnep, ami maguknál ismeretlen. A szeretet ünnepe. És mi ezen a napon – de más napokon is – csak szánni tudjuk magukat Konrád. Mert Önök lemaradnak arról a feltöltődésről, amelyet Jézus születésnapja jelent a mi számunkra. Maguk épp egy tömeggyilkosságot ünnepelnek, mi a
szeretetet, ami ha hiszi, ha nem, magukra is vonatkozik. Nem tiltjuk be a gyertyavégű ganyéhordó villa állítását (a Menóráról beszélek abban a stílusban – szemléltetésképpen – amely stílusban Ön beszél a magyarságról), mint maguk a karácsonyfát Názáretben, nem öljük a maguk gyerekeit, mint
maguk Gázában a másik sémita testvérükéit, mi nem építünk a Síp utca és a Dohány utca környékén magas falat, s nem állítunk katonákat a kijáratokhoz, ahol fegyvert fogjanak a maguk gyerekeire.
Ne féljen Konrád, mert ha Európában ismét tettlegessé fajulna a gyűlölet a maguk ostoba viselkedésének következtében, akkor a magyar ismét befogadja magukat, ahogyan tette 33 után is. Igaz, köszönetet nem kaptunk érte, de nem is várjuk el maguktól Konrád, mert nekünk keresztényeknek ez kötelező, Jézustól kapott parancs!
Konrád maguknak egy bajuk van: – nem tudnak szeretettel, jézusi gondolatisággal elmélkedni. Maguk a saját bomlott szellemiségű bosszúállásuknak élnek, s magukra nagyon is jellemző a “ki mint él, úgy ítél” magyar közmondás. Magukkal tehát kár vitázni, mert maguk Konrád, a csecsemők Heródes által való kivégzését épp olyan természetesnek és magától értetődőnek tartják, mint a 19-es és az 1945-90 közötti időszak szintén többségében maguk által elkövetett gyalázatos cselekményeit. És persze sok más aljasságot.
Mi pedig szánjuk magukat Konrád, mert mi keresztény magyar emberek tudjuk, hogy aki bűnös az meglakol, és nem (csak) itt a földön, hanem Isten színe előtt. Lehet persze, hogy már itt, de nem emberi kéz által Konrád, hanem a Teremtő által, akivel maguk nap-nap után szembeszállnak, noha tudniuk kellene, hogy ez öngyilkosság.
Konrád! Én Karácsonykor imádkozom magukért. Kérem a betlehemi jászol előtt a Kisdedet, hogy világosítsa meg beteges, gyűlölettől lüktető agyukat, hogy lássák be, hiába várják a Megváltót, mert ha Ő eljön, akkor ítélni jön. Térjenek meg Konrád, és ne gyűlölködjenek. Mert a gyűlölködés –
természeténél fogva – a gyűlölködőre hétszer-hetvenhétszer visszahat.
Orbán Viktor miniszterelnököt is maguk miatt kapta fel – igaz negatív hangvételben a médiatörvény okán – a nyugati liberális szennysajtó, és a számos Önhöz hasonlóan szánalmas, beteges gondolkodású újságíró. Hiszen elterelték a figyelmet arról, ami sajnálatosan elindít egy végtelenül nagy, beláthatatlan következményekkel járó, az 1942-es-nél nagyobb zsidóellenességet az Unió elmebeteg naplopó, elvetemült politikusai miatt, akik nem szavazták meg a kommunista bűnök holocausttal azonos mértékű elítélésének kötelezettségét. Ez a vég Konrád. Nem tőlünk, magyaroktól kell félniük, hanem Európa ama felétől, amely velünk együtt megszenvedte a zsidó
Lenin, a zsidó Marx és a zsidó Engels munkássága által bekövetkezett tragédiát, tömegmészárlást. Mi nem bántjuk Önöket Konrád, hanem segíteni fogunk magukon, ha ismét kergetik a fajtáját szerte Európában a magaféle, gondolkodni nem tudó EU-s politikusok miatt. (A maga családja is a magyar
Alföldön vészelték át a drámai időszakot, s egy magyar keresztény embernek köszönhetően nem kerültek ki munkatáborba.) Mi szánalmasnak tartjuk magát és azokat, akik a maga fajtáját meggyűlöltetik a világgal. Ám ezt már számtalanszor megtették történelmük alatt, s nem vonták le a szükséges konzekvenciákat. Konrád! A kommunista bűnök semmivel sem kisebbek a II. világháborúban elkövetett bűnöknél. És az ezt a lekicsinylő EU-s szavazást ködösítik Orbán gyalázásával és azzal, hogy az Önhöz hasonló töppedt agyúak a magyarokról rágalmakat írnak.
Imádkozunk tehát magáért is Konrád, mert ma a szeretet ünnepe van. és kérem: vigyázzon magára, s legalább hálából ne hazudozzon Magyarországról, mint teszi fajtársa is, Bécsben. Ez az idő lejárt. A magyarországi zsidóságnak is elege van a magaféle szélhámos gyűlöletkeltőkből, mert látják, hogy a vagonok már elméletben ott sorakoznak Párizs, Brüsszel, Róma és Prága
vasútállomásain, s látják, hogy szerzetesi csuhában, paraszti gúnyában, vagy egy-egy pince mélyén a magyar keresztény menti életüket, amelyet Önök úgy tesznek fel minden írásukkal a megsemmisülés játékasztalára, mint a rulett asztalra a zsetont. Konrád szégyellje magát!
Stoffán György
Hunhír.info
