Mindannyian tudjuk: a FIDESZ alkotmányoz! Ezen rövid tanulmány célja támogatni ezt a folyamatot és a közérdeklődést felkelteni, vitát indítani ebben a témában.
Mai napig sincs meghatározva egyértelműen, hogy ki a magyar. Ilyen blőd meghatározás, hogy “Az a magyar, aki annak mondja magát!” köznevetségre késztette több fórum résztvevőit, mint pl. 1993-ban a Szárszói találkozó és a Magyarok III. Világtalálkozóján is egyesek kikacagták, míg mások felháborodtak a felszólaló e definícióján. Ugyanis ezt a meghatározást, sajnos, messzemenően sárba tiporták a magyarság belső ellenségei.
A régimódi meghatározások elavultak. Svájcban is foglalkoztatja az értelmiségi réteget az, hogy ki a svájci. Ugyanis itt kb. 40% már külföldi vagy új svájci. Egyelőre a régimódiak kerültek fölénybe az SVP (Schweizerische Volkspartei-Svájci Néppárt) vezetésével.
De ezek dezintegrálják a társadalmat, ugyanis régebb az újsvájciakat közel engedték az állami állásokhoz, de most rúgják ki őket munkahelyükről és nemcsak az állami állásokból, hanem mindenhonnan. Pedig az SVP főguruja szintén egy bevándorló német evangélikus lelkész unokája, Blocher Christof. S ha már ez így van, akkor rögtön feltevődik a kérdés, hogy ki is az echte (igazi, valódi; náci Németországban használt kifejezés) svájci. Hány generációig kell visszamenni és svájci gyökereket kimutatni, ahhoz, hogy echte svájcinak számíts. Ez pedig a náci időkre emlékeztet. SVP most akarja divatba hozni, hohy azon személyek, akik bűncselekményeket követnek el és neveiket megemlítik az újságokban, akkor írhassák oda azt is, hogy pl. „magyar származású svájci”. Ez a próbálkozás megint a náci időket juttatja mindenkinek eszébe, mert azonnal feltevődik a kérdés, hogy hány generáció kell ahhoz, hogy „echte” svájcinak fogadjanak el. Fel lehet tenni jogosan a kérdést, hogy Christof Blocher nevének (gyakori) említésekor miért nem írják ki, hogy német származású svájci? Ebből az egyszerű példából is látszik a Svájcban kialakuló tendencia, hogy aki pozitívan cselekszik Svájcban az svájcinak tekintendő, ha már megkapta az állampolgárságot. de ha negatívan, akkor –hamár svájci állampolgár is- kiírják a neve mellé, hogy milyen származású.
Pedig, a svájci törvények szerint, statisztikailag nem volna szabad nyilvántartani azt, hogy ki honnan származik, ha egyszer már svájci polgár. Így aztán az értelmiség itt is másmilyen módon próbálja meghatározni a svájci tudatot, s nem vérségi alapon. Nagy a homály és a vita ezen a területen.
Európa vajúdik ebben az ügyben. A német meghatározás is elavult, mert benne van a vér szó. Ez pedig lehetővé teszi, hogy vérvonalakat kövessenek és erre külön intézményeket alapítsanak. Már 1985-ben voltak az osztrák menekült táborban olyan erdélyi magyarok, akiknek volt elég pénzük hozza, vagy kimagasló sportolókként valamelyik német klubnak, hogy egy-egy megszakadt német vérvonalra 20’000.- márka fejében, ráálljanak. Ez persze illegálisan történt, kapcsolat rendszeren keresztül.
A zsidók meg, ebben a tekintetben, egyenesen förtelmes dolgokat művelnek Izraelben. Például megtámadták a vérközpontot Tel-Avivban és kiöntötték a sok vért a csatornába. Egy olyan országban, amely folyamatosan háborúban áll és a sok sebesült katona miatt is rengeteg vérre van szükség. Az ultra ortodox zsidók nem tűrik azt, hogy vérvételkor ne legyen kategorizálva, hogy a véradó mennyire zsidó. És undorodva gondolnak arra, hogy netalán fekete bőrű zsidó vérét pumpálják beléjük, ha vérre szükségük lesz. Ezen rövid tanulmány nem tud helyet adni annak a szövevényes, és a mai modern világ számára tűrhetetlen osztályozásnak, hogy kik is a zsidók között az elit (árja) zsidók és kik a kevésbé „árja zsidók”. A mai napig ezt a gyűlöletes akciót nem derítették fel, nem foglalkozott vele a világ sajtója, sem az ENSZ, szóval agyon lett hallgatva.
Például pár éve Izraelben megtámadták az egyik lombikbébi központot és ellopták a nyilvántartást és összetörték a petesejt bankot. Ugyanis külföldről importált petesejteket tartottak itt. Márpedig a zsidó meghatározás ragaszkodik a zsidó anyához. Így egy nemzsidó anyától levett petesejtbe hiába oltanak be zsidó spermát, a gyerek már nem számít zsidónak.
Az Európai Egyesült Államok létrejötte egy szükségszerű globalizációs folyamat része. Ezt a folyamatot nagyban akadályozza a tagállamokban meglévő különböző válfajú nacionalizmusok, a sovinizmus, rasszizmus. Ezek féken tartása Európai Uniós feladat! Ebben a harcban a nemzettudat meghatározása alapkőnek számító probléma.
Dr. Sebestyén István, Zürich
2010 November 16.
Magyarságtudat meghatározása
A magyarság globális közösségben él a világon. Ezért a vezetése szintén globális, ill. világot átfogó koncepció szerint történhet. Történelmileg nincs területhez kötve, létezett már a mai Magyarország megalapítása előtt is. Továbbá -egészében- nem határozható meg faji jegyek alapján. Közismert, hogy a magyarság történelme folyamán nagyon sokféle népet, kultúrát befogadott, asszimilált. Ezért az egyik leginkább elfogadott erkölcsi normája a tolerancia és befogadó készség a „Minden magyar felelős minden magyarért!“ erkölcsi normával egy időben. A magyarságtudat meghatározásában nem lehet tehát döntő a terület vagy valamilyen általánosított faji jegyek. Magyarellenesnek tekinthetőek azok a törekvések, melyek a magyarságot egy banális jogi státuszra egy magyarországi állampolgárságra akarják korlátozni, ugyanis ezzel lehetővé teszik nem-magyarok tömeges bevándorlását és ezeknek egy egyszerű jogi aktussal magyarrá való nyilvánítását. A magyarságtudatnak ennél mind térben, mind időben tágabb dimenziója van.
Meghatározás:
Magyarnak lenni az a szellemi-kulturális állapot, globális közösségi életforma, amit a közös történelmi múlt és emlékezet (az ősi mondák és legendák, a nyelvi kötelékek, a szimbólumok, a Szent Korona, kettős kereszt,…), a közös kulturális normák (szabadságszeretet, erkölcs, tolerancia,…) határoznak meg, valamint az egyén azon felelősségteljes vállalása, mely szerint az összmagyarság érdekében alkotóan gondolkodik és cselekszik.
A magyarságot meghatározó fenti jegyek egyike sem döntő külön-külön. Gróf Széchenyi István ifjú korában gyengén beszélt magyarul. Vannak német, román, szlovák, szerb, stb. nevű vagy fajilag a délszlávokhoz, cigányokhoz, stb. tartozó magyar emberek. Sajnos léteznek olyanok is, akiknek megadatott, a leszakított területek magyarságához vagy második generációs emigránsokhoz képest, az a szerencse, hogy mindvégig magyar iskolákba járhassanak, egyetemi tanszékvezető professzorok, rektorok, vezető politikusok lehessenek, mégis a magyarság megátalkodott -birtokon belül levő-, esküdt ellenségei.
A magyarság marginalizálódásában fontos szerepe van a magyarság tudattartalma torzításának; illetve egy hamis magyarságtudat kiművelésének. A magyarságtudat meghatározása kizárólagosan területi, illetve faji koncepciókkal magyarellenes provokáció! Résen kell lenni, mikor a magyarság túléléséhez fontos magyarságtudati jegyek semlegesítése folyik, mert ennek célja nem egyéb, mint a harci és az önvédelmi szellem kiirtása. Az önvédelmi szellem semlegesítése a Bach-korszak óta tart. Akik ezen fáradoznak, maguknak ugyanakkor az erőszak legkegyetlenebb és legmagyarellenesebb monopóliumát követelik (lásd AVO). Egészséges magyarságtudat nélkül azonban a magyar-kérdésben nem lesz előrehaladás. Ezt jól tükrözi a magyar-szlovák viszony makedón-görög viszonnyal való összehasonlítása.
A makedón-görög konfliktus a független Makedónia létrejöttékor robbant ki. A görögök szerint erre azért került sor, mert ők három okból kifolyólag a független Makedóniától fenyegetve érzik magukat. Először: a makedón alkotmány egy passzust tartalmaz, mely szerint Makedónia mindent megtesz annak érdekében, hogy a körülvevő államok területein élö makedónokat felszabadítsa. Másodszor: a makedón állam címere és zászlója azt a csillag mintát ábrázolja, amely a mai Görögország területén fekvő Verghina helységben található Nagy Sándor apjának a sírjából került elő. Harmadszor: a görögök szerint Thesszaloniki makedón városként való említése azt mutatja, hogy Makedónia be akarja kebelezni ezt a várost, hogy szabad kiutat nyerjen az Égei-Tengerhez. Görögország, holott elismeri, hogy a makedón állam jelenleg katonailag túl gyenge, mégis fenyegetve érzi magát és fenntartja azt a jogot, hogy saját érdekeit előbbre helyezze, preventív politikát folytasson. Konkrétan Görögország nem hajlandó elismerni Makedónia függetlenséget, esetleg csak akkor, ha ez megváltoztatná nevét. A „fiatal“ országot továbbra, a nemzetközi államközösség akarata ellenére is gazdasági embargó alá helyezi.
Magyarország sem kevésbé fenyegetett Szlovákia által, mint Görögország Makedónia által.
-Először: a szlovák alkotmány preambuluma azt állítja, hogy a független Szlovákia Nagy-Morávia történelmi jogutódja . Szlovák irredenta aberráció szerint Nagy-Morávia határai keresztülvágják Magyarországot. A szlovák preambulum kitételét nem lehet másképpen értelmezni, mint indirekt területi követelés Magyarországgal szemben.
-Másodszor: a szlovák címer és a zászló a kettős keresztet ábrázolja. A kettős kereszt az Árpad-házi királyok címere, s ily módon a magyar államcímer része. Itt eltulajdonítás miatt jogi probléma merül fel.
-Harmadszor: Szlovákia elterelte egyoldalúan minden nemzetközi egyezménnyel ellentétesen a Dunát, módosítva ezáltal a magyar-szlovák államhatárt, veszélyeztetve Magyarország vízellátását. Magyarország nem alkalmazott gazdasági embargót Szlovákia ellen, mert fenyegetve érzi magát; sőt magyar részről még tiltakozás sem hallatszott. Ennek a magyarellenes politikának az okait fel kell tárni!
Magyarország állítólag egyfajta indirekt stratégiát folytat, ami viszont sehogysem mutatkozik hatékonynak, sőt: például Magyarország alkotmánya nem deklarálja a magyar nyelv hivatalos státuszát, úgy, ahogy ezt minden európai ország teszi. Az alkotmány megfogalmazói szerint ez jó példát ad majd a románoknak, szerbeknek, szlovákoknak, de még az osztrákoknak is. A baj csak az, hogy ez egyúttal a magyar identitást gyengíti, ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a szomszédországok nyomáseszközök alkalmazása nélkül nem fognak nyelvi engedményeket tenni. Így az indirekt stratégia kontra-produktívvá válik. Hasonló a helyzet a szomszédországoknak példaadó magyarországi kisebbségi törvénnyel is. Nyomáseszközök bevetése nélkül kizárt, hogy a szomszédországok engedményeket fognak tenni a saját “kisebbségeiknek”. A magyarországi kisebbségek helyzete ilyen módon túlságosan felértékelődik. Max van der Stoel, az EBEÉ kisebbségi kérdésekkel foglalkozó komisszárja, a magyar külügyminiszternek címzett 1993.XI.8 kelt levelében azt javasolja, hogy a magyar kormány széleskörű lehetőségeket teremtsen a magyarországi szlovákok kibontakozásához, hiszen az előző magyar rezsimek asszimilációs politikája negatívan hatott a szlovák nyelv oktatására.
Dr. Sebestyén István, Dr. Marácz László
(Kubinyi Ferenc: Fekete Lexikon I, USA, 1994.
The Constitution of the Slovak Republic, Press Agency of the Slovak Republic, Bratislava, 1992
Szarka László: Szlovák történészek Nagymorávia kiterjedéséröl, História, 1986, 1, 17-18. oldal
Max van der Stoel, CSCE High Commissioner on National Minorities: levele Jeszenszky Géza magyar külügyminiszternek, Reference: No 1331/93/L, The Hague, 8 November 1993.)
Kérem az olvasókat, hogy szóljanak hozzá a magyarság tudat meghatározásához, hisz az új alkotmányban ennek szerepelnie kell. A jelenlegi kormányt és parlamentet segíteni fogjuk ezzel, ha termékeny vita bontakozik ki. Minél szélesebb körű a vita annál nagyobb lesz a meghatározás elfogadottsága is.
Hunhír.info
