A protekcionizmus latin eredetű kifejezés, védelmezést, támogatást jelent. Általánosságában még ma is külgazdasági kategóriának tekintik, de gyakorlatilag termelésre, kereskedelemre és szolgáltatásra vonatkoztatva is megjelenik ez a fogalom. Ma már azt mondhatnánk, hogy protekcionizmusnak nevezhetünk mindent, amikor az állam bármilyen módon beavatkozik a szabadversenynek nevezett folyamatokba a hazai gazdaság védelmében.
Nem kívánok Friedrich List professzorig visszanyúló gazdaságtörténeti fejtegetésekbe bocsátkozni, hiszen tudom a vám, illetve védővám ma, miután beléptünk egy csomó globalizmust elősegítő egyezménybe, nem játszik már jelentős szerepet egy ország életében sem, meg aztán más módszerek is vannak, amiket a nagyhatalmak ugyan vidáman alkalmaznak, de tőlünk – úgymond-, rossz néven veszik, megtiltják. Aztán itt van ugyebár az Európai Unió is, mely az unió néhány „nagyján” kívül az új csatlakozókat gyarmatként szeretné látni, betudni, használni. Mégis – gyakorlati tapasztalatok alapján – ki merem jelenteni, hogy 20 évvel ezelőtt is, meg az azóta bekövetkezett tönkretételünk mai mélypontján is, az egyedüli megoldás a magyar ipar, mezőgazdaság és szolgáltatás protekcionista támogatása és a gazdasági folyamatok szigorú önvédelmi szabályozása. Ha továbbra is abban látja a tisztelt kormány gazdasági életünk fellendülését, hogy majd a beáramló külföldi tőke csodát tesz, akkor azt kell mondanom, hogy nem változtak semmit, ugyanazt a globalista hatalmat szolgálják, mint 20 éve mindegyik paktumos parlament és kormány, és akkor Önök is csak a helytartók legalizálását szolgáló pártok lépviselői.
A púp ugyanis 20 éve – és nem 8 – került a hátunkra és akkor is tudni lehetett, tudta is minden közgazdász, hogy az a folyamat, amit elindítottak törvényszerűen a mai helyzetünkhöz vezet. Ehhez még gazdasági válság sem kellett volna, nélküle is itt tartanánk. Ugyanis a privatizáció módja szándékosan idegen kézbe adta termelő eszközeinket, vagyonunkat, bel- és külföldi piacainkat és – hála az oly kiváló pénzügyéreinknek, jegybankelnökeinknek – a saját pénzünkkel sem mi rendelkezünk, a tőlünk származó extra-profitot pedig kiviszik az országból. Ennek során, a legpofátlanabb módon alkalmazták helytartóink – ráadásul a mi pénzünkkel – a külföldi tőke protekcionista támogatását, és ez mind a mai napig így zajlik. Ellenünk. Ez ugyebár nem protekcionizmus, hiszen nem a hazai piacot támogatták, védték. De hát akkor mi volt? A hazaárulók fordított protekcionizmusa. Ezt a folyamatot kell megállítani, megfordítani, vagyis a magyar gazdaságot és piacot kell újjáépíteni. Ehhez szükséges a saját pénzünk feletti rendelkezés jogának visszaszerzése is. Aztán már csak az kell, hogy ugyanolyan összegekkel, direkt és indirekt támogatással, végre a magyar gazdaságot szíveskedjenek támogatni.
Önök állandóan a szavazófülkék forradalmáról, a radikális változásokról beszélnek. Nosza, rajta. Csinálják. Mi még segíteni is fogjuk Önöket ebben. Ha azonban újból – lányos zavarukban arra hivatkoznak, hogy ezt nem lehet, ez protekcionizmus, akkor lehet, hogy átmenetileg néhány, egyébként semmit sem mutató mutatószám ugyan javulni fog, de mi magyarok tovább szánkázunk lefelé, és hazánk latrok barlangjává válik.
Hát ez az, amit mi nem fogunk megengedni és akkor ez is igen hamar ki fog derülni, hogy kinek is van itt kétharmada.
Rozgonyi Ernő – Hunhir.info
