Csatlakozásunk óta minden kormány és a fősodrású közgazdászok, pénzügyi guruk lankadatlanul ösztönzik, sürgetik, hogy Magyarország mielőbb vezesse be az eurót. Kétségtelen, hogy az euró bevezetéséhez szükséges kritériumok teljesítése esetén hazánk pénzügyileg stabilabbnak tűnne, mint jelenleg.

Az ehhez szükséges pénzügyi-gazdasági mutatókat tulajdonképpen egy kegyetlenül következetes intézkedés-sorozattal fel lehetne mutatni viszonylag rövid időn belül. Kérdéses azonban, hogy ez valóban olyan fontos-e nekünk, ér-e annyit, hogy az ország és lakói belegebedjenek? Nincs enélkül is elég bajunk? Egyáltalán, mondja már meg valaki, min segítene, ha euró lenne a fizetőeszközünk? Mi lenne ettől jobb? Egy dolog biztos, hogy pusztán ez a tény is csökkentené az amúgy is kétes függetlenségünket, a saját döntési lehetőségeinket, azaz növelné kiszolgáltatottságunkat.

Soros György egyébként, akit én nem tartok valamiféle altruista magyar-barátnak, de a pénzügyekhez a maga sajátos módján ért, azt nyilatkozta, hogy: „az euró eredendően hibás konstrukció”. Mint mondta: „Az euróövezeti pénzügyi válságnak van egy fiskális és egy banki komponense, s az utóbbi még csak most közelít a klimax felé.” Kijelentette azt is, hogy az euró összeomlásának lehetőségét sem tartja kizártnak. Hivatkozhatnék e tekintetben további magyar és külföldi szakemberekre is.
Ehhez kellene minél előbb, bármi áron csatlakozni?

Az a véleményem, hogy a forint mellett kell kitartanunk ameddig csak lehetséges, annak érdekében, hogy az ország saját magyar gazdaságát valóban fel tudjuk támasztani, hogy a lehetséges néhány kitörési pontra építve, helyreállítsuk azt a biztos belső támaszpontot, amelyik lehetővé teszi a mesterségesen szétzilált gazdasági-társadalmi viszonyok kedvező rendezését.

Aztán gondoljanak a csehekre, akik mindent másképpen és sokkal jobban csináltak az utóbbi 20 évben is, mint mi, ami nem nagy ügy, hiszen ez szinte minden volt népi demokráciáról elmondható. A cseheknél alacsony az infláció és a kamat, a gazdaság stabil és eszükbe sincs, hogy bevezessék az eurót. Pedig megtehetnék.

Maradjunk tehát a forintnál, dehogy ennek igenis létező és lehetséges előnyeit megfelelően tudjuk hasznosítani, ahhoz, hogy ezzel élni tudjunk, bátor és egyértelmű kormányzati fellépésre volna szükség. Mert: vissza kell szerezni a Magyar Nemzeti Bankot, helyreállítva jegybanki szerepkörét, ha úgy tetszik monopóliumát, a gazdasági törekvéseinket pedig a fiskális és monetáris politikának összehangoltan, egyformán kell szolgálnia, helyre kell állítani a magyar kétszintű bankrendszert, a forint védelmében kemény intézkedéseket kell tenni, az állami szabályozás erejével és az ellenőrzés szigorításával.
Ne siránkozzunk az euró bevezetésének időbeli csúszása miatt, lássuk be, nem oldana meg semmit, sőt hihetetlen gondokat okozna, ebben a kivéreztetett országban.

Tisztelt három harmadot szolgálni kívánó kormány, lépjék meg ezt a tudati, majd gyakorlati lépést, sürgősen, amíg még lehet. Mert közel az az idő – és vannak, akik erre utaznak-, amikor már semmi sem segít.

Remélem, Önök nem csak nyugtató pirulát kívánnak adni a lázongó magyarnak, miközben a lényegét tekintve megy minden tovább a végső felszámolásig.

Bizonyos kérdéseket nem lehet megkerülni, túllépni, pusztán demagógiának minősíteni. Dönteni, és lépni kell. Bátran.

Rozgonyi Ernő – Hunhir.info