A vezénylő pártszövetség tagjai előszeretettel beszélnek arról, hogy a magyar válság az utóbbi 8 év szocialista-szabad demokrata rossz kormányzásnak a következménye.
Kétségtelen, ez a 8 év a maga nemében páratlan és nagyfokú tehetségtelenségről, kormányszintre emelt bűnözésről árulkodik és az önleleplező őszödi beszéd nemzetközileg is beállította a negatív botránycsúcsot, de azért a bajok gyökere nem innen ered. Ezzel bizony szembe kell néznünk, ha valóban kiutat, elfogadható magyar jövőt keresünk és akarunk megteremteni. A téves diagnózis ugyanis lehetetlenné teszi a helyes terápiát.
A 8 éves teória egyébként is gyanús, hiszen azt a hamis illúziót kelti, hogy tulajdonképpen jó úton jár az ország, csak hát ezek a bolsik ezt is rosszul csinálták, pedig lehet ezt jól is csinálni. Nos, ez az, ami nem igaz.
Az, amit rendszerváltásnak nevezünk, az a magyar nép háta mögött, egy jól átgondolt forgatókönyv alapján került megkomponálásra, okosan ügyelve a látszatokra, a mellébeszélő, hazug propagandára, és a megbízható klientúra kiépítésére. Kezdődött a Fekete János-féle adósságcsapda kiépítésével, és ezt szolgálta a spontán privatizáció is, a gazdaggá tett és zsarolható fogott emberek pártokba küldése, a paktumos demokrácia kiépítése is. A „nemzeti kormány” pedig minden külső igényt kiszolgálva először kijátszotta a parasztságot, új földbirtokosok születtek, majd szinte ingyen átadták a külföldi álvállalkozóknak az élelmiszer- és feldolgozó ipart, külső, belső piacaival együtt. A magyar Jegybank és a kormányok állandóan arra hivatkoztak, hogy nincs pénzünk, miközben következetesen restriktív pénzpolitikát folyattak. A lavina elindult. A terv jól működött.
Aztán Horn Gyula és Bokros Lajos tarra vágta az erdőt. Eladtak mindent, bankokat, üzemeket, piacokat, a hazánkat és ráadásul ezt a gaztettet mi magyarok finanszíroztuk. Mert bevétel helyett érdekes módon csak egyre nyomorúságosabbak, egyre szegényebbek lettünk.
Az első Orbán-kormánynak volt mivel dicsekedni, elvégre szépen nőtt a GDP. Ja, hogy ez is szélhámosság, látszat, az nem zavart senkit. Ugyanis a multik teljesítménye növelte ugyan a GDP-t, csak éppen a társadalmi közös költségekhez nem járultak hozzá egy fillérrel sem, de – szintén a mi pénzünkön – szinte ingyen jutottak mindenhez. Infrastruktúrához, piachoz és rabszolga-szintű munkaerőhöz is. No meg persze sosem látott extraprofithoz, szintén a mi pénzünkből, amit természetesen kivittek az országból. De hát több pénzszivattyú is működött itt, nem csak ez az egy.
Közben eltűntek az állami gazdaságok – talán 12 is -, mert az állam rossz tulajdonos ugyebár. Igen, a finneknél minden jelentősebb cég állami tulajdonban van és ragyogóan működik. Meg máshol is jól teljesítenek az állami kézben lévő vállalatok. De hát mi magyarok úgy látszik, annyira tehetségtelenek vagyunk, hogy nem tudjuk eladni a káposztát és nem tudjuk agyagunkból kiégetni a téglát, hogy többről már ne is beszéljünk. Hiába, mi magyarok ennyire életképtelen hülyék lettünk. Sajnos időhiány miatt nem tudom úgy igazából tovább részletezni a folyamatokat, de az alapirányzat érzékeltetésére tán ennyi is elég.
Nos, kérem ezek után jött az a bizonyos 8 év. Aki egyszer veszi a fáradtságot és józan paraszti ésszel végigelemzi az elmúlt 22 év folyamatait és úgy gondolja, hogy ennek így kellett lennie, mindez objektív szükségszerűség volt, annál valami nincsen rendben. Ezért „elszámolni” nem 8, hanem legalább 22 évvel kellene, de attól félek – minden jel erre mutat -, hogy még a nyolccal sem fogunk, a főbűnösöket illetően. Tetézi mindezt az a tény, hogy a diktatúra gátlástalan kiszolgálói, végrehajtói, sőt gyilkosai is még mindig köztünk vannak, jól élnek a mi pénzünkön, sőt, aknamunkájuk még ma is virulens. Tudomásul kell vennünk, hogy ez a 8 év valóban törvényszerű következménye. Így kell kinéznie egy gyarmatnak. Ezzel természetesen nem kívánok mentesíteni senkit sem az utóbbi 8 évben történtek felelőssége alól.
Javaslom, gomboljuk újra a mellényt, de előröl. Legalább 22 év gaztetteiért kell felelniük a paktumos résztvevőknek. A végrehajtás Önökön múlik, elvégre Önök a szavazófülkék forradalmának a letéteményesei.
Rozgonyi Ernő – Hunhir.info
