Egyre gusztustalanabb az, amit Stohl Andrással művel a média, s mindenki, aki eddig oly nagy barátságban volt vele. Munkáit vették el tőle, immár tehetségét veszik meglehetősen rosszindulatúan gorcsó alá, s szüntetik meg szerződéseit. Pedig Stohl András semmi mást nem tett, mint azt, amit mindenki megtett már életében. Botlott. Esendőek vagyunk a magunk mivoltában, és sokszor nem tudunk parancsolni tetteinknek, amikor szükség volna az önkontrollra.

Ma minden médium együtt és külön-külön Stohl fejét követeli. Büszkén határolódnak el tőle, s ítélik el a vasárnap hajnali karambol miatt. Amiatt, amit bárki bármikor elkövethet egy összejövetel után. Pedig Stohl András bocsánatot kért, elment a kórházba, ahol nem fogadta a sértett, s nyilvánosan mea culpázott, mert megbánta amit tett! Későn? Nem! A megbánás soha nincs későn! Az ember bocsánatkérését pedig el kell fogadni. Hiszen bűnösebb az, aki megalázza a bocsánatkérőt! Stohl beismerése még a törvény előtt is mentő körülmény. És milyen a média, milyen az olvasó, a közember? Íme! Amikor Stohl Buci menő műsorvezető volt, vezető színész, tehetséges és kulturált ember, remek lovas, akkor sok-sok barátja volt. Most, amikor ezekre a barátokra volna szüksége, megvetésben és cserbenhagyásban van része. Milyen könnyen ítélkezik az ember! Milyen könnyen felejt. Hiszen mindannyiunknak van olyan vajacskája a füle mögött, amire nem szívesen emlékezik.

Hagyjuk már Stohl Andrást békén! A bulvár már azt latolgatja, hogy mennyit kaphat, mennyit kell majd fizetnie, és lesz-e amiből megéljen. Pedig Stohl András csupán keresztmetszete mindnyájunknak. Illetve nem is az. hiszen ő volt oly bátor és bocsánatot kért. Őszintén, és önzetlenül. Nem magát mentegetve, hanem azért, mert úgy érezte, hogy bocsánatot kell kérnie.

Ha egy cipész, vagy egy vízvezeték szerelő karambolozik, attól még lehet jó szakember, remek mester. Csupán Stohl Andrásnak nem engedik meg, hogy remekül, és kulturáltan végzett munkáját, hivatását gyakorolja. Miért? Mert ismert ember? Mert most jön ki a kollégákból a szakmai féltékenység és van is mire fogni? Ugyan! Stohl egy jó színész, kiváló műsorvezető, őszinte ember! Kérem, hagyják békén, fogadják el a megbánást, amelyet közreadott. És értékeljék mindazt, amit eddig tett. Tehetsége és tudása nem függ össze a balesettel, s még azzal sem, hogy részeg volt. Hibázott, és emiatt a törvény szerint felelősségre vonják majd. Emberileg azonban senki sem jogosult elítélni, mert emberségből minden hibáját összevetve is jobban vizsgázott, mint azok, akik ma a fejéért üvöltenek. “Az vesse rá az első követ.” – de nem is folytatom. Én becsülöm Stohl Andrást, s tisztelem a tudását, szakmai elhivatottságát, tehetségét. És nem egy alkoholista állatot látok benne, hanem egy olyan embert, aki nem félt a nyilvánosság előtt megkövetni azokat, akik miatta kárt szenvedtek. Sokan vehetnének példát manapság Stohl Andrásról, aki soha semmilyen politikai összezördülésben nem vett részt, nem szidott embereket, és nem gyűlölködött. dolgozott, szórakoztatott, és kultúrát közvetített. Remélem, kitisztulnak az őt sommásan elítélő fejek, és lesz, aki bocsánatot kér a megtévedt és gyarló embertől azért, mert nem állt mellé amikor szükség lett volna rá.

Én nem ismerem személyesen Stohl Andrást, de kívánom neki, hogy mielőbb álljon fel, és folytassa azt a munkát, amit eddig oly nagy szeretettel és tehetséggel csinált. Hiszen a lecke nem volt könnyű! Ám, hogy megtanulta, arról bizonyságot adott. Kéretlenül és nyilvánosan. Kár tehát összekeverni álszent módon a szakmát, a hivatást, a magánélet botlásaival. András ne add fel! “Az élet célja, a küzdés maga.”

Stoffán György

A Publicisztika rovatban megjelent írások a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával.

HunHír.Hu