Megint olvasóink egy viszonylag kis létszámú, de érdeklődő és sűrűn megszólaló részéhez kell szólnunk. Tudjuk és érezzük, hogy az az igazi feladat, nem azt mondani amit a szívvel-lélekkel a Jobbik mellett lévő emberek hallani szeretnének, mindenfajta kritika és realitás nélkül, hanem azt mondjuk, amely hírportálunk álláspontja szerint a nemzet felemelkedését, megmaradását, szellemi, egzisztenciális és identitásbeli megerősödését szolgálja.
Mi felnőttnek, gondolkodó magyarnak tartjuk olvasóinkat, s nem úgy akarunk viszonyulni hozzájuk, mint azon szülők, akik megtesznek mindent a csemete kívánságára, akár helyes a jövője, szellemi, ebben az esetben gondolkodásbeli és politikai fejlődése szempontjából, akár nem.
Egyes likudozó, vektorozó olvasóinknál kiverte a biztosítékot, hogy közöltük egy hírextrás újságíró publicisztikáját, amely reális helyzetelemzést adott Orbán megszólalásával kapcsolatosan. Egyből jött egyesektől a szöveg a HunHír.Hu állítólagos helyezkedésével kapcsolatosan. Látszik, hogy ezek a fórumozók átsiklanak komoly és elemző cikkeink felett, és az a vágy mozgatja őket, hogy ahol lehet, ott rúgjanak bele abba a portálba, ahol tanyáznak,- mert talán a kedvenceik, akiket vakon követnek, s azt mondják, amit hallani akarnak – nem biztosítanak kommentelési, fórumozási lehetőséget. Na, ismételten de utoljára szeretnénk felnyitni a szemüket. Azért utoljára, mert ha ez a tendencia nem áll meg, egyszerűen megszüntetjük a fórumot, és a kommentelési lehetőséget.
Most már nem tudjuk, hányszor kell, illetve kellett kimondanunk. A HunHír.Hu a nemzet, s nem a direkt pártok szolgálatában álló hírportál, független hírportál, s nem egyeseknek, politikusoknak való megfelelés az iránytűje, hanem a gondolkodó, identitását büszkén vállaló, kisebbségérzetétől megszabadult, a realitásokat figyelembe vevő ember felépítése, és a neki nyújtott szellemi, ideológiai segítség. Ez a legveszedelmesebb mindenkinek, a gondolkodó magyar. Ezért hallgat rólunk egyformán a jobb- és baloldali média. Mi sem jobbikosok, sem fideszesek nem vagyunk, egyik pártnál sem helyezkedtünk, egyik párttól sem kaptunk semmiféle támogatást.
Nem is számítunk rá, hiszen a Fidesznek vállalhatatlan radikálisok, a jobbikos elvakultaknak meg fideszes helyezkedők vagyunk.
Persze, arról gyorsan mindenki megfeledkezik, hogy mit írtunk a zászlónkra, mit mondtunk ki számtalanszor. Az a célunk, hogy minden nemzetben gondolkodót, – és itt a gondolkodásról van szó – megszólítsunk, segítsük szellemi, politikai fejlődését, hogy aztán, illetve ezután a saját lelkiismerete, belátása szerint VÁLASSZON a pártok programja közül. Csak nagyon szerényen megjegyezzük: mikor segítünk mondjuk jobban a Jobbiknak: ha ugyanazt szajkózzuk, amit a már meglévő, kőkemény és csontra elkötelezett rajongók hallani akarnak, vagy ha az igazi nemzeti gondolat bemutatásával esetleg többlet szavazót jelentünk neki?
Pontosan megjósoltuk a választási eredményeket, korábban is óvtunk a hurráoptimizmustól, s mondtuk: Vona azért így politizál, s beszél, mert neki ezt kell tennie, nekünk meg azt. Most mindenki parlamenti pozíciókban, lehetőségekben gondolkodik a jobbikosok közül, főleg azok, akik jó helyezést értek el a választásokon, ami részben nekik, részben a Jobbik programjának, s nem elhanyagolhatóan annak a körzetnek köszönhető, ahol az emberek a legerősebben szembesülnek a magyar társadalom két alapproblémájával: a cigánybűnözéssel és a szegénységgel. Nem az a legfontosabb, hogy idetaláljon a nyugat és a hegyvidék? Riasszuk el őket ahelyett, hogy megszólítanánk, és választási alternatívát nyújtanánk nekik? Ki segít, ki tesz többet akkor a Jobb Nemzetért? Mi, vagy mások?
Ugorjunk vissza az időben. 2003-tól datálhatóan azt közvetítettük mindenfelé, hogy hatalmas jövő előtt áll a Jobbik, de hogy meg is tudja valósítani, ahhoz egy karizmatikus vezető kell. Mi akkor már Vona Gábort láttuk alkalmasnak erre a feladatra. Ki most a parlamenti ellenzéki pártként funkcionáló Jobbik elnök-frakcióvezetője? Vona Gábor.
A HunHír.Hu folyamatosan a Jobbik kitörését, felépítését szorgalmazta, a MIÉP hibáiból tanuló új erő megerősödését, politikai felnövését. Hol vannak most azok, akik még a HunHír fórumán is támadtak ezerrel bennünket, és csak a MIÉP akkori állapotának konzerválásában látták a kiutat? A Jobbikban, a parlamentben, és a párton belül kiváló pozícióban. Hol vannak azok, amikor nem kevés támogatásunknak köszönhetően Vona Gábor lett a Jobbik elnöke, de ők még mindig Csurka közvetlen környezetében prolizták a fiatal új elnököt? A Jobbik színeiben, a parlamentben. Hogy ezeket a konkrétumokat név szerint nem hoztuk nyilvánosságra, csak azért tettük, hogy még véletlenül se legyen ez a Jobbikon belüli ellentétek forrása. Pedig akkor minket is futtatott volna ezerrel a libsi média, az az erő, amelynek köszönheti a Jobbik-közeli portál a sikerét és ismertségét.
2006. szeptember 18-át a forradalmi helyzet, illetve hangulat napjának neveztük, de hangsúlyoztuk: csak akkor lehet ebből forradalom, ha a társadalom nagy többsége támogatja. Hangsúlyoztuk, hogy az utcai demonstrációk mellett a parlamentbe kell kerülni, ezt a vonalat kell erősíteni. Hol vannak a csak az utcai harcot elfogadó, forradalmi és fegyverkezési kiskátékat szorgalmazó hangadói, A “forradalmárok”? Börtönben a befolyásolhatatlan, mindennel szembemenő, igaz és őszinte legradikálisabbak, a Jobbik színeiben a Parlamentben a változó ügyeskedők.
S tudnánk még ezer példát sorolni a minket fideszezőknek, helyezkedéssel vádolóknak. Egy alkalommal ajánlottuk fel Vona Gábornak, hogy ha akarja, segítjük kampányát. Nem akarta. Mi meg nem tolakodtunk. Nem számított, hogy munkatársaink közül sokan már akkor tűzközelben és a parlamenti csúcson tanulták a gyakorlati politizálást, amikor egyes jobbikos véleményformálók még a bölcsiben ették a Túró Rudit.
Még egyszer a helyezkedésről. A HunHír.Hu munkatársai közül az idősebbek 89 végétől az első ellenzéki újságnál kezdték pályafutásukat. A Kisgazdapárton a Fideszen keresztül vezetett az útjuk a MIÉP-hez úgy, hogy választhattak. Vagy a nagyobb honorárium és fizetés a fideszes lapnál, vagy a kisebb a nemzeti radikálisnál. És mikor 2002-ban látták, hogy a MIÉP vezetése, Csurka és közvetlen vezető köre rafinált zsákutca, önként eltávoztak.
Ezen szerkesztőségi cikk írója TIZENÖT évvel ezelőtt abban a hónapban, amikor újságírói rafinériával és oknyomozással meg tudta védeni a Szerencsejáték Rt. jogtalanul kirúgott vezérigazgatóját, és cikkeinek köszönhetően a munkaügyi bíróság visszahelyezte állásába, akkora jövedelemmel rendelkezett az egyik országos, fideszes tulajdonban lévő napilapnál, mint a HunHír.Hu jelenlegi összes havi bevételének a TÍZSZERESE. Akkor ki a helyezkedő? Aranybányát a radikális szegénységre cserélő? A fiatalabb újságíróink meg választhattak. Elfogadják az FELKÍNÁLT állást a radikális lapnál, vagy sok pénzt keresnek a bulvármédiában. És a radikális utat VÁLASZTOTTÁK. Ha valaki ennyit le tud tenni az asztalra, annak lehet joga vádolni bennünket. De aki nem, az vagy elfogadja, amiket leírtunk, vagy éljen saját, begubózott világában, de ne rugdaljon övön alul.
A HunHír.Hu továbbra is a megszokott, és a saját maga által helyesnek tartott, eddig minden szempontból utólag is annak bizonyult útját járja, a nemzetért. Ezért környékezték meg amerikai barátainkat is nagy pénzekkel, hogy lehetőleg mi ne lehessünk valakik, azok kerékkötője. Mert ha nem is szabad beszélni rólunk egyik oldalon sem, azért azt mindenki tudja mindenütt, aki ezzel foglalkozik: a HunHír a “legszakértőbb nacionalista” portál, amely adott esetben veszélyesebb, mint két-három Molotov-koktél.
Arra kérjük olvasóinkat, először olvassák, gondolják át a HunHír cikkeit. Kiváló szerzőink – többek között Falusy Márton, Bunyevácz Zsuzsa, Tompó testvér, Lajtabán Pál, Kis Péter, G. Kirkovits István – dolgozatait, rágják át rajtuk magukat, és a hirtelen felindulásból, vagy direkt gyűlöletből indított, a portált sértő, becsmérlő és elkötelezettségét megkérdőjelező hozzászólásikat meg akasszák fel a mestergerendára.
HunHír.Hu
