Sajnos tény, hogy kialakult Magyarországon az új arisztokrata réteg, amely ha nem is törvénytelen, de megkérdőjelezhető erkölcsiséggel szerezte meg magántulajdonát.

A gazdaságban főszerepet, a politikában háttérszerepet, a közhangulat alakításában — mivel minden mozgatható pénzeszköz rajtuk keresztül lehetséges-, megkerülhetetlen befolyást gyakorolhat, így nekik már van mit veszíteniük. Ez a gyarló emberi tulajdonság, amely minden megszerzett fillérről azt képzeli, hogy az őt megkérdőjelezhetetlenül megilleti, nos ez a telhetetlen uzsora-zsarnokság, ez homályosítja el az erkölcsös értékítélettől és reális önértékeléstől az egyént.

Sokszor elhangzott és elhangzik, hogy a vállalkozói szféra nem engedheti meg magának, azt a luxust, hogy életszínvonalban ne a “nyugati” nívón tengesse életét, mivel tehetsége korlátlan, versenyhelyzetben a közigazgatásból “eligazolnák” az igazán tehetséges embereket, így évek
óta kiemelt javadalmazásban részesült és részesül az államapparátus. Azaz, nem a tudás és rátermettség alapján gyarapodott a legtöbb új arisztokratánk, hanem a szocializmus végnapjaiban elfoglalt pozíció-méltányosság alapján. A nyolcvanas években / /1982//-re államcsőd-közeli helyzetbe sodródott az ország, melyből a kiutat a … többek között a //társasági törvény// és a hozzá kapcsolódó egyéb törvények,/ *…* megalkotása után/ nem hivatalosan, de gyakorlatilag
kialakult a párt-elitből a kapitalista-demokrácia.

A zavarosban halászó értelmiségünk szemrebbenés nélkül hitte és hiszi, hogy az átlag állampolgárokat jogosult megvezetni és kihasználni. Mert míg a szocializmusban csak a köztulajdont korlátlan magánélvezeti cikk-ként kezelték, addig fiaik, betanított utódaik nemzeti kincsünket
itt-ott bagóért értékesítették, holott egy laikus szemével is csak bérbe lett volna joguk adni a kulcsfontosságú szektorokat. Mi várható hát ettől az új arisztokráciánktól?

Senki sem gondolhatja komolyan, hogy a morált vesztett és célt tévesztett gazdasági guruink gondolatvilágában létezik empatikus érzés a kirekesztett és leszakított, a becsapott és kihasznált átlagemberek iránt. Amennyiben a következő (Soros) kormány együtt érez a társadalom lélektanával, úgy kénytelen lesz a nimbuszrombolásra. Nem csak becsületesnek kell látszani, becsületesen kell élni, hogy méltóvá válhasson valaki egy közösség képviseletére! Mert egy 68%-os FIDESZT is le tud győzni az igazság, lásd Molnár Oszkár!

Azaz az új parlament képviselőinek már nincs joguk gnómárnyékokkal ijesztgetni az országot, vagyis minden törvényt és minden megszorítást kötelességük önmagukon gyakorolni legfőbbként és amennyiben gerinces kiállásúak, akkor a képviselői költségtérítés ügyét is harmonizálják a közélethez ( 600000 ember kérését méltánytalanság érte). Mert míg gondtalanságban töltenek be egyszerre több állást, bizottsági tagságot, polgármesterséget, gazdasági vállalkozás vezetését és állami vállalat
felügyelő bizottsági tagságát, addig egy pék, egy buszsofőr (éjjel nappal dolgozva a létminimum határán) családja megélhetése érdekében sohasem hibázhat. Hol itt az esélyegyenlőség és a mentelmi jog logikai létjogosultsága?

Az a csekély tény, hogy közben 6-7 millió embernek már nincs mit veszítenie és szívükben, az igazság parazsa izzik, úgy látszik az offshore lelkületű új arisztokráciát, nem érdekli. A más verejtékéből, a hazából húzott haszon véres-verejtéke csurog majd leszármazottaik lelkén, mert tönkretették az ország lelkiismeretét. Vissza kell adni az emberek hitét a tisztességes életvitel megkérdőjelezhetetlen igazságába! Természetesen azok az emberek, akik hiteltelenné váltak az elmúlt 20-30 évben, nos azok tartózkodjanak a közvélemény befolyásolásától, még akkor is, ha tulajdonjogokat gyakorolnak a médiákban!

Elérkezett az idő, a magyar ember talpra állására. Most még mindenki szabadon dönthet, hogy minden erejével, tulajdonával, tudásával az ország érdekében cselekszik, vagy Horn Gábor után szabadon: – Húzzon innen a picsába! Mert az tűrhetetlen, hogy emberek minden erejükkel,
verejtékükkel dolgozva a teljes ellehetetlenülés határán tengődnek, addig az új arisztokrácia — a belőlünk húzott haszonból-, a környező országokba fektet be. Ha az átlag életszínvonal eléri, pl. Ausztria szintjét, akkor esetleg megengedhető ez a liberális erkölcstelen magatartás, mert azokról kell elsődleges gondoskodni, ahonnan kapott az ember, nem pediglen haszon hajszát folytatni az erkölcstelenség káoszában.

Gavallér János

HunHír.Hu