A vártnál is nagyobb eredményt ért el a Fidesz a csillagváltás utáni húsz évvel lezajlott országgyűlési képviselőválasztáson. A politikai élet teljes átrendeződése várható a közeljövőben úgy, hogy a Kádár-diktatúra utódpártja egy semmivé zsugorodott, a kádernyuggerekre támaszkodó, és a milliárdosok érdekeit képviselő, szinte súlytalan erővé. A nemzeti radikalizmus előretörése jelentheti a későbbi kétpólusú parlament kialakítását, hogy majd az ország, a jobb és a még jobb lehetőségek között választhasson a megfelelő nemzetközi helyzet tükrében. Az, hogy egy rendkívül veszélyes vidéken jobbikos támogatással induló független jelölt egyéniben mandátumot aratott, a rend iránti igény megtestesülését jelenti. Orbán Viktor visszafogott választási ünnepének üzenetét azonban komolyan kell venni mind a sima jobbosnak, mind annak a politikai erőnek, amely magát a nemzet lelkiismereteként határozza meg. Ez így kevés lesz a megerősödéshez, hiszen ez érzelmi kategória, az emberek pedig értelmes és racionális programokat támogathatnak még úgy is, ha ez talán számukra nehézségeket jelent majd. A kettős állampolgárság idején lezajlott népszavazás másfél millió igen szavazója már akkor arra adta a voksát, hogy ellenpropaganda és egzisztenciavesztés, helyzetrombolás ellenére bevállalta volna határon túli véreinket. Ez most konkrétan megjelent Orbán értékelő beszédében, így a jobbikos szavazóknál ötszázezerrel több ember vélekedhet úgy, hogy mindenképpen végre kell hajtani az ország felemelkedéséhez szükséges új irányvonalat.

Orbán Viktort a több ezres tömeg a régi időkben megszokott hurráoptimizmussal üdvözölte, és a pártvezér egy nagyon jól felállított és kommunikációs üzeneteket hordozó visszafogott beszéddel reagált a vitathatatlan sikerre. Orbán azzal, hogy kétszer is megemlítette a jelenlegi határainkon túl élő magyarokat jelzésértékűen azt is kifejezte, hogy nem szóban, hanem talán tettekben kíván 15 millió magyar miniszterelnöke lenni. Nincs is ebben semmi gond, a magyarok iránti elkötelezettség nemzeti radikális szinten is az egyik legfontosabb követelmény az ország vezetésével szemben.

A második legfontosabb üzenet, hogy Orbán hadat üzent az oligarcháknak. Az még további elemzések és helyzetlatolgatások függvénye, hogy mit értett a pártvezető a szimbolikus és a rendkívül sok konkrétumot is tartalmazó üzenet alatt. A putyini megközelítés szerint az oligarchák elleni harc leginkább – finoman szólva – a tőkepénzes idegenek és magukfajták túlhatalmának visszaszorítása, hiszen az orosz vezér nem restellte a leggazdagabb magukfajta milliárdost börtönbe dugni, mert a terveit veszélyeztette. Több mint valószínű, hogy Orbán is erre gondolt valahol agytekervényei színfala mögött, és ehhez a harcához mindenképpen megkaphatja a nemzeti radikálisok támogatását.

Itt viszont meg kell állnunk mindenképpen, mert ez már a jövő üzenete. Most beindul a törvénykezési verseny, illetve a törvényjavaslatok napvilágra kerülésének és benyújtásának a kőkemény harca az idővel. Nem mindegy ugyanis, hogy melyik párt lesz a Fidesz, illetve a Jobbik közül az, amely elsőként nyújtja be a szakmai anyagokat, és nem mindegy, hogy a Jobbik szavazza meg a Fidesz előterjesztését, vagy pedig fordítva. Amennyiben az első variáció sikeres lesz, össztársadalmi szinten én jelzésértékűen kifelé a világnak a Jobbik erősödését és parlamenti helyének biztosítását jelenti, amennyiben alulmaradnának a versenyben, akkor marad az elfogadható és lélektanilag fontos megszavazás, illetve támogatás, de a köznép ezt már nem a radikálisokhoz fogja kötni.

A fideszes kétharmad olyannyira módosíthatja a jelenlegi kül- és belpolitikai életet, hogy a konkrét programok és nemzetjavító intézkedések mellett a legfontosabb hangsúly “az eladáson” van. Ki tud kommunikációs és stratégiai, lélektani szavazatszerző előnyt kovácsolni, meg tudja-e valósítani a Jobbik a fiatal, lelkes és elkötelezetten forradalmár, de kőkeményen a realitásokon és a szakmapolitizáláson alapuló, kifelé is jól mutató és meggyőző programját.

A Jobbik parlamenti tevékenységét tehát mindenképpen meg kell határoznia két alapvető pillérnek. A gyors, jól előkészített, gazdaságilag is alátámasztott törvényjavaslatok, illetve a szakkommunikációs előretörés. Egy biztos, és ebben mindkét pártvezetővel, Orbánnal és Vonával is egyetértünk: esély van arra, hogy megkezdődjön húsz év után valami normális, a magyarság érdekeit képviselő és a múltat végképp eltörölni akaró változás.

G. Kirkovits István – HunHír.Hu