Aki a Jobbikra szavazott, a gyűlöletre szavazott – fejezte ki mély aggodalmát az amerikai zsidó jogvédő szervezet, a Rágalmazás Elleni Liga (Anti-Defamation Leauge, ADL) a Jobbik választási sikere miatt. Tudni kell azonban, hogy nem egy rabbi se ért egyet azzal, hogy a judaizmus nevében, illetve ernyője alatt létrehoznak szervezeteket, amelyek arra jók, hogy megbélyegezzék azokat, akik szembemennek a zsidóság egy szűk kisebbségének akaratával.

Az egyik ilyen szervezet például az ADL. Nem kormányzati szerv, 1913-ban a B’nai B’rith közreműködésével jött létre mint emberjogi szervezet. Mára azonban már rég nem arról szól – tartja például Michael Lerner rabbi. Az ADL szemében elvesztette a hitelességét, mert Izrael bírálatát antiszemitizmusnak tartja. Daniel Lapin amerikai ortodox rabbi szerint pedig az ADL veszélyes szervezet, az amerikai zsidók és keresztények között mélyíti az árkot. Elutasítja, hogy azok a zsidók, akik bátorítják az abortuszt, a homoszexualitást, a szocializmust stb., a judaizmust képviselnék. Szerinte a gyakran hangoztatott antiszemitizmus vádját politikai fegyverként használják a liberalizmus bírálói ellen. Noam Chomsky szerint is az ADL lényegében elvesztette korábbi szerepét mint emberjogi szervezet, és mára fő oszlopa lett az Izrael érdekében történő propagandának az Egyesült Államokban. Finkelstein szerint nem növekedett volna az antiszemitizmus Európában és Észak-Amerikában, az ADL csupán felhasználja ezt. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy az ADL évi 45 millió dolláros költségvetéssel dolgozik. 1980-ban veszélyesnek tartották, hogy egyre több arab van az amerikai egyetemeken (!), kezdetben pedig a szervezet elutasította, hogy az örmények legyilkolása népirtás lett volna.)

Nem egy zsidó származású szerző van azon a véleményen, hogy ez az elenyésző kisebbség ugyanígy a holokausztot is saját céljaira használja. Az 1952-ben Németországgal kötött kártérítési szerződés tömeges tiltakozást váltott ki a zsidók körében, ugyanis Izrael eszméjét összeférhetetlennek tartották azzal, hogy üzleteljenek Németországgal. Ugyanezen véleményének ad hangot Finkelstein A holokauszt-ipar című könyvében, noha szülei a varsói gettó, a maidaneki és az auschwitzi koncentrációs táborok túlélői. A fájdalom, a gyász az idő múlásával csökken, a náci rémuralom borzalmaival is így volt. Aztán a hatvanas évektől újra elkezdett erősödni, és azóta milliárdokat zsebel be egy szűk csoport. A Zsidó Világszövetség nem a zsidóságot képviselik, hanem felhasználják a zsidók tömegeit. Ezt nem egy híradás is alátámasztja, például, hogy hatalmas botrány volt Izraelben, amikor kiderült, hogy az izraeli bankok még kb. 43 milliárd forint értékben tartanak olyan számlákat, amelyek a holokauszt örökösöknek járna, a túlélőket azonban nem keresték meg.

A globális elit ellenfeleinek ellehetetlenítésére az ADL gyakran használja rasszizmus és az antiszemitizmus vádját. A következő példák mutatják, hogy meglehetősen szelektív módon vádolnak embereket. Ha objektívek lennének, akkor például Marxot is annak kéne nevezni. Amit a zsidókról ír, arra ma a gyűlöletbeszéd kifejezést használnák. De mély hallgatás veszi körül a vörös antiszemitizmust is. Aki elolvassa Gereben Ágnes könyvét a Szovjetunióban tapasztalt antiszemitizmusról, igencsak ritkán hallott ténnyel találkozik. Nem gyakran hangoztatják továbbá, hogy a Nobel-békedíjas Wilson, az Egyesült Államok volt elnöke, rasszista volt. Igencsak nem szerette a feketéket, és elismeréssel szólt a Klu Klux Kanról. A Princeton Egyetem rektoraként a feketéknek azt javasolta, hogy még csak ne is jelentkezzenek az intézménybe, 1945-ben kezdték csak felvenni őket. De faji megkülönböztetés volt a kormányzati hivatalokban is, a szegregáció Trumanig fennmaradt.

De úgy tűnik, Franklin D. Roosevelt is rasszista volt, ahogy a következő példa mutatja. Az amerikai fekete sportoló, Jesse Owens, az 1936-os berlini olimpia többszörös aranyérmese volt, bőrszíne miatt azonban Hitler vonakodott gratulálni neki. Ez közismert, de az nem, hogy Roosevelt amerikai elnök nem volt hajlandó köszönteni Owenst a Fehér Házban, és még az ilyenkor szokásos elnöki gratuláció is elmaradt(!). Nem tudni továbbá, hol voltak az emberi jogok szószólói az Egyesült Államokban 1955-ben, amikor még letartóztattak olyan feketét, aki a buszon a fehérek számára fenntartott helyét nem adta át egy fehér férfinak! Nem tudni továbbá, hogy hol voltak még nem is olyan régen, amikor a Dél-Afrikai Köztársaságban még külön tengerparti strandok voltak fenntartva feketéknek és fehéreknek. Képzeljük el, mi történt volna, ha nálunk külön strandok lettek volna a Balatonon cigányoknak és magyaroknak!

A liberális média a határok lebontásáról, a kirekesztés megszüntetéséről stb. beszél állandóan. Szerintük az emberi szabadságjogokra veszélyt jelentenek a radikális jobboldaliak. Ugyanakkor például a Rothschild család soha nem engedte meg a fiainak, hogy keresztény nőket vegyenek feleségül. Vagy egy másik példa: Jack Bernstein, amerikai zsidó 1967-ben emigrált Izraelbe, hat és fél év után azonban visszatért hazájába, mert elege lett a megkülönböztetésből. Egy szefárd zsidó lányt vett feleségül, ami számos problémát okozott, Izraelben rosszallják ugyanis, ha egy askenázi szefárd zsidót vesz feleségül. A szefárdok másodrangú állampolgárok az országban – írja könyvében.

Vagy gondoljunk az Egyesült Államokra! Mit tesznek ők a délről jött bevándorlókkal?
De említhetjük azt is, hogy Izraelből kitoloncolják a Szudánból, Etiópiából stb. érkező feketéket. Szólhatunk továbbá két falról is. Érdekes módon a berlini fal sokáig nem érdekelte a liberálisokat, ahogy napjainkban sem az Izraelben épült fal a palesztinok elkülönítésére.
És hogy kik a legveszélyesebbek a demokráciára? Gunnar Heinsohn professzor, a Brémai Egyetem tanára 1998-ban jelentette a Népirtás lexikona című művét. Ebből megtudjuk, hogy a legvérengzőbb rendszer a világon a szovjet volt. 1917-1987 között 61 911 000 embert pusztítottak el. A második a Kínai köztársaság, 1949-1987 között 35 236 000 volt az áldozatok száma. Harmadik Hitler Németországa, 21 millió halottal. Nemigen hallani arról, hogy például a lengyel kommunisták 1945-48 között 1.4 millió embert öltek meg. A népirtók rangsorában első Sztálin, majd Mao Cetung következik, Hitler a harmadik, negyedik Lenin. Ő „csak” kb. 4 milliót öletett meg szemben Sztálin 42 milliójával.

Folytassuk a terrorveszéllyel! Hogy kik voltak a világ első terroristái? Ha Kommunista Kiáltványban kicserélnénk néhány szót, és így az állna benne, hogy „világ arabja egyesüljetek, hogy megdöntsük a zsidók uralmát”…, akkor Marxékat ma terroristáknak kéne nevezni. Az első terrorszervezetek mind baloldaliak (vagy szeparatisták) voltak. Belgiumban például 1982-1985 között egy marxista-leninista terrorszervezet kb. 28 támadást hajtott végre. Németországban működött a Vörös Hadsereg Frakció a hatvanas években, Olaszországban a Vörös Brigádok… Első számú közellenségnek az iszlám terroristákat állítják be, noha a moszlimok vallásának semmivel nincs több köze a terrorizmushoz, mint mondjuk a judaizmusnak. Nem gyakran emlegetik, hogy nem voltak addig iszlám terroristák, amíg nem kezdődött meg a nagyobb arányú zsidó bevándorlás Palesztinába. A Közel-Kelet első terrorcsapatát, az Irgunt, nem a palesztinok hozták létre. Terroristák minden vallás hívői, illetve az ateisták között is vannak. Meir Kahane rabbit is nyugodtan nevezhetjük terroristának, arabellenes rasszista tanításairól híres. Világméretű zsidó terrorista csoportot akart létrehozni Izrael támogatására. Híve volt az a Baruch Goldstein brooklyni rabbi, aki 1940-ben egy hebroni mecsetben imádkozó palesztin civilt, gyerekeket és nőket mészárolt le. Vagy említhetjük Menahem Begint, a későbbi izraeli miniszterelnököt, aki a Franfurter Allgemeine Zeitung szerint valószínűleg az 1952-ben megkísérelt, Adenauer elleni merényletet szervezője volt. Begin egyébként 1978-ban Nobel-békedíjat kapott az Egyiptom és Izrael közötti béketárgyalásokért. És ne felejtkezzünk el arról, ami 62 éve történt: 1948. április 9-én az Irgun a kis palesztin falu, Deir Jassin, lakóit lemészárolták. A békés faluban nem kímélték a gyerekeket és a nőket sem. Fölmetszett hasak, kőfejtőbe hajigált hullák …többen is leírták a szörnyű vérengzést. De említhetjük a Sabra, Satila palesztin menekült táborban elkövetett mészárlásokat is.

A „Gonosz” tehát se nem vallási, etnikai vagy világnézeti kérdés. Vannak pedophil papok, és tudunk gyerekkínzó szadista rabbiról is. Nem tűr nyomdafestéket, hogy egy izraeli rabbi és társai 3 és 4 év közötti gyerekeket rendszeresen hogyan kínoztak az öntudatlanságig. Mindenki tud Mengele szörnytetteiről. De tudunk Chaim Shebáról is, aki a második világháború után izraeli gyerekek ezreit – különösen a külföldi bevándorlókat – röntgensugárral „kezelt”, 35 ezerszer nagyobb dózist kaptak, mint a maximum ajánlott. Számos rákos megbetegedés történt, az izraeli kormány elismerte, és kártérítést fizetett. Azzal is vádolták, hogy ez kísérlet volt. Kevésbé ismert, hogy ugyancsak a második világháború idején, a japánok által fenntartott táborokban is végeztek hadifoglyokon kegyetlen emberkísérleteket. Az is gyanítható, hogy az ausztrálok tudatosan tették ki katonáikat radioaktív sugárzásnak a hidegháború kezdetén. 1957 és 1962 között a brit hadsereg 31 bombát robbantott a Karácsony-szigeteken 12 ezer katona és ezer civil részvételével. Sterilek maradtak, nyomorék gyerekek születettek, sokan rákban haltak meg. Vagy említhetjük az eugenika atyját, Francis Galtont (1822-1911). Kiáltványa így hangzott: Fejlesszük saját fajunk emberállományát, ahogy azt tettük más fajokkal is! Szaporítsunk az emberiség legjobb, és nem a legrosszabb példányaiból. Az Egyesült Államokban 1910 és 1935 között több mint 100 ezer embert sterilizáltak gyengeelméjűség miatt. Virginiában az 1970-es évekig folyt ez a gyakorlat. Svédországban 60 ezer, Kanada, Norvégia, Finnország, Észtország és Izland is törvénybe iktatta. A náci rendszer időszakában pedig összességében, orvosi segédlettel mintegy 400 ezer embert sterilizáltak. Az 1930-as években a Palesztinában működő zsidó közösségekben is foglalkoztak az eugenetikával, mint elmélettel. Létrehozták a Nordau Klubot, azzal a céllal, hogy a zsidó nép faji tulajdonságait és ezek feljavításának lehetőségét vizsgálják. Dr. Meir doktorra és csoportjára az volt jellemző, hogy az eugenetikát nagyon is gyakorlati dolognak tekintették.

Azt, hogy ki vagy mi éppen a veszélyes, úgy tűnik, a pénzoligarchia érdeke dönti el. Érdekes módon ugyanazok lehetnek néha gonoszok és veszélyesek, néha meg nem. A nyugati országok nyolc éven át (1980-1988) éven át látták el fegyverekkel Husszeint az Irán elleni háborúban. Vegyi fegyverekkel is. Husszein 1988 májusában bombázta Irak északi részét, csak saját lakosságából kb. ötezer ember pusztult el. Akkor még nem volt gonosz. A nagyhatalom akkor éppen Bin Ladent és Milocsevicset támogatta (ekkor még ők sem voltak gonoszok), senki sem tiltakozott a bombázások miatt. 1990. augusztusában kezdődött az iraki invázió Kuvait ellen. Hirtelen Szaddam lett a gonosz maga.

Irán se volt gonosz korábban. A sah diktatúrája idején még engedélyezni akarták a nukleáris technológiát Iránnak(!) Ugyanaz az Irán, ma gonosz.

Ugyanakkor például Bernhard holland herceg, aki SS-tiszt lett, amikor a Wermacht megszállta Hollandiát, és teljes szívével támogatta Hitlert, úgy tűnik, nem gonosz, hiszen a globális elit egyik szervezetének, a Bilderberg-csoportnak az alapító tagja. Más SS-tisztek viszont gonoszok. Úgy tűnik továbbá, a Bush-kormányzat számára a kommunisták nem voltak gonoszok, hiszen volt KGB- és Stazi-ügynököket is alkalmazott(!). A volt kommunista büntetőtáborok – Magadán, Vorkuta, Kolima stb. – létrehozóit valószínűleg nem tartják gonosznak, hiszen gyakorlatilag nem hallani róluk. Úgy tűnik, nem volt gonosz Shlomo Morel, a kommunista tömeggyilkos se, a németek megsemmisítésére életre hívott lengyelországi haláltábor parancsnoka. A háború után belépett a kommunista pártba, a schwientochlowitzi halálgyár parancsnoka lett. Szemtanúk szerint saját kezével fojtott meg foglyokat, szadizmusa határtalan és közismert volt. Izrael nem adta ki a Tel Avivban élő egykori szadista táborparancsnokot.

Úgy tűnik, a Bush-adminisztráció se volt veszélyes, noha megszegték az alapvető emberi jogokat Kubában, a guantanamói támaszponton. Nem tartják gonosznak Madeline Albright-t, noha egy amerikai országos tévécsatornában kijelentette, hogy „megérte” az egymillió iraki gyerek halála, amit a szankciók okoztak…Mindezek fényében fel kell tennünk a kérdést: Kik is szavaztak 2010. április 11-én a gyűlöletre?

Bunyevácz Zsuzsa – HunHír.Hu