Kaczynski Katinyba (Katyn) látogatott volna, az 1940-es bolseviki mészárlás helyszínére, hogy lerója kegyeletét a több ezer ártatlanul kivégzett katonatiszt emlékművénél. Előzőleg a héten Putyin már tisztelgett a mártírok előtt, Donald Tusk lengyel kormányfővel együtt. Erre az eseményre a nem éppen oroszbarát Kaczynskit nem hívták meg, ezért akart ő külön emlékezni. Sajnos azonban nem jutott el odáig…
Az Interfax Hírügynökség (a területi kormányzó tényközlésére hivatkozó) jelentése szerint szombaton, az oroszországi Szmolenszk katonai repterének közvetlen közelében lezuhant a lengyel államfőt, Lech Kaczynskit, a feleségét, valamint más fontos személyiségeket (kormánytagok, történészek, katonai és pénzügyi szakemberek, továbbá az egykori katinyi áldozatok hozzátartozói), összesen 132 főt szállító repülőgép. A „balesetet” valószínűleg senki sem élte túl, erre utal a szerteszét szóródott és égő roncsok állapota is. Az orosz Tu-154-es elnöki különgép letarolta a fákat, majd több darabra tört, és kigyulladt. A repteret előzőleg a sűrű köd miatt lezárták, s a pilótának javasolták, hogy inkább Minszkben vagy Moszkvában szálljon le, de ő az eredeti terv szerint akart landolni. A szerencsétlenség után a helyszínt ellepték a tűzoltók s a mentőegységek; a körülmények vizsgálatára alakult bizottság vezetésével Vlagyimir Putyin miniszterelnököt bízta meg Dmitrij Medvegyev orosz államfő.
Kaczynski Katinyba (Katyn) látogatott volna, az 1940-es bolseviki mészárlás helyszínére, hogy lerója kegyeletét a több ezer ártatlanul kivégzett katonatiszt emlékművénél. Előzőleg a héten Putyin már tisztelgett a mártírok előtt, Donald Tusk lengyel kormányfővel együtt. Erre az eseményre a nem éppen oroszbarát Kaczynskit nem hívták meg, ezért akart ő külön emlékezni. Sajnos azonban nem jutott el odáig…
A 2005 óta hivatalban levő lengyel elnök (előzőleg varsói polgármester) kiváló hazafi, valamint markánsan jobboldali, konzervatív és keresztény elveket valló személyiség volt. Éppen ezért „mérvadó” nyugati körökben nem kedvelték túlzottan, sőt helyenként szélsőségesnek, antiszemitának is bélyegezték. Ezeket az alantas jelzőket azzal érdemelte ki, hogy mindenek fölött Lengyelország érdekeit nézte, s nem hódolt be az idegen globalizálóknak, bárhonnan is jöttek azok hazáját „fölvásárolni” (lásd Simon Peresz!), vagy kifosztani. Körömszakadtáig védte népének érdekeit, igazi államférfi – mondhatnám: szabadsághős – volt, nem úgy, mint pl. gerinctelen „magyar” kollégái. Halála nagy vesztesége az egész lengyelségnek, de nekünk, nemzeti érzelmű magyaroknak sem lehet közömbös. Bár MSZP-s SZDSZ-es banditáinkkal nem volt jó viszonyban, ettől még őszintén szerette a magyarságot, melyet sohasem azonosított elfajzott vezetőivel.
Ikertestvérével, a korábban miniszterelnöki posztot betöltő Jaroslaw Kaczynskivel, valóságos forradalmi áttörést hajtott végre a Lech Walesa után erősen balra tolódott (Aleksander Kwasniewski), „liberálisan” korrumpálódott lengyel közéletben. Tekintélyt vívott ki országának az EU-ban és világszerte, s persze legalább ennyi ellenséget is szerzett cionista és szabadkőműves berkekben. Vajon kinek jöhetett kapóra a halála? Az oroszoknak s a KGB-nek semmiképp, hiszen nem érdekük a két ország amúgy sem felhőtlen kapcsolatának további rombolása. (Kivitelezőnek őket csak abban az esetben tudnám elképzelni, ha a gépen nagyszámú zsidó is utazott volna, erre azonban semmi sem utal.) Viszont akár Izraelnek, akár az Európai Unió héber elöljáróinak (lásd még Jörg Haider különös „balesetét”, ahol a szuper-biztos gépkocsi kerekeinek számítógépes vezérlésébe kontárkodtak bele valakik!) sokat érhetett a lengyel elit jelentős részének ilyen úton történő kiiktatása. A teljes igazságra valószínűleg itt sem derülhet fény, azonban a végrehajtás módja erősen a Moszadra vall!
Állítólag az elnöki gép már 20 éves volt, s éppen le akarták cserélni egy korszerűbb típusra. Ugyanakkor nyilván fokozott felügyelet és karbantartás alatt állt, hiszen nem akárkiket szállított. Beleértve e műveletekbe a robotpilóta és a leszállást vezérlő elektronikus-komputeres egység rendszeres ellenőrzését is. Viszont nem hinném, hogy a gyakori átvizsgálásokon túl állandóan őrizték is. Ebben az esetben pedig a merényletet előkészítő ügynökök könnyűszerrel hozzáférhettek, s átprogramozhatták a landolást irányító (felügyelő) számítógépet olyképpen, hogy a mérőműszer a tényleges magasságnál 50-100 méterrel többet mutasson. A pilóták zöme (különösen rossz látási viszonyok közt!) sohasem a saját szemére hagyatkozik, hanem mindig a kijelzőket nézi. Ez esetben úgy vélhette szegény kapitány, hogy még bőven ereszkedhet, de akkor már (jóval a kifutópálya előtt!) helyrehozhatatlanul földet is ért. A többit már tudjuk… Nem biztos, hogy pont így történt, de az igen, hogy ilyen amatőr hibák, véletlenek nincsenek… Ennél alkalmasabb pillanat aligha kínálkozhatott a terroristák számára.
Közös történelmünk során a lengyelek mindig baráti kapcsolatokat ápoltak velünk, s ennek szorosabbra fűzésére talán épp most, a magyarországi választások után támadt volna újabb nagyszerű lehetőségünk. Erről persze semmiképpen se mondhatunk le, de az bizonyos, hogy ezt már nem Lech Kaczynski elnök úr közreműködésével tehetjük. Osztozunk a lengyel nép fájdalmas gyászában, és szívből kívánjuk, hogy az irgalmas Isten adjon nekik méltó vezetőket, s ugyanezt óhajtjuk a magunk számára is.
Siklósi András – HunHír.Hu
