Mennyivel egyszerűbb dolguk lenne a pártoknak, ha nem kellene négyévente választásokat tartani és a velejáró kampányt elszenvedniük. Milyen macerás és költséges egy többszereplős választás lebonyolítása, főleg akkor, amikor valódi riválisok jelennek meg a színen, mert ekkor már érdemi vitára is lehet számítani, amire illik felkészülni, vagy legalábbis elkerülni azt, ami megint csak problémás lehet.

A választópolgárok joggal várnák el, hogy az induló pártok politikai céljaikat, programjukat választási fórumokon összemérjék, s ha úgy adódik, akkor még vitatkozzanak is egymással. De mint tapasztaljuk, az eddigi kormányzó pártok kerülik az ilyen választási vitákat, legyen szó lakossági fórumokról vagy tévévitáról.

A minap ezt a sunnyogó kampánystratégiát tapasztalhattuk meg Rákospalotán. Az országos listát állító pártok részére március 26-ra hirdettünk lakossági fórumot azzal, hogy nem feltétlenül ragaszkodunk az indított képviselőjelölt megjelenésére, hanem a párt által delegált más politikust is szívesen látunk, hiszen a választópolgárok elsősorban pártokra szavaznak. A meghívó két héttel korábban elküldtük emailen a címzetteknek. A meghívó megjelent a helyi újságban is. Egyedül Dr. Gaudi Nagy Tamás a Jobbik jelöltje vállalta a fórumon való megjelenést. A Fidesz és az MSZP kerületi elnökeinél telefonon érdeklődtem. Nagyon udvariasan, de elhárították a meghívást. Az erősködésemre az egyik helyi politikus emígy zárta le a vitát: „Csak nem képzeled, hogy keresztre feszítettem magam?!”

Teljesen mindegy, hogy melyik „nagy” pártról van szó, mert úgy hiszem, hogy mindkettő azonos megfontolásból nem fogadta el a meghívást. Az MDF és az LMP nem is reagált a meghívónkra, ami érthető is, mivel valódi programról aligha tudtak volna beszélni.

Nem hiszem, hogy túloznék, de ez a kampány a legaljasabb és legmocskosabb, amit a rendszerváltás óta átéltünk. Az ország sorsának jobbra fordításáról alig esik szó, ám arról, hogy erről vagy arról a Jobbikos jelöltről milyen kompromittálónak tűnő fotót, igaz vagy hamis információt tudnak előbányászni, arról annál több. A legutóbbi aljas és félrevezető mocsokság a Morvai Krisztina 2003-as szakértői (krízisközpontok kialakítása) tevékenységéhez kapcsolódik, amit úgy kommentálnak mintha az MSZP zsoldjában állt volna. Morvai soha nem tagadta, hogy a nővédelem terén érdekvédői minőségében képviselte Magyarországot az ENSZ-ben, amit csak kormányzati megbízásból láthatott el. Ez azért mégsem tekinthető pártmegbízatásnak, hanem szakmai elismerésnek. Nos, egy ilyen személyeskedő, lejárató, félreinformáló hír csak az indulatot, a gyűlöletet hozza felszínre és a későbbi együttműködést lehetetleníti el. Márpedig a választásnak és a kampánynak nem erről kellene szólnia.

Ez a kampány nem az országról szól, nem a pártok közötti értékrendszerbeli különbségekről, a lehetőségek és a megoldások összevetéséről, hanem az egyeduralomról, az „egy a gazdi két ebjének” az uralmáról, a parlamenti váltógazdaságnak nevezett parlamenti diktatúrának a fenntartásáról. Ez a választás majd sok mindenre rávilágít, és a végeredmény függvényében világossá teheti, hogy a parlamenti pártjaink kiket is szolgálnak.

Amennyiben tovább folytatják ezt a gyűlöletkampányt és politizálást, semmi reményt nem látok arra, hogy jó irányba fordítsák az ország szekerét. Nem kell egymást szeretniük, de legalább ne gyűlöljék egymást. Próbáljanak ügyek mentén politizálni és szót érteni, és nem csípőből tüzelni a másikra, a másként gondolkodóra, hanem valós érvekkel és információval kompromisszumra törekedni.

Ismét és ismét figyelmükbe ajánlom politikusainknak öreg fejjel megfogalmazott igazságot: Gyűlöletből nem lehet sem hazát, sem otthont építeni! Már épp eleget romboltak, most már építeni kéne hitet, bizalmat, nemzeti ipart, kereskedelmet, oktatást, kultúrát és belátható jövőt.

Elég volt a rombolásból, a gyűlöletből! Most már kormánynak és ellenzéknek, államnak és népnek, munkásnak és értelmiségnek együtt és közösen kell újjá építenie a Hazát, és ha erre nem képesek parlamenti képviselőink, akkor távozzanak az ország éléről, és egy merőben más szisztéma alapján látunk neki az ország megmentésének.

Jól jegyezzétek meg: Ha veletek nem megy, akkor nélkületek! Ha titeket nem kötelez Magyarország ezeréves államisága, attól még minket, „magunkfajtákat” igen. Ezt a felelősséget nem vehetitek el magyartudatú honfitársaimtól! Így acsarkodjatok!

Takács András

HunHír.Hu