Judeo-krisztián alapon támadják egyre többen a Jobbikot. Így pl. Osztie Zoltán a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke, aki a Jobbikot újpogány alakulatnak tekinti, vagy indirekt módon Kis-Rigó László Szeged-Csanádi megyés püspök, aki szerint csak a Fidesz és a KDNP kereszténypárt Magyarországon. E két katolikus főembert számos újságíró citálja.
Vajon fel veszi-e a Jobbik a kesztyűt? Vajon vállalja-e a Jobbik az európai és magyar kereszténységnek azt a vonulatát, mely a zsidó ószövetséget nem tekinti Isten igéjének?
A támadások elvi alapjául a Püspüki Kar 2009. szeptember 20-i – a Jobbikot egyébként nem említő – ‘újpogányság’ elleni körlevele szolgál. Az Osztie által oly vehemensen képviselt judeo-krisztián teológai- és történelmi szemlélet egyrészt elfogadja a zsidó nép Isten általi kiválasztottságát, ezzel együtt a zsidó ószövetséget Isten igéjének tekinti.
Így ’Isten’ igéjének tekinti:
– Más népek vagyonának elvételét (pl. 5 Mózes 6,10-11)
– Más népek kipusztítását (pl. 5 Mózes 7.1,2,16; 4 Mózes 33,52; Józs. 6.21),
– Más népek oltárainak lerombolását (pl. 5 Mózes 7,5; 2 Mózes 34,13)
– Stb., stb.,
A kiválasztottságnak és a felsőbbrendűségnek ószövetségi tétele a kizárólagos üdvözülés dogmájaként örökítődött át a judeo-krisztianizmus egyházaiba. Tehát mindenki más pogány így más vallások által nem lehet üdvözülni, és ez vonatkozik az ószövetséget mellőző kereszténységre is. Ez a kizárólagosságra törekvő szemlélet felelős az amerikai indián kultúra lerombolásáért és ez a szemlélet örökítődött át – paradox módon az elvallástalanodás folyamatával párhuzamosan – a liberális demokráciákba. A liberális demokráciák exportja pedig a tradicionális kultúrák pusztulásával járt. Hogyan is szól az ószövetség istene Mózeshez?
5 Móz. 7,2
És adja őket az Úr, a te Istened a te hatalmadba, és megvered őket: mindenestől veszítsd ki őket; ne köss velök szövetséget, és ne könyörülj rajtok.
Az ilyen ószövetségi mondatok tömkelege miatt jött létre az ószövetség nélküli kereszténység. Minden keresztény lexikon leírja, hogy már Krisztus után 140-ben Markion lefektette nézeteit, mely szerint a zsidó ószövetség mellőzendő, az ezt követő századokban a gnosztikus áramlatok burjánoztak. A gnosztikus (gnózis=tudás) nem csak hisz Istenben azt is vallja, hogy megvilágosodás útján Isten megismerhető. Markion majd a gnosztikusok és követői megvetették a világ javait, mély lelki spirituális életet éltek, a zsidó ószövetség Istenét a rossz szellemének tartották. A III. században élt – az ószövetségi gyűlölködést szintén elvető – pártus származású Mani, Jézus apostolának tartotta magát, és Jézus tanításait Budha tanításaival ötvözte. Mint tudjuk élete első szakaszában Szent Ágoston is manicheista volt. Ezen – az ortodox és a római egyházak által eretneknek bélyegzett – vallási örökség csörgedezett hol kisebb hol nagyobb patakokban (pl. paulikánusok az örmények, bogumilok a bulgárok között) majd a XII. században viharos fejlődésnek indult Észak Itáliában és Dél-Franciaországban (katharok/albigensek). Ez ellen a burjánzó, az ószövetséget elvető spirituális keresztény mozgalmak ellen jött létre az inkvizíció a XIII. a század elején. Bizony, bizony a zsidó ószövetség elfogadásának biztosítására jött létre az inkvizíció. A XVII. század elején Gallilei ellen csak ismét használták. A Magyarországon lefolytatott inkvizíciós eljárások irataiban (1227-1498) manicheusoknak nevezik az eretnekeket az eljárásokat lefolytató domonkos rendi inkvizítorok.
Pap Gábor művészettörténész a szkíta kereszténység egy fejlődési irányának, oldalágának tekinti a manicheizmust. Az ő hipotézise szerint a szkíta-hun Attila király azért kegyelmezett meg Rómának(452), mert felismerte, hogy Rómában még mindig jelentős számú gnosztikus/manicheista keresztény él. Itt meg kell említeni, hogy András és Fülöp apostolokat a szkíták térítőiként is ismerjük, bizonyára nem véletlenül találjuk őket a Szent Korona zománc képei között. Egyébként Bulányi György – legjelentősebb ma élő teológus-papunk – szerint Jézus nem is akart új vallást alapítani, Jézus azt akarta, hogy mindenki a saját kulturális közegében képviselje Isten akaratát: az önfeláldozó szeretetet. Pap Gábor így fogalmaz: minden népnek meg van a maga ’ószövetsége’ mítikus népi-nemzeti kultúrája, ezt senkinek nem kell lecserélnie a zsidó ószövetségre. Ellenben a saját ószövetségi gyűlölködését mindenki meghaladhatja Jézus Krisztusban. Molnár V. József a népi vallásosság kutatója szerint az ószövetségnek nincs lenyomata a népi vallásosságban. Mégis mi tartotta fenn 2000 évig a zsidó-keresztény alapú egyházakat? Válasz: A jézusi szeretetet hirdető alsópapság, mely mellőzte az ószövetségi gyűlölködés tanítását.
Szólnunk kell még a Corpus Juris-ban (régi törvényeink tárában) megtalálható I. Endre (I.A ndrás) (1046-1060) rendeletéről: ’…minden magyar vagy jövevény Magyarországon ki a scythiai ősi pogány szokást (scythico, gentili et ethnico ritu) el nem hagyja, Jézus Krisztus igaz vallására nyomban vissza nem tér és nem hallgat a szent törvényre, melyet dicsőséges István király adott vala, feje és jószága vesztésével bűnhődjék.’
Scythico, gentili et ethnico ritu: Mai fordításban: szkíta nemzeti és népi szertartásrend. Tehát – az ellentétből való logikai következtetéssel – István királyunk előtt szkíta keresztények lehettünk. Az egyenlő szárú mellkeresztek a hazánkban szkíta szállásvidékek jellegzetes régészeti leletei. És mi lehetett a Szent István-i mű lényege? Szent István elfogadta a judeo-krisztianizmust, Róma pedig elfogadta a magyar királyok főkegyúri jogát (püspök kinevezés, egyház igazgatás stb.).
Visszatérve tehát a felvezető kérdéskörhöz. Vajon az Atilla Király Népfőiskolát működtető Jobbiknak lesz-e még ereje a szkíta/manicheista kereszténységünk örökségét is felvállalni? Lesz-e olyan jobbikos képviselő, aki akarja és tudja megvívni ezt a szellemi csatát Semjénékkel?
dr. Bégány Attila – HunHír.Hu
