Milyen tudati fejlődés alakulhatott ki hazánkban? Múltjától, misztikumától, területétől megfosztott, megzsarolt országban öntudat nélkül, erőszaktörvények alapján semmisítették meg a humánérzékenység legkisebb csíráját is. Alázatosnak, hazugság tűrőnek és megalkuvónak kellett lenni azoknak, akik az érvényesülés „pártcipójából” részesülni kívántak.

„Lesz maga juszt is az enyém csak az enyém csak az enyém
De nincs egyebem csak a remény csak a remény, a remény”

Na nem kampányolunk! Egy kis tudatmódosító ígéret, ostorcsattogtatás, gyeplőigazítás, aztán irány a csillagos ég! Avagy nadrágszíj igazítás, még egy kicsit összébb húzódni, spórolni, spórolni!

„Legutóbb Merkel kancellár és Schauble pénzügyminiszter is arra figyelmeztetett, hogy a gazdasági válság még távolról sem ért véget. „Kezdetben sikerült korlátozni a válság hatásait az emberekre, de a legkeményebb még most jön”, mondta Merkel pártja egyik gyűlésén.”

A normál tudati fejlődés, mint minden racionális összefüggéseken alapuló folyamat, a társadalmi berendezkedések egymásutániságából, mintegy következmény, a gazdasági mutatók humánérzékenységét generálják. Azokban az országokban, ahol az alapvető emberi jogokat megpróbálták tiszteletben tartani, ott egy bizonyos szolidaritás kialakult az emberérzés iránt, úgynevezett jóléti államok alakultak ki. A mutatók stabilizálásának érdekében liberalizálták a bankrendszert, azaz bizalomra épülő, még meg sem termelt értékeket kezdtek el értékesíteni (tőzsde), és mint minden spirális mozgás gyengül, egyre több és több terméket bevonva, egyre gyengülő mobilitás ellensúlyozására, ellenőrizhetetlen folyamatok kezdtek bevezetni: Mint jó szerencsejátékosok, blöffölni kezdtek mind a minőség, mind a készletek valódiságát illetőleg! Akkora pénzmozgások válhattak lehetővé a globális invesztbankárok révén, hogy az adás-vevés felső korlátja jóval meghaladta a gazdaságtól még logikusan kivonható mennyiséget, így az egyre nagyobb jólét vágya, a matematikai logika szerint kivitelezhető, ám a természeti törvények behatárolják a valóság határait, így a logika nélkülözi a valóság tényezőket, összeomlásra kárhoztatott.

A felépített (összetőzsdézett) átmeneti jólét, a kudarc szélére sodorta a civilizált nyugatot. Gazdasági erejét még megpróbálja kiterjeszteni az agymosott régiókra, de a tartozik-követel viszonyrendszert, már nem tudja elfogadható tartalommal megtölteni, bizalmi válság alakul ki, a jólétből kirekesztett társadalmak és a jóléti társadalmak között. A közterhek áthárítása a kiszolgáló, feltörekvő gazdaságokra és személyekre, olyan következményeket hordoz magában, amelyek igazi káoszba kormányozzák a globalizmust.

Milyen tudati fejlődés alakulhatott ki hazánkban?

Múltjától, misztikumától, területétől megfosztott, megzsarolt országban öntudat nélkül, erőszaktörvények alapján semmisítették meg a humánérzékenység legkisebb csíráját is.
Alázatosnak, hazugság tűrőnek és megalkuvónak kellett lenni azoknak, akik az érvényesülés „pártcipójából” részesülni kívántak. Azaz börtönnel, vérrel, halállal kövezett úton ballagott az egzisztencia igényeit nyugattal beazonosított nívóra helyezett értelmiség az időben az 1980-as évekig. Már-már moralitását veszítve, csak a megfelelés a júdáskenyérre, vitte ismeretelméleteit a hatalom elvárásai szerint. A szolidaritás kiszorult tudatából, hisz munkássága lojalitásával párhuzamosan emelkedhetett, bírálati jogkör nélkül, alkalmazkodó alkalmazottja lett a diktatúrának. A lojalitás bonuszaként, GMK (Gazdasági Munkaközösségek, a 80-as években munkaidőn túl aránytalanul magasabb juttatásokat biztosított az illetékeseknek) vezetője, termelésirányítója lehetett, sajátos tulajdonértelmezést adva a szocializmusnak és megkerülve a kapitalizmus alapvető szabályait, a tulajdon nélküli tulajdonosok csak a hasznot fölözték (pl. a Skála áruházláncból), illegálisan bevezetésre került a kapitalizmus a kiváltságosok számára. Aránytalan és indokolatlan vagyonosodási különbségek alakultak ki, még pediglen a zsarnoksághoz való lojalitás alapján.

A rendszerváltás idejére már megkerülhetetlen gazdasági befolyással bírnak, ugyanakkor 800000 pártaggal nem tudtak mit kezdeni, így azok részére az ellenőrizetlen rokkantnyugdíjazás intézményesített csalás lehetőségét ajánlották fel, illetve hallgatólagos biztatással ösztökélték az embereket a csalásra (ami később össznemzeti mozgalommá vált).

Az alaphelyzet, a gondatlan lojalitás gazdasági előmenetelt biztosított, így a következő nemzedéket is ez a korrupciós érvényesülési folyamat mozgósította és a társadalmi közteherviselés megvetendő, elavult szocialista lózungnak számít. A rendelkezésre állás, mivel a munkaerőpiac telített, természetes. Az előző politikai rendszer haszonélvezetét, az elit, átruházta a mostani rendszerre, így törvényesített lett a diktatúra a demokráciában. Az egyszerű ember számára felfoghatatlan erkölcsi magatartás átalakuláson átesett eszmetársak szemrebbenés nélkül hirdetik a mindenek-fölöttiségüket. Az ott és akkor vesztesek, itt és most is vesztesek. Az ok okozati tudatlogika megsemmisült.

Az ígérgetési folyamat újra elkezdődik. A világgazdaság adta lehetőségek (a globalizmus szétteríti, gerjeszti az inflációt a gazdaságtól független óriás pénzmozgások látszatával, a munkaerő és a természeti kincsek birtoklásának bizalmi tételével) és a léleknyugalomra épülő humánerkölcs olyan robbanást válthat ki, ami átrendezi Homo sapiens viszonyvilágát. De hol vagyunk mi még attól, hogy a világ gondját a vállunkra vehetnénk? Ellenkezőleg, az elitünknek határozottan és egyértelműen ki kell nyilvánítania, hogy az elit-társadalmak problémáit nem ruházhatják a morálisan szétzüllesztett társadalmakra, így nem válhatnak áldozatául nemzetek a pénzoligarchiáknak. Mert világossá kell tenni, hogy a pénz nem uralkodhat el az ember fölött, a pénz csak mérőeszköze a Homo morális lojalitásának. Függetlenül a következő választásoktól, ha és amennyiben képtelenné válik elitünk helyreállítani a természeti logika törvényeit (erkölcslogikai rendszerváltást hajt végre), akkor a következő kormány nem csak a gazdaság teljes összeomlásával kell, hogy szembesüljön, hanem a demokrácia teljes társadalmi elutasításával.

Gavallér János

HunHír.Hu