Éppen hogy véget ért a sabbati melegparádé, vasárnap este újabb csemege várja a destrukció híveit. A „Milla” fészbuk oldalán olvasom, hogy ma este „élőben válaszol az Elnökúr”. Nocsak, a „Millások” által meghonosított újmagyar nyelv újabb nyelvtani szabályával ismerkedhettünk meg: „Elnökúr”. Így – egybeírva. Hogy kicsoda az „Elnökúr”? A „bazmegoló” Dopeman. A „nagy” zeneszerző. A „Millások” Liszt Ference. Hirtelen azt sem tudom, hogy ennek a Dopeman feliratú jelentéktelenségnek mi a tisztességes neve. Nem is érdekes.

Szóval a destrukció egyik fellegvárának, a „Milla” nevezetű magyartalan képződménynek a fészbuk oldalán ezt a friss hírt olvasom:

„Vidám vasárnap este élőben válaszol az Elnökúr!

Ma 21 órakor kattints a www.dopeman.tv oldalra, és légy részese a DopeManTV és a MILLAMÉDIA első, élő, interaktív műsorának.
Kérdezd az Alternatív Elnököt, ő tuti válaszol! Mondd el a véleményed, ő meghallgat! (Csak ne legyél gyökér!)
https://www.facebook.com/events/172847452848177/”

Már az első mondat is az újmagyar nyelv remeke. Sehol egy vessző, pontosvessző – minek is az? Jut eszembe: a magyar nyelvet folyamatosan meggyalázó „Millások” ellenében indíthatnák egy fészbukos mozgalmat például ezzel a névvel: „Egymillióan a magyar központozásért!”

No, de lássuk a medvét. Tudjuk – mert megírták itt, ott, amott – hogy Dopeman lett a „Millások” alternatív köztársasági elnöke. Vagyis egy törpe kisebbségé. Lényegtelen hírecske ez, ennyi elmebeteget minden ország elbír. Jut eszembe: miután a Dopeman nevezetű teremtmény „győzelmét” kihirdették, kiderült, hogy a „Millások” csaltak. Mert a cél eleve az volt, hogy ez a Himnusz-gyalázó beteg legyen a destrukció alternatív elnöke. Újmagyarul: az „Elnökúr”. Kínos, nem? A szabadság önjelölt bajnokai taposták sárba a szabad választás „Millás” jogát! Micsoda lipótmezői színjáték! Hahaha!

Szóval ma este kérdezni lehet a „híres” magyar – bocsánat: magyarországi – beteget. A témákat fölsorolja a fent idézett közlemény. (Apropó: mit jelent ez: „Majka belehalása”? Igaz, mintegy évtizede nem nézek tévét, szennylapokat sem olvasok, ezért nem igazán tudom, mi az a Majka, azt meg pláne nem, mi lenne ennek a valaminek-valakinek a belehalása. Mindegy.) Azt tanácsolom az olvasóknak, kérdezzék nyugodtan Dopemant, mert ő – mint olvasom – mindenkit meghallgat. Elvégre azért „Elnökúr”. (Zárójelben jegyzem meg: a „Millás” betegek azt kérik, hogy „ne legyél gyökér”. Miért ne? Bagoly mondja verébnek? Na, hát látják, ez a betegség egyik tünete!)
Tehát lehet szabadon kérdezni az „Elnökurat”, s én biz’ helyesnek tartanám, ha nemcsak a „Millás” betegek vennének részt ebben a játékban, hanem azok is, akiknek nem „Elnökuruk” a magyarországi beteg. Néhány ötletet adok a magyar kérdezőknek.

Én például feltenném a kérdést: megszámolta-e az „Elnökúr”, hogy híres dalában hányszor csusszan ki a száján a „bazmeg”? (Én megszámoltam. Ráadásul a „bazmegek” pontos száma bizonyítható – ellentétben például a mesebeli hatmillióval, meg hatszázezerrel….)

Azt is megkérdezném: tudja-e, mikor írta Kölcsey a Himnuszt, s hogy hangzik a „pótlék a Himnusz címében” (hogy Horváth Jánost idézzem, aki – ballib olvasóknak mondom – irodalomtörténész volt)?
Kérdés helyett kérést is elő lehet terjeszteni: megkérném az „Elnökurat”, szavalja el nekünk az egész Himnuszt. Mert micsoda élmény lenne: az Elnökúr” egyetlen „bazmeg” nélkül mondja el nemzeti imádságunkat!

Aztán: általában Kölcsey életéről faggatnám az „Elnökurat”, tesztelném mély műveltségét.
Vagy: felolvasnám neki, mit írt Babits Mihály 1938-ban Kölcseyről:

„Magyarországot modernné kívánja, boldog nyugati országok társává, egyenlő színvonalon. De eszeágában sincs, hogy az ősi magyar alkotmányt odaadja a korszerű haladás tállencséjéért. ’Nem egyszer hallottam a gondolattalan állítást’, mondja, ’hogy törvényeink és egész polgári alkotmányunk a régen múlt századok körülményei között támadván, az újabb kor megváltozott helyzetéhez többé nem illenek, s azokat másokkal kellene felcserélnünk. De vajon lehet-e idő, mikor az emberiségnek kevesebb szüksége lenne a szabadságra, s abból folyó jótéteményekre, mint egykor volt? Miért a mi szabadságunkat őrző szent alkotmányt semmivé tenni? Hogy emberi jussainkat elveszessük? Annyira elalacsonyult talán senkise leszen, hogy e természet ellen való óhajtás benne támadhasson’. Fontolnivaló, prófétai óvás. Mintha nem is több mint száz évvel ezelőtt írták volna.”

Babits azt írta a második világháború előestéjén Kölcsey idézett gondolatmenetéről: „Fontolnivaló, prófétai óvás.” Majd hozzátette: „Kölcsey éppen abban korszerű ma, amiben határozottan és kiáltóan korszerűtlen.” Így igaz. Ma, amikor a liberális destrukció mindent támad és rombol, ami hagyomány, ami érték, ami örök eszmény, különösen érdemes odafigyelni a konzervatív, értékőrző Kölcsey – és persze a kései utód, Babits – szavaira.

A fenti idézet felolvasása után én bizony megkérdezném ez „Elnökurat”: nem tartja-e botránynak, hogy „a szabadságunkat őrző szent alkotmányt” egy olyan szerv, hatalom nyomására kell(ene) módosítanunk, megnyirbálnunk, amelyet senki sem választott? Az ún. „Európai Unió” vezető testületére, az ún. „Európai Bizottság” nevezetű hentescsapatra gondolok. S akkor még nem beszéltem olyan „globaloböllérekről” (Bogár László találó kifejezése), mint az IMF. Szóval feltenném a kérdést: Kölcseynek ad-e igazat az „Elnökúr”, vagy inkább a magyarok szabadságát nyirbáló idegen hatalomnak?

Egyszóval jó kérdésekkel lehetne „megbombázni” a bizonyára művelt, Kölcsey munkásságát behatóan ismerő „Elnökurat”, dr. Dopemant.

Vannak persze, akik eleve kételyekkel várják az esti műsort. Két hozzászólást idézek a „Millás” oldalról:

„Ekkora szarban van Magyarorszag h dopeman kell alternatívanak?! Jesszus…most már Magyarorszag mondjon le akkor…”

„Vajon lesz olyan válasz amiben nincs “b..meg”!”

Mindkét felvetés jogos. De ne legyenek előítéleteink. Tudjuk – írtam már fentebb -, hogy az „Elnökúr” a törpe destruktív kisebbség, a „Millás” gettó választottja (ráadásul csalással). Ez a gettó különös hely honunkban. Olyan, mint az egykori Lipótmező. Betegek gyülekezőhelye. A betegekkel pedig megfelelő módon kell bánni. Gyűlölni őket nem szabad (csak azokat a bűnöket, amelyeket képviselnek, hirdetnek, vallanak). Kérdezni kell tehát őket. Okos, jó kérdésekkel kell őket zavarba hozni. Hagyományainkat kell szembeállítani azzal a betegséggel, destrukcióval, amit ők képviselnek. Mert a hagyomány mindig erősebb, mint korunk liberális betegsége, a halál, a rombolás kultúrája. Tudatuk mélyén ezt a „Millás” betegek is tudják. Időről-időre éppen ezért közveszélyesek. Rajta hát, ma este teszteljük a betegek „Elnökurát”!

Szalay László – Hunhír.info