Péntek este 22 óra 5 perckor sajtótájékoztatót tartott a Wittner Máriát gyalázó dániel péter. Ebből persze csak annyi igaz, hogy a randa zsidó végre hozzáfért saját Facebook-oldalához, s írt egy primitív szöveget Sajtótájékoztató címmel. Ez a szerencsétlen dániel nemcsak hülye, gyáva is: letagadja mindazt, amit korábban firkált, ráadásul még fenyegeti is a sajtó munkatársait.

Jó hír a kedves Olvasónak: szerencsétlen dániel ingyen reklámot biztosított honlapunknak. Az „új-nyilas szennymédiák” (sic!) között az előkelő, második helyen említi a HunHírt, s mi tagadás, ezt a kitüntető címet ki is érdemeltük. Szorgosan dolgoztunk, igyekeztünk a legtöbb információt megosztani az olvasókkal, s ez – minő öröm – nem kerülte el a randa zsidó figyelmét.

Az „új-nyilas médiák” – írja a hájfejű ember – „ocsmány ámokfutása már bőven kimeríti a közösség elleni izgatás vagy az életveszélyes fenyegetés törvényi tényállásait is”, ráadásul ezek a médiumok „aljas és jogsértő szerepet vállalnak a hazai antiszemitizmus, a cigányellenesség, a revizionizmus terjesztése érdekében”.

A bomlott agyú ember fészbukos sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy „a valótlan tartalmú, lejárató sajtóközlemények és az üggyel kapcsolatos életveszélyes, rasszista indíttatású fenyegetések miatt /…/ jogi eljárásokat fogok kezdeményezni”. (Zárójelben jegyezzük meg: amikor ezeket a sorokat firkálta dánielünk, már rég beköszöntött a sabbat. Neki ilyenkor már nem lenne szabad firkálgatnia…)

Mi most nagyon megijedtünk ám, a nagy dániel bejelentésétől szinte összecsináltuk magunkat! De hogy értsen végre a szóból szerencsétlen dánielünk, még magasabb fokozatba kapcsolunk.

Először is szögezzük le: antiszemitizmus ott van, ahol van szemitizmus. Ez a kiindulópont. Nekünk nem az a bajunk a hülye dániellel, hogy zsidó. Leírjuk, hogy zsidó, mert ez tény. Azt is leírjuk, hogy randa, mert ez is tény. Széchenyi István magyar volt. Ez is tény. Tényközlés nem lehet sértő.

Az a bajunk ezzel a dániellel, hogy fajának egyik leggusztustalanabb, legundorítóbb példánya. Indulatokat gerjeszt. Ez a megállapítás azonban nem antiszemitizmus: a dániel nevű lény zsidó is, randa is, beteges küldetéstudata és ocsmány viselkedése ellenszenvet ébreszt. Ez puszta tényközlés, vagy ha úgy tetszik: vélemény. A véleménynyilvánítás szabadsága pedig alkotmányos alapjog.

A zagyvaagyú dániel viszont nem véleményt mondott Wittner Máriáról, hanem a becsületébe gázolt, rágalmazott. Ez a különbség a mi írásaink és dániel ocsmányságai között.

Eddig még nem írtuk le – most azonban leírjuk -, hogy dániel gyáva, hazudozó ember. Dehogy demokrata ő. Demokrata az, aki nem fél, ezt már Bibó István is megmondta. Szerencsétlen dániel azonban fél, gyáva, buggyanásig tele az alsógatyája, tehát oly távol van őzsidósága a demokrataságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. S ezt most bizonyítani is fogjuk.

Október 26-án, szerdán 11 óra 30 perckor a hájfejű zsidó hosszú írást tett közzé Facebook-oldalán. „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek…” – ez volt a gyalázkodó szöveg címe (szegény Karinthy Frigyes odafönn a csillagporos utakon kószálva csak hüppög, milyen alakok lopkodják idelenn az ő szavait!). A randa zsidaj azt írta, hogy Wittner Mária azonos a „hajtós Mari”, illetve „Mocsok” néven ismert prostival, aki az 56-os forradalom idején, a Köztársaság téren nemcsak leköpte az egyik meglincselt katonát, hanem csikket is elnyomott a testén. Ebben a szövegben olvastuk – s korábban már idéztük is – az alábbi mondatot:

„Wittner ugyanis soha nem volt ellenálló, vagy forradalmár, csupán egy részeg prosti, aki köztörvényes bűntettet követett el, minden politikai indíték nélkül.”

Persze a bolond dániel írt ennél még durvábbakat is, bőven idéztük ezeket korábbi írásainkban. Történt aztán, hogy dánielünk már nem fért hozzá a Facebook-oldalához, két napja ugyanis hipp-hopp letiltották. Ezzel egyidőben töröltek oldaláról néhány anyagot, többek között az előbb hivatkozott írást is. Aztán ránk borult az éj, másnap reggel fölkelt, majd este ismét lement a nap, s tegnap – azaz október 28-án – este 20 óra 37 perckor ismét fölbukkant a „Nem mondhatom el…” című írás dánielünk Facebook-oldalán. Először meglepődtünk: milyen bátor ember ez a dagadt fejű zsidó! Dacol ő mindenkivel! Törölték? Sebaj! Újra közli a förmedvényét! Ő aztán tudja ám, hol lakik az Úristen!

Tévedtünk. Az írás címe a régi, de a szöveg alaposan megváltozott. Előbb idéztem egy mondatot a szövegből, miszerint Wittner nem volt ellenálló, forradalmár. Ez a mondat október 28-án este már szómennyiség tekintetében bővült, hangvételében szelídült, működött a dánieli kozmetika. Íme a fentebb idézett mondat új verziója:

„Véleményem szerint egyébként Wittner nem volt ellenálló vagy forradalmár, csupán egy randalírozó, köztörvényes figura, aki sok forrás szerint ráadásul prostituált is volt abban az időben, illetve több feljegyzés (például az úgynevezett Fehér Könyv) és több szemtanú elmondása szerint is embertelen tetteket követett el, minden forradalmi, politikai indíték nélkül.”

Hát kérem szépen – a szemitizmus forrásvidékénél vagyunk. Saját írását hamisítja meg, írja át a randa zsidaj. Gyáva ahhoz, hogy vállalja korábbi állításait, ugyanakkor bocsánatot sem kér durva szavaiért. Jó talmudista módjára csűri-csavarja a szavakat, saját magát hamisítja meg – a végeredmény önmagáért beszél. Forrásokra, feljegyzésekre, szemtanúkra hivatkozik – de hol vannak ezek a források, feljegyzések, szemtanúk? Sehol. Illetve a dánieli bomlott agy pudvás tekervényeiben. Hát nem förtelmes alak ez a hájfejű zsidaj?

De a „legszebb” dánieli alakítás még hátravan. Dolgozata eredeti verziójában azt írta, hogy a „Mocsok” nevű prosti – Wittner Mária. A szöveg új kiadásában erről már egy árva szó sincs. Pedig a hülye dániel szerdán még egy fényképet is feltett a Facebook-oldalára állítása igazolásaként: látjuk, amint egy nő egy fára felakasztott testre köp (a képet tegnap este törölték). Az új szövegverzióban is szerepel „Mocsok”, de már – újabb elképesztő önhamisítás! – mint Wittner barátnője. És persze a két hölgy együtt nyomott el csikket a felakasztott ember testén – persze csak „állítólag”.

Itt a vége, nincs folytatás. A randa zsidaj nemcsak rágalmaz, hanem hazudik is, mint a vízfolyás. Saját korábbi írását is meghamisítja, mert – írtuk már fentebb – csordultig van már a bugyogója (reméljük, nemcsak a bíróság marasztalja el, hanem az ügyvédi kamarából is „kiválasztódik”).

Mi persze nem gyűlölködünk, életveszélyes fenyegetésekkel nem zargatjuk a bolond embert. Ez nem a mi műfajunk. Ha azonban már Karinthy híres versének két sorát írása címébe lopta a randa zsidaj, akkor cövekeljünk le mi is Karinthynál (aki zsidónak született ugyan, mégis magyar volt – ez az, amit a dánielek nem értenek). Jókívánság gyanánt Karinthy Férfitársam című versének utolsó soraival búcsúzunk szerencsétlen dánieltől:

„Szegény nyomorult,
Nem gyűlöllek én,
Elfordulok, ne lássam;
Idd meg, amit főztél:
A nadragulyát.”

Falusy Márton – Hunhír.info