Érdekes hírre bukkantam a világhálón: a néhai dr. Képíró Sándor elleni rágalomhadjáratot levezénylő jeruzsálemi judeonáci vadászt – akit a volt csendőrtiszt szeptember elején bekövetkezett haláláért Falvai Zsolt címzetes judeonáci ügyész mellett a legnagyobb felelősség terhel – Tikkun Olam díjjal tüntették ki Haitin. Méghozzá az ún. „holocaust túlélők”, mert ilyen ritka becses példányok is élnek ebben az országban.

A hír látszólag jelentéktelen, említésre sem érdemes. Mert kit érdekel, hogy ez a kipás gazember hol, milyen díjat zsebel be a holocaust-iparosoktól? Ha azonban alaposabban tájékozódunk a Haitin élő holotúlélők honlapján, arra a következtetésre jutunk: mégis érdemes röviden foglalkozni Efraim Zuroff minapi Tikkun Olamjával. Hogy ezen az új, friss példán is lássuk, miként működik a holocaustos tudatipar.

A Tikkun Olam héber kifejezés, magyarul kb. annyit jelent: „a világ megjavítása”. A díjat 2010. októbere óta osztogatják a Haitin élő holoemberek mindazon szervezeteknek (illetve közösségeknek) és magánszemélyeknek, amelyek/akik azzal foglalkoznak, hogy bemutassák, milyen fontos szerepet játszott Haiti a második világháború idején a zsidó menekültek befogadásában. S azok is érdemesek a díjra, akik nemcsak a múltban, hanem manapság is a „megértés hídjait” építik a zsidó és a haiti nép között. A díjazottak tehát „a világ megjavítói”, ők azok, akik azon munkálkodnak, hogy a zsidó nép „fény legyen a népeknek”, az igazságosság és a béke hordozója.
A mi Efraimunk tehát szintén „a Világ Megjavítója” lett ebben a hónapban: állhatatos erőfeszítéseiért, kiemelkedő tudósi munkásságáért (!?) és egyebekért ő a huszadik kitüntetett 2010. októbere óta (sűrűn készülnek a kitüntető oklevelek). Talán fölösleges is mondanom, a díjazottak kivétel nélkül zsidók. Világot reparálni csak ők tudnak.

A kitüntetés alkalmából hosszan ismerteti Efraim „Világreparáló” Zuroff életútját és „munkáságát” az említett holotársulat honlapja. Természetesen dr. Képíró Sándor „ügye” sem maradt ki a laudációból: külön bekezdésben olvashatunk a néhai csendőrtiszt elleni zuroffi gyalázatról.

Az említett bekezdésben azt olvassuk, hogy a nagy „Világreparáló” 2006-ban találta meg az elítélt, de büntetését le nem töltött Képíró Sándort, aki azon tisztek közé tartozott, akiket felelősség terhel az 1300 áldozatot követelő újvidéki tömeggyilkosságért. Zuroff fellépése nyomán Képíró ellen bűnügyi vizsgálat indult, amely rávilágított a magyar kollaboránsoknak a holocaust idején elkövetett bűncselekményekben játszott kiemelkedően fontos szerepére.

Miután a fenti badarságokat tartalmazó mondatokat elolvastuk az említett haitis holohonlapon, a Képíróról szóló rövid bekezdés végén a következő mondatot találtuk:

„2011. február közepén vádat emeltek Képíró ellen, büntetőpere 2011. májusában kezdődött Budapesten.”

Majd új bekezdés következik, de abban – és a szöveg további maradékában – már egy árva szó sincs Képíró Sándorról. A Haitin tengődő holotúlélők és lelkes híveik tehát még dörzsölhetik kiválasztott tenyerüket, hátha elítélik szegény Képíró Sándort. A fent ismertetett szöveg ugyanis „véletlenül” nem említi, hogy a magyar bíróság első fokon fölmentette a néhai csendőrtisztet, aki a másodfokú eljárás előtt meghalt.

A holotúlélők tehát nem értesülnek arról, hogy dr. Képíró Sándor büntetlen előéletű volt, az is maradt haláláig, háborús és egyéb bűntettet soha nem követett el. A holotúlélők így arról sem szereznek tudomást, hogy Efraim „Világreparáló” Zuroff aljas indokból rágalmazott, de megbukott, mert kiszemelt áldozatát nem sikerült besározni (s azt se feledjük, hogy a judeonáci vadász ellen indított rágalmazási per még nem ért véget!).

Így működik a tudatipar, a globális metélő: amiről nem beszélünk, amit lemetszünk a valóságból, az nincs. A Haitin élő holocaust-iparosok kiiktatják a valóságból, hogy dr. Képíró Sándor ártatlan. Hogy dr. Képíró Sándort felmentették. Hogy dr. Képíró Sándort soha nem ítélték el. Hogy dr. Képíró Sándor – a kipás gazember aljas rágalmával szemben – nem náci háborús bűnös.

A „Világreparáló” és hasonfajú társai elhallgatják, hogy a judeonáci vadászat Budapesten megbukott. Elhallgatják, hogy a holocaust-ipar nálunk szenvedte el az első nagy vereséget. Hazánk tehát történelmet írt. Ezt nem szabad soha elfelejtenünk. Ahogy azt sem – s ezt mindig, újra és újra szükséges hangsúlyozni -, hogy dr. Képíró Sándor haláláért a most kitüntetett judeonáci „Világreparálót” terheli a felelősség. Meg a szolgáját, a Falvai Zsolt nevezetű zavaros génkoktélt, aki sajnálatos módon még mindig a hazai ügyészségen reparálgat – mindannyiunk nagy-nagy szégyenére.

A kipás jeruzsálemi gazember tehát hiába szenvedett súlyos vereséget Budapesten, elkezdődött romlott hírnevének a helyreállítása. Akarom mondani: a megjavítása, a reparálása. (Ezt a bosszúszomjas szörnyet egyébként 2008-ban Nobel-békedíjra (!!!) javasolta a szerb elnök és pártja, s amikor a díjat természetesen nem kapta meg, 2009 elején Újvidék díszpolgári címével kárpótolták.) Szánalmas ez a kísérlet. A történelemből ugyanis nem lehet kimetszeni a budapesti vereséget, hiába Tikkun Olam és egyéb holocaustos bohóckodás. A holocaust-ipar az első, megrendítő erejű pofont 2011. július 18-án, dr. Képíró Sándor felmentő ítéletével kapta Budapesten. A tikkunolamos holobiznisz végső bukása már csak idő kérdése. Akkor kezdődik csak el a világ valódi megjavítása, helyreállítása, amikor ez a söpredék – a zuroffi bűnöző hordával egyetemben – végre a történelem szemétdombjára kerül.

U.i: Olvasom, hogy Zuroff könyve (Operation Last Chance) nemsokára magyarul is megjelenik. Tudjuk, ebben a kötetben dr. Képíró Sándort és Zentai Károlyt is náci háborús bűnösként tálalja föl a kipás gazember. Örülök ennek a hírnek: aki nem olvasta a könyv angol kiadását, most végre megtudhatja, milyen ocsmány módszerekkel dolgozik a judeonáci vadász. A könyv dr. Képíró Sándorról szóló fejezetének magyar fordítását az érdeklődők már most is elolvashatják a Nemzeti Jogvédő Alapítvány honlapján.

Falusy Márton – Hunhír.info