„Kinek a közönségesen, a mindennapin felülemelkedni
erő nem jutott: az kitetsző helyre ne álljon.”

Két idézet. A címbélit Bayer Zsolt írói munkásságából merítettem. A mottóban szereplő mondat pedig a reformkor egyik legnagyobbjának, Kölcsey Ferencnek az intelme. Két magyar mondat – két külön világ. Én Kölcsey világában érzem otthon magam.

De vágjunk a mediász résébe, ahogy Esterházy Péter mondaná. Bayer Zsolt megírta levelét. Mostanában a nyílt leveleket kedveli. Előbb Köves Slomó rabbit tisztelte meg, most pedig Vona Gábort. A rabbis levél sem volt éppen remekmű, a Jobbik elnökének címzett szöveg viszont minden várakozásomat alulmúlta. Igazából szót sem érdemelne, lapozgatnám inkább Kölcsey levelezését, mivel azonban az íráshoz több ezren szóltak hozzá a Magyar Hírlap honlapján (és a HunHír is átvette a bayeri opuszt), ezért úgy gondoltam, néhány megjegyzéssel én is teljesítem kéretlen állampolgári kötelességemet.

1990-ben, az Antall-kormány programjának parlamenti vitájában az ifjú Orbán Viktor azt mondta, hogy „ami itt folyik, azt valójában alkalmatlan tárgyon elkövetett megvitatási kísérletnek kellene tekinteni”. Valahogy én is így vagyok Bayer „gondolataival”. De ha már elkezdtem, késedelem nélkül belevágok a megvitatási kísérletbe.

1./ „Húsz évet húsz évért” – idézi a Jobbik szórólapján olvasható mondatot Bayer Zsolt. S hozzáteszi: „természetesen ’a nép nevében’, a világ legnagyobb hülyeségeit és gazemberségeit mindig a nép nevében mondták és tették…” Bayer szerint az idézett szlogenen nem kell gondolkodni, megérti rögvest „a legutolsó, frusztrált seggfej is”. Bayer természetesen nem „seggfej” – bár az elmúlt években eléggé frusztráltnak tűnik -, ezért „mélyebb” értelmezést ad a szlogennek: szerinte a Jobbik ezzel azt üzeni, hogy „az elmúlt húsz évben csupa egyforma gazember irányította az országot, s ezért mindegyik húsz évet érdemel”.

Sajátos, frusztrált – de nem „seggfej”-i – értelmezés. Én is megpróbálkozom a szlogen értelmezésével. 1989. június 16-án a Hősök terén vett végső búcsút az ország ’56 mártírjaitól. A Műcsarnok lépcsőjén a Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál és Szilágyi József földi maradványai melletti hatodik koporsó a forradalom valamennyi mártírját szimbolizálta. Orbán Viktor erre a hatodik koporsóra utalva így fogalmazott ezen a napon: „Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk – mai fiataloktól – jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezendő húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik.” Látnoki szavak voltak: „a mi elkövetkezendő húsz vagy ki tudja hány évünk…” Nem hiszem, hogy akkor, ott Orbán Viktor hülyeséget, gazemberséget mondott és tett volna „a nép nevében”. Húsz év eltelt, s ma már egyre többen mondják ki, hogy – Bogár László szavaival élve – a rendszerváltozás rendszere megbukott. Talán nem tévedek, ha azt mondom: ezzel még Bayer Zsolt is egyetért. A Jobbik idézett szlogenje sem mond mást, csupán az elmúlt húsz év felelőseit is meg kívánja nevezni. S ezt tényleg megérti az, aki Bayer szerint „frusztrált seggfej”, s az is, aki nem az. A polgárok jelentős része – függetlenül attól, hogy „seggfej”-e vagy sem – elszámoltatást akar. Ahogy Bayer pártbéli főnöke is – legalábbis szavakban.

2./ Bayer Zsolt azt kérdezi Vona Gábortól: miért lépett be 2002-ben Orbán Viktor polgári körébe, ha az egész húsz évvel van baja? Bayer három lehetséges választ említ. Először is azért csatlakozott a polgári körhöz Vona Gábor, mert „érezted te is, volt négy jó év ebben az országban, /…./ s érezted, hogy rettenetes, ami a választáson történt”. S azt is érezte Vona Gábor a szerző szerint, hogy „muszáj segíteni, muszáj, hogy Orbán érezze: nincs egyedül”.

A második lehetséges válasz: „2002-ben te még a ’zsideszt’ és ’Likud Viktort’ támogattad”. S a szerző hozzáteszi, az idézett kifejezések – „zsidesz”, „Likud Viktor” – bizonyára ismerősen csengenek Vona fülének, hiszen a kuruc.info szókészletéből származnak, bár a „zsideszt” még „a BIT-es komcsik találták ki 1990-ben”. Le is vonja a következtetést Bayer, idéztem már a címben is: „Hiába no, a szar sem vész el, csak átalakul…”

A harmadik lehetséges válasz: az 1998-2002 közötti időszak nem része annak a húsz évnek, amiért „a Jobbikon kívül mindenki húsz évet érdemel”.

Ezek után Bayer felszólítja Vona Gábort – válasszon a három lehetséges válasz közül. Mert különben a kifogásolt Jobbik-szlogen „ócska, primitív kampányduma csupán”, ráadásul aljas is.
Hát ez a frusztrált bayeri „gondolatmenet” már megfoganásakor gellert kapott.

Az a polgári kör, amelyről Bayer Zsolt beszél, világra jöttekor ezt a nevet kapta: „Szövetség a nemzetért”. Tagja volt többek között Martonyi János, a közismerten baloldali – és néhány év múltán Orbánt nyíltan kritizáló – Malgot István, az azóta Orbántól szintén messzire távolodott Solymosi Frigyes. Ez a polgári kör nem Orbán Viktoré volt. Szabad polgárok szabad szövetkezéseként jött létre. Bayer kérdése tehát – „miért léptél be 2002-ben Orbán Viktorhoz?” – értelmetlen. Ha egy kérdést fel lehet tenni, akkor azt meg is lehet válaszolni – mondja Wittgenstein. Bayer kérdését azonban nem lehet feltenni, ez a bökkenő. Vona Gábor ugyanis soha nem lépett be Orbán Viktorhoz (hacsak nem a lakása ajtaján). A sok-sok polgári kör egyikének lett tagja. A Fideszhez közismerten közel álló gondola.hu hírportál 2002. május 26-án imigyen adott hírt a Szövetség a nemzetért polgári kör megalakulásáról: „Polgári kör alakult Orbán Viktor részvételével”. Nem „vezetésével”, hanem „részvételével”. Tudtommal a polgári köröknek nem volt vezérük. Múlt időben fogalmazok, mert évek óta nem hallani erről a nemes mozgalomról. Létezik még ilyen egyáltalán? Működik még a Szövetség a nemzetért polgári kör? Hiszen a megalakuláskor Makovecz Imre, Gyürk András, Granasztói György és mások is beléptek ebbe a szerveződésbe. Erről is írhatna egyszer Bayer Zsolt. Megköszönném.

Bayer azt írja lehetséges válaszként, hogy Vona Gábor 2002-ben még Orbán Viktor támogatta. Lehet. Nem tudom. De ma nem 2002-ben tapicskolunk. Azóta nyolc év eltelt. A helyzet lett más. S a helyzettel egyetemben mindenki változott az elmúlt nyolc év – sőt húsz év – alatt. Ezt éppen Bayer Zsolt ne tudná? Nézzen csak tükörbe, s utána lapozza fel publicisztikai munkásságának gyöngyszemeit. Ne csak az elmúlt nyolc évből – az elmúlt húszból szemelgessen. Ma nem az a kérdés, miért lépett be Vona 2002-ben egy olyan polgári körbe, amelynek – mások mellett – Orbán Viktor is tagja volt. A valódi kérdés: miért lépett ki onnan? Mert gondolom, már rég nem tagja az említett csoportnak. Sőt, talán az említett polgári kör sem létezik már.

Végül Bayer azt írja utolsó lehetséges válaszként, hogy az 1998-2002 közötti négy év nem része annak a bizonyos húsz évnek. Azt gondolom, felesleges szakaszolni a „rendszerváltozás rendszerének” két évtizedét. Nem hiszem, hogy vita lenne abban: a polgári kormány négy éve messze sikeresebb volt, mint az utána következő nyolc év. De a mai helyzetet mégiscsak a húsz éve regnáló rendszer idézte elő – kormányoktól függetlenül. Lássunk egyetlen példát.

1989-ben az ún. kerekasztal-tárgyalásokon olyan szervezetek tárgyaltak a békés átmenetről, amelyek semmilyen társadalmi felhatalmazással nem rendelkeztek. A Nagyvilág c. folyóirat tavaly októberi számában jelent meg Grzegorz Górny lengyel esszéista Manipuláció, provokáció, dezinformáció című tanulmánya, amelyben a volt szocialista országok 1989-es „átalakulását” is elemzi. Ő is hivatkozik arra a szóra, amely nagy karriert futott be az utóbbi években: szimulákrum. A szó jelentése – eredeti nélküli kópia. Ilyen eredeti példány nélküli kópiák voltak például az 1989-es lengyelországi, magyarországi stb. médiaesemények. A néző azt látja, hogy a kerekasztal mellett az ország sorsáról, jövőjéről tárgyalnak – hogy Bayert idézzem: „természetesen ’a nép nevében’, a világ legnagyobb hülyeségeit és gazemberségeit mindig a nép nevében mondták és tették…” -, tehát a néző látja a kerekasztalnál ülő hölgyeket és urakat, miközben a valódi döntések zárt ajtók mögött, valahol egészen másutt történnek. A kerekasztalra azért volt szükség, hogy „a fordulat elfedje a folytonosságot”. Nos, ilyen szimulákrum volt a magyar kerekasztal médiatálalása is. Minden híradóban láttuk a tárgyalófeleket, aztán a megállapodás ünnepélyes aláírását – az egészből csak éppen a nép, a polgárok összessége maradt ki. Mert olyan emberek írtak alá „a nép nevében” megállapodást, akik a néptől erre semmilyen felhatalmazást nem kaptak. A kerekasztal hölgyeinek és urainak „megállapodása” után a kommunista országgyűlés módosította az „alkotmányt” és ez az átmeneti „alkotmány” van ma is hatályban (némi időközbeni javítgatással). Holott…. Amit alkotmánynak nevezünk, egy nép tagjainak közös szerződése. Az együttélés keretszabályait, a közös értékeket rögzítő alapdokumentumról beszélünk. Egy ilyen dokumentum elfogadása nem az Országgyűlés dolga. Csak népszavazással lehet szentesíteni. Ez máig nem történt meg. Ezért a mai „alkotmány” – csupán két tucat, betűkkel tarkított papírfecni. Semmi több.

De tovább megyek. Induljunk ki a létező „alkotmány” szövegéből, amelynek 10. § (1) bekezdése szerint „a magyar állam tulajdona nemzeti vagyon”. Tehát valamennyiünk vagyona. Melyik kormány kért felhatalmazást választási programjában arra, hogy a közös vagyont privatizálja, tehát eladja? Semelyik. Érvényes ez az Orbán-kormányra is. Az elmúlt húsz év politikai elitjének „közös vívmánya”, hogy vagyontalanná tették a magyar népet. A mi megkérdezésünk nélkül. A nemzet vagyonát elherdáló kormányok ugyanakkor hiteleket vettek fel, azoknak törlesztését viszont a vagyontalanná tett népre hárították. Nem tudom, erről miként vélekedik Bayer Zsolt. Ez például szerinte nem gazemberség? Mert szerintem az. Ezért égetően szükséges az elmúlt két évtized privatizációs ügyleteinek a számbavétele, egyfajta „Fehér könyv”-ben való összegzése. Én például – mint a nemzeti vagyon egyik volt tulajdonosa – elvárom, hogy számot adjanak az állami tulajdon sorsáról. Hogy miért? Mert jogom van hozzá.
Térjünk vissza egy mondat erejéig Grzegorz Górny említett dolgozatára. A lengyel esszéista Vlagyimir Bukovszkijra hivatkozva azt mondja, hogy az egykori szovjet elit már jó előre kidolgozta az „ellenőrzött rendszerváltás tervét”. Moszkvában már korábban megtervezték a kommunizmus összeomlását, s az egyes országok sajátosságait figyelembe véve kidolgozták a forgatókönyveket (a román és a magyar forgatókönyv például merőben eltérő volt). Bukovszkij szerint a Moszkvában kidolgozott terv csak két országban bukott meg, mert ott a nép keresztülhúzta a forgatókönyvírók szándékait. Az egykori Csehszlovákiáról és NDK-ról van szó. Magyarországon tehát a forgatókönyv bevált. S ennek a tervnek a kerekasztal is része volt. Az MDF, az SZDSZ, a Fidesz is. Meg a többiek. Előbb-utóbb erről is beszélni kell – mára ez már megkerülhetetlen. Mert ami 1989-ben történt, az nem volt más, mint az addigi politikai elit kibővítése újabb, különböző színű – zöld, kék, narancssárga – csoportokkal. Sikerült tehát az, hogy „a fordulat elfedje a folytonosságot”. Ma már egyre többen érzik, hogy a folytonosságot kell megszakítani, s a valódi fordulatot kell megteremteni. Ha jól olvasom a programjukat, a Jobbik erre törekszik. Eleddig egyedüliként a politikai palettán. Ezért tudott szavazókat maga mögé állítani.

A fentiekhez képest teljesen lényegtelen kérdés, Vona Gábor miért lépett be egy polgári körbe 2002-ben. Orbán Viktor is kötött politikai házasságot olyanokkal, akikről korábban lesújtó véleménye volt. 1991. február 25-én a Fidesz elnöke ezt nyilatkozta az akkor liberális Magyar Hírlapnak: „A Kisgazdapárt áll a legtávolabb a FIDESZ-től, képviselőik hozzászólásaiból olyan értékrend rajzolódik ki, amelyet mi nagyon élesen elutasítunk. Végzetesnek tartjuk a kisgazda-politizálást, és erre a legjobb példa a kárpótlási törvény. /…/ Így tehát a parlamenti politizálásban a kisgazdákat az egyik legfontosabb ellenfelünknek tekintjük.” Ekkor még a „mérsékelt” Nagy Ferenc József volt a kisgazdák elnöke, Torgyán csak néhány hónap múltán lett elnök. Aztán 1998-ban Orbán koalíciós ajánlatot tett „egyik legfontosabb politikai ellenfelünknek”, s szövetségre lépett Torgyánnal. Bizonyára addigra már nem voltak „értékrendi” különbségek. Ugye, kedves Bayer Zsolt? De hát ilyen a politika….

3./ Bayer Zsolt nosztalgiával emlékezik meg a Turul-kör nevű baráti társaságról, amelynek ő, Pörzse Sándor és a Jobbik kampányfőnökeként emlegetett Losonczi Pál („Losó”) is tagja volt. Most pedig Bayer naponta olvassa, hogy ő, a jeles publicista „zsideszes tetű”. És hiába várja, hogy „Losó” felhívja telefonon, s közölje vele: „ezek nem mi vagyunk”. Hát tényleg nem ők nevezik „zsideszes tetűnek” Bayert. Tőlük még nem hallottam, nem olvastam ilyet. Igaz, máshol sem olvastam ezt a minősítést, bizonyára nem olvasok eleget. De ha „Losó”, Pörzse „tetűznének” is, ahhoz mi köze Vona Gábornak? Ha Bayer Zsolt éppen zsidókon feni a tollát, akkor Orbán Viktornak is fel kellene hívnia telefonon a Fidesz-közeli Köves Slomót, hogy „Slomó, bocs, ezek nem mi vagyunk”? Nem értem Bayer Zsoltot. Nem értem.

4./ Azt is írja Bayer Zsolt, hogy „ideje lenne szakítani ezzel a forradalmi romantikával”. Milyen forradalmi romantikáról beszél a szerző? A Jobbik deklaráltan radikális párt. Ennyi – sem több, sem kevesebb. Ugorjunk vissza ismét az időben. 1989 őszén a Fidesz akkori házilapjában, a Magyar Narancsban a párt egyik fontos embere, Bozóki András (később Gyurcsány minisztere) „Mi a Fidesz és mi nem?” című dolgozatában ezt írta: „A Fidesz radikális, liberális és alternatív szervezet.” Radikális azért, mert „nem elég a hatalomváltás: rendszerváltásra van szükség”. Mert „újjá kell építeni a házat, mielőtt ránk dől”. (A Fidesz liberalizmusát, alternatív jellegét most nem részletezem, nem tartozik ide.) A mai helyzet kísértetiesen hasonlít a húsz évvel ezelőttihez. Ma sem egyszerűen hatalomváltásra van szükség: a „rendszerváltás rendszere” omlott össze, az ország romokban hever, tehát újjá kell építeni a házat, mert már ránk dőlt. Nem erről beszél az utóbbi hónapokban a Fidesz is? Hogy rom-ország vagyunk? Ha például az adósság átütemezéséről és az adósság egy részének elengedéséről, vagy a privatizáció elmúlt húsz évének feltárásáról beszél a Jobbik, akkor forradalmi romantikát „művel”? Nem – a polgárok jelentős hányada is ezt kívánja. Hogy a Fidesz mit szeretne, azt nem tudjuk. Sajnos, a választási programjuk még nem készült el.

5./ A „forradalmi romantikás” rész után Bayer Zsolt írása egyre zavarosabb lesz. Geller követ újabb gellert. Az olvasó már nem is érti, miért Vona Gábornak címezte a levelét. Az egyik bekezdésben Csintalan Sándor összeverését rója fel a Jobbik elnökének – de az Isten szerelmére, mi köze ehhez Vona Gábornak? Az pedig különösen mulatságos, hogy a – bizonyára ősfideszes – Csintalant „rossz fizikai állapotban lévő” öregembernek nevezi. Hát… Ha Csintalan műsorába belepillantok, egy eléggé „terebélyes” fizikai állapotú „öregembert” látok, s nem egy aszaltképű aggastyánt. De ez mellékes is. Inkább a lényegre térek.

Csintalan megveretéséhez a bayeri logika az EP-választást társítja. Minden átmenet nélkül. Bayer szerint az EP-választás előtt Vona azt nyilatkozta: addig fognak tüntetni, ameddig „a kormány el nem takarodik”. Nem emlékszem arra, hogy Vona Gábor ezt nyilatkozta volna, de Bayernek kéretlenül elhiszem. Mert mindegy, hogy Vona mondott-e ilyesmit, avagy sem. Bayer ugyanis azt kérdi Vonától: kapott a Jobbik félmillió szavazatot, a kormány a helyén van, hát „hol marad a forradalom?” Tényleg: hol marad? De ezt miért éppen Vonától kérdezi a jó Bayer Zsolt?

Amikor az őszödi beszéd a magyar kultúra maradandó értékévé vált – 2006 őszén -, Orbán Viktor és csapata nem vegyült a tüntető nép közé. Nem. Ők külön demonstrációt hirdettek meg. Minden nap más-más fideszes politikus jelent meg az Alkotmány utca végén felállított pódiumon, s szónokolt a napról napra csökkenő számú „polgároknak” (a nép egyszerű fiát föl sem engedték a színpadra). Orbán Viktor akkor azt nyilatkozta, hogy addig tüntetnek, amíg a kormány el nem takarodik. A fideszes „forradalmi romantika” hamar befuccsolt, mert a szónokokra néhány nap múltán már alig volt kíváncsi valaki. Akkor én is azt kérdeztem magamban – lélekben Orbán Viktornak címezve kérdésemet – „hol marad a forradalom?” Hát kedves Bayer Zsolt – akkor és azóta miért nem írt nyílt levelet „Szervusz Viktor!” megszólítással? Ugyanis az a helyzet, hogy Orbán elnök úr óhaja és akarata ellenére a kormány a helyén maradt. Nem lett bíz’ itt narancsos forradalom. Talán rájött Orbán Viktor, hogy – ismét bayeri szavakat idézve – „kukaborogatással nem lehet bejutni a parlamentbe?”

6./ Morvai Krisztina is belekerült persze Bayer levesébe. Az a Morvai, aki a bayeri szöveg szerint hazaüzent Brüsszelből, hogy „ki mit csináljon a metszett farkincájával”. Bayer Zsoltnak nem lenne szabad hosszú szöveget írnia. Hamar elfárad, a szöveg szétesik, bugyutaság követ újabb bugyutaságot. Morvai Krisztina elektronikus levelet írt egy őt nem éppen kedvelő amerikai honlapnak, s ez a magánlevél kapott később nyilvánosságot itthon. Tehát Morvai Krisztina nem üzent haza semmit (bár lehet, hogy az USA Bayer Zsolt hazája, ezt nem tudom). Pláne nem Brüsszelből, mert ez a magánlevél még az EP-választás előtt született. Ami pedig a „metszett farkincát” illeti: kedves Bayer Zsolt, a „farkinca” nem „metszett”, hanem „körbemetélt”. Vagy csak egyszerűen „metélt” (ahogy Morvai levelében is szerepel). Nem vagyok sakter, de ezt azért még én is tudom.

Na de Morvai Krisztina kapcsán nemcsak a „farkincás” üzenet miatt panaszkodik a szerző Vona Gábornak (mi köze neki ehhez?), hanem azért is, mert ráadásul „Morvai Krisztinából a Fidesz csinált valakit”. Morvai Krisztina tehát addig nem volt „valaki”. Senki volt. De aztán jött a Fidesz, annak infrastruktúráját használta jogvédő munkájához, sőt a könyvéhez Bayer Zsolt – egy a „valakik” közül – kegyeskedett előszót írni (ez a szerény adalék sem maradhat ki egy Vona Gábornak címzett nyílt levélből, persze). S miután Morvai jól kihasználta a Fideszt, meg Bayert (tehát fideszes segédlettel sikerült néki „senkiből” gyorsan „valakivé” válnia), Brüsszelből azt üzente haza, hogy a 2006. őszi brutalitások ügyében végre a Fidesz is tegyen valamit. Bayer ezen nagyon elszomorodott: „Micsoda egyenes, gerinces magatartás, micsoda kiállás…. Atyaúristen…” Hát amikor idáig értem Bayer Zsolt szövegében, én is elszomorodtam. Mintha egy sértett óvodás panaszát hallanám, mert elvették tőle kedvenc spenótját… Atyaúristen…. Ki mindenkiből nem lesz Pannóniában vezérpublicista….!

7./ Hosszú ez az írás, tudom, de ne csüggedjen a kedves Olvasó, mindjárt a végére érünk. Jöjjön a vég kezdete. Idézet következik: „Vagytok, akik vagytok, Gábor. Vagytok eggyel többen azok közül, akiknek legfontosabb törekvése, hogy Fidesz ne legyen. Ez a törekvés kötötte össze az elmúlt húsz év összes politikai szereplőjét. Volt közöttük küldött ember sok, meg hülye is, sok. Közöttetek van ez is, az is. És nektek sem fog sikerülni.”

Szálazzuk szét a fenti szöveget. A Jobbik legfontosabb törekvése, hogy Fidesz ne legyen. Sőt: az elmúlt húsz év minden politikai szereplője a Fidesz megsemmisítését akarta. Antall, Torgyán, Kuncze, Horn, meg az újabb eresztés – nincs különbség. S a Fidesz dőltére lesők között volt sok küldött ember, meg sok hülye is. A Jobbikban van ez is, az is bőven. De nekik sem fog sikerülni. Hát kedves Bayer Zsolt, küldött ember és hülye mindenütt akadt. Mindegyik pártban. A Fideszben is. Hiszen „ellenőrzött rendszerváltás” zajlott Magyarországon. Egyszer majd ennek a történetét is megírják, bár lehet, hogy addigra már Ön is, én is a földben nyugoszunk. Hogy az elmúlt húsz évben mindenki a Fidesz életére tört? Ha néhány ember pártot alapít, mert a nemzeti sorskérdések radikális megoldását szorgalmazzák – akkor a Fideszt akarják eltörölni? Nem éppen fordítva történt? Nem éppen a Fidesz hirdette meg az „egy a tábor, egy a zászló” népfrontos marhaságát? Ön azt írta levele elején, hogy „ki van jelölve a tér, ahol az MSZP és a Jobbik összeér”. Tényleg?

Néhány órája olvastam, mit nyilatkozott Mesterházy Attila az MSZP valamelyik platformjának az ülésén. Szerinte korai még spekulálni, hogy a választások első fordulója után a sikertelenül szereplő jelöltjeik visszalépnek-e a Fidesz javára. Előbb a Fidesznek be kell bizonyítani, hogy demokratikus párt, s látni kellene a programjukat. Ezt nyilatkozta az MSZP üdvöskéje. Ez akkor milyen tér? Hol ér itt össze az MSZP és a Jobbik? Nem arról van szó, hogy az MSZP és a Fidesz legfontosabb törekvése: a Jobbik ne legyen? S mi lesz akkor, de tényleg, ha az első forduló után sok-sok szocialista jelölt lép vissza a fideszes jelölt javára? Akkor ők már nem törnek a Fidesz életére? Akkor megszakad a két évtizedes üldözés? Akkor mit fog írni a vezérpublicista a másnapi Magyar Hírlapba? Ej-ej, kedves Bayer Zsolt, valami itt nincs rendben. Két évtizede az összes politikai szereplő a Fidesz vesztét akarja? Ez paranoia. Vagy pedig Ön hazudik.

8./ Bayer levelének a végén van még egy utóirat. Az őrizetbe vett keszthelyi Jobbik-vezetőről, meg a móri Jobbik-jelöltről, aki az APEH adóslistáján szerepel, meg… Ez már a mélypont. Bayer mélypontja, ahová nem követem őt. Mert nem tudom követni. Alkatilag nem tudok erre a szintre lesüllyedni. De mit tesz Isten, Bayer a saját maga ásta verembe esett. A szöveg ugyanis így zárul: „S még egy apróság: tényleg elférne az országban még tíz-húsz millió orosz, ahogy Abasáron mondtad? Mert szerintem nem férne el, Gábor. Se orosz, se más. Maradjunk meg magunknak, ha lehet. Szerinted?”
Ez a szöveg szombaton, február 27-én jelent meg. Ugyanannak a napnak a kezdetén, éjfél után hét másodperccel az alábbi közlemény jelent meg a Fidesz honlapján:

„Mit mondott Vona Gábor Abasáron?

Korábban itt szereplő anyagunk Vona Gábornak, a Jobbik elnökének egy kijelentését tartalmazta. Az eredetileg az ATV honlapján, majd más honlapokon is megjelent cikk szerint a Jobbik elnöke a magyar mezőgazdasággal kapcsolatban fogalmazott meg egy gondolatot, melyet az atv.hu eredeti cikke szó szerinti idézetként tartalmazott. Honlapunk ezt az idézetet vette át ebben a cikkben, szöveghűen.
A mai napon szerkesztőségünket levélben kereste meg a Jobbik sajtófőnöke a szóban forgó idézettel kapcsolatban. Állítása szerint Vona Gábor nem tett ilyen tartalmú kijelentést, és erre hivatkozva azt kérte, vegyük le az anyagot honlapunkról.

Szerkesztőink megpróbáltak utánajárni annak, mi az igazság, és olyan felvételt találni a szóban forgó eseményről, amely egyértelműen bizonyítja, elhangzott-e a Jobbik elnökének a szájából az ATV eredeti cikkében idézett mondat. Mivel nem találtunk olyat (sic!) bizonyító erejű felvételt, amely egyértelművé tenné, mi hangzott el és mi nem Abasáron, e cikk tartalmát a kérésnek megfelelően módosítottuk. Amennyiben sikerül olyan felvételt találnunk, amely tisztázza a kérdést, cikkünket ismét frissíteni fogjuk.”

Hát, kedves Bayer Zsolt, az Ön cikkbéli utóiratához kell „még egy utóirat, / csupán a pontosság miatt (ahogy Cseh Tamás énekelné). Az a helyzet ugyanis, hogy az atv.hu honlapon található cikk sem támasztja alá azt az állítást, hogy ebben az országban Vona Gábor szerint elférne még 10-20 millió orosz vagy keleti vendégmunkás. Az amúgy is elfogult atv.hu cikkében ugyanis ez áll: „Vonának nincsenek illúziói Oroszországgal kapcsolatban (mindkét nagyapja részéről rossz emlékei vannak az orosz népről), felvevőpiacként mégis szívesen számolna vele. Szerinte a magyar mezőgazdaság 30 millió embert tud ellátni. ’10 millióan mi itt vagyunk, 10-20 milliót pedig szerezhetünk Oroszországból, vagy a keletről’.” Érti, kedves Bayer Zsolt? „Felvevőpiacként” számol 10-20 millió orosszal vagy más keletivel Vona – az atv.hu szerint. Hogyan lehet ezt az idézetet úgy értelmezni – függetlenül attól, elhangzott-e vagy sem –, hogy a Jobbik elnöke be akar telepíteni hazánkba 10-20 millió oroszt? Ön, kedves Bayer Zsolt nem oly rég az Echo TV egyik műsorában Kövér Lászlóval arról beszélgetett, hogy a nagy bajszú ember szavait megint kiforgatják, mint a „köteles beszéd” idején. S ott a műsorban gyalázta a szocialistákat, hogy micsoda gazemberek, ezt a szegény Kövért most megint bántják… Hát Ön nem ugyanezt műveli? Felületesen elolvas egy hírt, s rögtön lecsap rá, mint a gyöngytyúk a… Mit mondhatnék erre? „Ócska, primitív kampányduma csupán. S még aljas is, ráadásul.” Az Ön szavait idéztem. A Vona Gáborhoz írt leveléből.

Szomorúan látom, hogy a Magyar Hírlap hogyan süllyed egyre mélyebbre. Az írások színvonalára gondolok. Ha Önnek, kedves Bayer Zsolt, baja van a Jobbik elnökével, magával a párttal, akkor miért nem a Jobbik programját teszi kritika tárgyává? Miért nem szedi ízekre a Jobbik javaslatait, szembesítve az Ön pártjának programjával? Kampányidőszakban ennek van értelme, nemde?

Végezetül ismét leírom a mottóban szereplő idézetet: „Kinek a közönségesen, a mindennapin felülemelkedni erő nem jutott: az kitetsző helyre ne álljon.” Ugye milyen szép Kölcsey üzenete? Ajándékba küldöm Önnek, kedves Bayer Zsolt, hátha megszívleli.

Falusy Márton – HunHír.Hu