Szenzációs felfedezésről számolhattunk be, mert szarmata sírra bukkantak Orosházán szombat reggel. A régészek megállapították, hogy egy fiatal lány holttestét találták meg, akinek a temetkezési helye csodával határos módon több mint 1800 évig háborítatlan maradt. De tudunk e mindent szarmata őseinkről? Sajnos, nagyon keveset, az akademista fősodor ezt a vonalat is eltitkolja. Barkasa rovósámán örökítette meg a szarmata tárkány-törzs viszontagságait.
A Kuma-parti Pusztaszeren Kr.e. 900-ban az ifjúság viaskodásán Samsudi szarmata lány lett az első. Ezzel a jászok harmadik, azaz tárkány-törzsének a leánya lett az Aranyasszony. Győzelme jutalmául maga választhatta meg a férjét. Választása Toprakal szkíta vezérre esett. Samsudi törzsének tárkányai 10 év alatt felépítették Topra-Kala tárkányvárost, ahol 4 éves tárkányképzést is tartottak. Samsudi beavatott aranyasszony férje Kr.e. 352-ben meghalt. Az özvegy a laza törzsi szövetséget erős birodalommá kovácsolja össze. Toprakal szkíta törzsének vezetésével a szövetség 6 törzsből állott: 1. A jászok vezére Mitrás-gula volt, jelvénye az aranyszarvas, 2. az avarok vezére az agg Birta, jelvénye a kőszáli kecske, 3. a kabarok vezére Abasár, jelvénye a vadkan, 4. a szarmaták vezére Samsudi fia, aki muroma lányt vett el feleségül, jelvénye a vissza tekintő jávorszarvas, 5. a szkíta törzs vezére Samsudi első fia, Párduc, aki anyjának tanácsára állandóan útban volt, hogy az új törzsszövetséget mennél jobban megszervezze,-jelvénye a párduc, 6. az ugorok agg vezére Igar, Gilgames-leszármazott volt: a tárkányképzést ő irányította Topra-Kalá- ban, törzsének jelvénye a rétisas volt,-a családjáé az oroszlánfejű sas. E törzsszövetség vezérei Kr.e. 620 körül Kevel, Farkas, Kerepec, Ludvijja, Kasal és Kelári voltak. Kr.e. 625-ben a Hírös Kapuban Paszamotik egyiptomi uralkodótól ők vették át titkaival az Élet templomát, s onnan Ordoszba szállították.
Utána Kr.e. 612-ben a szumér népek vezetésével megbuktatták az asszír birodalmat. Tomiris szkíta királynő Kr. e. 530-ban legyőzte a perzsákat. Amikor Tomiris királynő vezéreinek utódai Becseur, Vara, Velez, Villő, Kocs és Villány voltak, Arszák az ő alattuk álló vitézekkel szabadította fel 320-ban a Nagy Sándor által elfoglalt hun törzsszövetségi területeket. Felosztotta Matol hun, Médi perzsa, Kezege avar és Kadisa örmény tartománybeli részekre. A régi tartományfőnökök többnejűségben éltek. Mikor ezek elmenekültek, vagy az öldöklés áldozataivá váltak, sok udvarhölgy szabaddá lett. Hol szégyenükben, hol a gyűlölködés elől visszatértek egykori lakóhelyük tájékára. Régi uraikról megszégyenítő szóval satrafáknak hívták őket. Szerették a kincset, az ékszert, a ruhát és szívesen fitogtatták előkelőségüket. Mivel ezek az udvarhölgyek jórészt a szarmata tárkány törzsből kerültek ki, a Muromák, Csuvaszok és Mescserek vidékén telepedtek meg. De erős befolyásra tettek szert a jászok körében is, úgyannyira, hogy a jászok harmadik törzsével, a királyi alánokkal nem egyszer a hatalmat is magukhoz ragadták a szkíta törzs-szövetségben. Ezt a több nyelvet beszélő alán királyi törzset a görögök és rómaiak roxolánoknak nevezték. Arszák a hikszoszoknál letelepedett Gilgames-utódoktól származott. Beavatott körökben, még Ordosz-ban is nagy tekintélynek örvendett. Anyanyelve szabír volt, de a görög, etruszk, zsidó és latin mellett mind a 24-hun törzs nyelvét ismerte. Utódai idejében az Arszakidák hatalmának vége felé, Kr.e. 220 körül a szarmaták és roxolánok vették át a hatalmat is, a szkíta birodalmat kettéosztották. Kővárból kiszorították a parszi-szkítákat és azok Nagypályiba, a mai Krím félszigetre tették át székhelyüket; a Pamír-szkítákat pedig a magyarkai Pusztaszerről átvezényelték Topra-Kala térségébe. Így Kőváron a szarmaták, Magyarkán a roxolánok, tehát a jász törzsek vették át a vezetést. A 24 hun törzs szövetségének eszméihez hű jászok az ez ellen lázadozókat négy alkalommal is a jászvásári és a jász síksági törzsszállásra vezényelték. Időszámításunk 24. évében Csatári aranyasszonyt ilyesmi miatt börtönbe vetették és ott halt meg Nagypályiban. Családja díszes külsőségek között temette el a közelben, a jász-szarmata temetkezési helyen. Népe a jász síkságra vándorolt. Az ott maradt jászok háromszor is: 182-ben, 265-ben és 332-ben szedték a sátorfájukat és átköltöztek a Jász-síkság szabadon álló térségeibe. Csatári aranyasszony fia Csatány rovósámán egy gazdag szarmata lányt vett el feleségül. Esküvőjük vacsoráján énekelte el a Nagypályi-ének sokáig fennmaradt dallamait. Csatány a 242. Arvisurában szere-pel. Népes családja sok településnek vetette meg az alapját.
Hunhír.info
