Három év után új tájvédelmi körzet jöhet létre Magyarországon az ország déli szögletében, Kelebia térségében. Itt él a délvidéki földikutya, s ez a faj ma a kihalás határán van. A vasfüggöny megvédte, a multikulti mindent szabad elpusztítja.

Tájvédelmi körzet jön létre a Körös-ér mentén és a Dorozsma-Majsai homokhát déli részén a Vidékfejlesztési Minisztérium rendelettervezete szerint. A Bács-Kiskun- és Csongrád megyében fekvő, több mint 2200 hektár kiterjedésű terület világviszonylatban is egyedülálló természeti értékek élőhelye.

A védetté nyilvánítás nagyban hozzájárul olyan különleges természeti értékek megóvásához, mint például a fokozottan védett egyhajú virág és a délvidéki földikutya – olvasható az előterjesztés indoklásában.

A jelentős táji értékekkel rendelkező terület különleges növényfajoknak ad otthont – ilyen például a tartós szegfű, a homoki kikerics, a tarka sáfrány, a pókbangó –, de a térség állatvilága is egyedülálló: a nagy tűzlepkétől a vöröshasú unkáig, a bölömbikától a cigányrécéig számos védett és fokozottan védett faj él ezeken a tájakon. Na, ezzel a cigányrécével vigyázzunk, mert jönnek a libsi jogvédők, és romamadárnak nevezik.

A társégben élő állatok között még ezeknél is különlegesebb a délvidéki földikutya (Nannospalax [leucodon] montanosyrmiensis), amelynek egyedei a Kárpát-medencében őshonos öt földikutyafaj közül a leginkább veszélyeztetettek közé tartoznak.

Évek óta tartó kutatások bizonyítják, hogy ebből a különleges fajból mindössze háromszáz példány található az egész világon, közülük kétszáz hazánkban él. A mára a kihalás szélére sodródott faj egyedeinek többsége éppen a leendő tájvédelmi körzet területén található.

A Körös-éri Tájvédelmi Körzet létesítésével a délvidéki földikutya élőhelyeinek jelentős része is kiemelt természetvédelmi oltalom alá kerül. Ezzel megakadályozható, hogy a faj megsemmisüljön.

A terület védetté nyilvánítása nagyban elősegíti a Szerbiával történő együttműködést, különösen a délvidéki földikutya-populáció megőrzése terén. A határ túloldalán található Szelebényi-puszta és a Szabadkai-erdő szintén e faj élőhelye, s e területek a szerbiai természetvédelmi szervek intézkedésének köszönhetően már védettek.

Legutóbb 2009-ben létesült tájvédelmi körzet a Nyugat-Mecsekben – tűnik ki a rendelettervezet indoklásából.

A koroser.hu portál szerint az új természetvédelmi terület az ország déli szögletében, Kelebia, Öttömös, Ásotthalom, és Mórahalom környékén jön létre, ahol a homok- és löszvidéket valamikor üde rétek, szikesedésre hajlamos buckaközök, tagolták. A táj egykori arculatát ma már csak maradványfoltok őrzik. Ezek egy része helyi vagy országos védelmet élvez. A hatásosabb oltalom érdekében ezeket a területfoltokat, szám szerint tizenhármat egyetlen tájvédelmi körzetben egyesítik.

A tájvédelmi körzet egy hajdani természetes vízfolyás, a Kőrös-ér nevét viseli majd. A szigetszerű természetközeli élőhelyfoltokat vagy a mély fekvés, vagy a rendkívül csekély termőerő miatt nem volt érdemes művelésbe vonni. De még ezek ősi növénytakarója is súlyosan károsodott a tágabb környezet átalakítása és a csapadék mennyiségének hosszú évek óta megfigyelhető csökkenése miatt.



A majdani Kőrös-éri Tájvédelmi Körzet déli területfoltjai többnyire az évtizedeken át szigorú elzártság alatt álló határsávban fekszenek. Közös jellemzőjük a buckaközök egykori vízgazdagsága. Ez annak az üledékföldtani sajátosságnak köszönhető, hogy a futóhomok itt már csak felszíni és egyre szakadozottabb, az alatta települt pleisztocén-végi lösz pedig viszonylag jobb vízzárást biztosít. Néhány kilométerrel délebbre – már a Vajdaság területén, a Palicsi- és Ludasi-tó vonalában – véget is ér a Duna-Tisza-közi homokvidék és ott simul bele Felső-Bácska löszsíkságába. 


A tájvédelmi körzet legnyugatibb és legnagyobb része a kelebiai halastavak és erdők. lesznek. A természetes terepmélyedésekben kialakított halastavak vízellátása ma már nem biztosítható a Kőrös-érből. Így a nyílt vízfelületek gyakorlatilag eltűntek, a tómedrek begyepesedtek. Csapadékosabb időszakokban a tavak vize táplálékforrást biztosít a gém- és kócsagfélék részére. A telepített és természetes erdők ragadozó- és énekesmadár-állománya igen változatos. A környező természetes erdőfoltokkal is tarkított területet kaszálóként és legelőként hasznosítják. Itt találhatók az egyhajú virág és a tarka sáfrány legnagyobb hazai állománya.


nol.hu

Hunhír.info