Jég dupla whiskyvel – ezt a számot minden Charlie-rajongó jól ismeri, ám azt már kevesen tudják, hogy kinek köszönhetők e sorok. Ő Horváth Attila, a hazai rocklegendák szövegírója. Hatvanadik születésnapját ünnepli.

Felemelő érzés, hogy barátaim, azok a pop-rock zenészek, akiknek slágerré vált dalszövegeket írtam, összefogtak, és a kettős évforduló alkalmából egy nagykoncertet adnak. Ötven barátom lép fel a több mint háromórás koncerten. Április 27-én a Papp László Budapest Sportarénában nemcsak a hatvanadik születésnapomat, hanem azt is megünnepeljük, hogy négy évtizede a pályán vagyok.


A tengerentúlon egy olyan kaliberű szövegíró, mint ön, igazi sztárként él.
Az én életemre sohasem volt ­jellemző a fényűzés. A nyolcvanas évek elején a stadionkerti ­Country fesztiválon összehaverkodtam egy angol zenésszel, aki a koncert után feljött hozzám. Megállt a szobában, nézegette a polcon sorakozó CD-ket, és megállapította, hogy milyen szép gyűjteményem van. Mondtam, hogy igen, ez mind az én CD-m. Nagy nehezen értette csak meg, hogy ezeket nem vásároltam, hanem mindegyikhez én írtam a szöveget. Azt viszont nem akarta elhinni, hogy nincs a Csendes-óceán valamelyik szigetén palotám, és hogy ez a lakás nem csak az átmeneti szállásom. Évek múlva a híres Birds együttes ­dobosaként járt újra Budapesten, és keresett meg mint régi barátot.


Azt viszont elmondhatja ­magáról, hogy bejárta a világot.
A legtöbbször a kollégákkal ­utaz­tam. 1998-ban Balázs Fecóval mentünk New Yorkba. Elhatároztuk, hogy felmegyünk az Empire State Building tetejére. Két órát álltunk sorba a jegyért, majd fél órát, hogy bejussunk a liftbe. Akkor közölték, hogy vihar közeledik, ezért ideiglenesen leállítják a forgalmat. A megváltott biléták holnap is érvényesek lesznek, aki akar, visszajöhet, vagy most visszaválthatja a jegyét. Mivel másnap ebben az időpontban már repülőre kellett szállnunk, az utóbbi mellett döntöttünk. Újabb két órás sorban állás következett, majd zsebünkben a pénzzel elindultunk csavarogni. Visszafordultam, felnéztem az irdatlanul magas épületre, és azt mondtam:még eg bárszékről is leszédülök, én meg egy csomó pénzt arra pazarolnék, hogy rosszul legyek.


A rock zenészeknek mindig csajozós hírük volt. Ön nem álltál a színpadon, ezért nem ismertek fel. Akkor ebből is kimaradt?
Egyszer három napig egyfolytában kocsmáztunk az Omegásokkal. A negyedik nap már inkább haza mentem volna. A többiek rádumáltak, hogy zárásként még nézzünk be az Édenbe. Mondtam, hogy nekem már nincs kedvem csajozni, leülnék a ruhatár melletti asztalnál. Egy óra múlva jöttek a többiek, hogy nincs felhozatal. Nekik nem jött össze, de én a ruhatáros lánnyal aludtam.


Legendás jó barátságban vagy Horváth Charlie-val, az a hír járja, hogy költőként tiszteli.
Erről is egy anekdota jut eszembe: egyszer megbeszéltük, hogy elmegyünk valahova és Charlie értem jön. Egy órával előtte a biztonság kedvéért felhívtam. A következő beszélgetés zajlott le köztünk:
– Akkor jössz? – kérdeztem.
– Hova is?
– Hát hozzám.
– Miért, mit beszéltünk meg?
– Hogy egy óra múlva ide kanyarodsz.
– Kivel is beszélek?
– Hogy hogy kivel? Petőfi Sándorral.
– Jaj Sanyikám, te még élsz?

bors

Hunhír.info