Másfél évtizeden át Budapesten „vadászott” magyar sztárokra, címlaplányokra, celebekre és szépségversenyeken résztvevőkre a délvidéki fogász. Állítja: „zsákmányai” minden pénzt megértek.
Van, aki vagyonából beutazza a világot, más vendéglőkben a hasára költi el, s van olyan is, aki a pénzét elgépezi, vagy -kártyázza, én a nőkre költök mindent – meséli Ratko K., a férfi, akinek állítása szerint az elmúlt bő másfél évtizedben megvolt a magyar hírességek színe-java, s még csak nem is ment rá minden pénze. Mint mondja, egész életében a szépséges hírességek bűvöletében élt, s ezt közvetlen környezetében is mindenki tudta róla.
– A fogászatom menőnek számít, anyagi gondjaim sohasem voltak, így megtehettem, hogy áldozok a hobbimra. Éveken át Belgrádban és Újvidéken próbálkoztam, de miután két alkalommal is „lebuktam”, már csak a vállalkozásom miatt is fel kellett ezzel hagynom – meséli.
Közel húsz éve, hogy egy vajdasági újságíró barátja beajánlotta neki a magyar „lehetőséget”.
– Mutatott egy szőke címlaplányt, aki igéző volt, és nem mellesleg egy szépségverseny győztese is. Összehozott minket. Kétszázhúszezer forintot kért egy éjszakáért, és én örömmel fizettem. Csodálatos élmény volt, s azonnal eldőlt, hogy Budapestre teszem át a „székhelyemet”. Zuglóban vettem egy lakást, s mivel anyukám magyar, a nyelv nem volt akadály. A éjszakai élet felső köreiben mozogva könnyű volt hírességekkel megismerkedni – mesélte lapunknak a déli határhoz közel élő és praktizáló középkorú fogász.
Állítása szerint számos légyottról magnó- vagy videoszalagot is őriz, de alkalmi partnerei nevét is feljegyezte.
– A legtöbbet egy igazán nagy sztárért fizettem: címlaplány volt, és állítólag sok millió magyar férfi álma. Amikor én megismertem, éppen anyagi gondokkal küzdött, s a 250 ezret, amit az éjszakáért kért, nem volt gond kifizetni. Mellesleg szólva azonban, a többiek sem kértek 150–200-nál többet, a szépségversenyek gazdái révén megismert lányok többsége pedig százezerért is könnyen volt kapható.
A férfi azonban bő két éve már nem „vadászik” Pesten.
– Egyetlen szépséget sajnálok, életem talán legdögösebb hölgye lett volna az a címlapsztár, akit nem sikerült megismernem, pedig érte akár egymilliót is simán kifizettem volna. Igaz, ami késik, nem múlik!
Bors
Hunhír.info