“Gyerekkorom legszebb hetei voltak, amikor vándortáboroztunk országszerte. Az egyszerű családok számára is elérhető üdültetési forma közkedvelt volt annak idején. Nem volt luxus, legtöbbször sátrakban és iskolákban voltunk elszállásolva, ritkán turistaházakban.”

Egyszer a kommunista rendszerben ritkább áremelkedés miatt dolgozni mentünk a tábor alatt, hogy ne kelljen idő előtt hazamenjünk. A sárvári kólagyárban pakoltuk a rekeszeket fél napig, majd fél napot gyomláltuk a cukorrépát egy TSZ földjén. Annak idején (kb. 30 éve) egy átlagkereset 10%-át tette ki a kéthetes táboroztatási költség. A locsolópénzemből tettem félre tizenkét évesen 286 forintot a táborra, 100 forint zsebpénzt apámtól kaptam. Csodálatos két heteket töltöttünk el a Mátrában, a Bükkben, a Velence tó környékén, Vas-megyében és a Mecsekben. Megismertük kicsit országunkat és az ott élő embereket, a helyi nevezetességeket, mindezt kevés pénzből és hatalmas kedvvel. Nem voltak szigorú jogszabályok, olyanok amik gátolhatták volna az szegény családok gyerekeinek üdültetését és protezsálták volna a menő vállalkozások szálláshelyeit. Ezzel csak arra szerettem volna utalni, hogy remélem az új készülő jogszabályáradat sem fog olyan akadályokat görgetni az egyre szegényedő lakosság gyerekeinek üdültetése elé, ami miatt inkább otthon maradnak a gyerekek és inkább a számítógép előtt élik az életüket, vagy az utcán csapódnak ide-oda, számtalan veszélynek kitéve magukat, sokkal veszélyesebb életet élve, mint egy vándortáborban történne, mondjuk a higiéniai és egyéb előírások megszegése miatt. Kenjék a gyerekek maguknak a reggeli zsíros kenyeret és főzzenek inkább bográcsba maguknak a tanárnénivel, mint az utcán kódorogjanak és drogozzanak. Arról nem is beszélve, hogy hazánkat sem fogják azok megismerni, akiknek csak kevés pénzük van, ha a kormány olyan törvényeket hoz, amik ellehetetlenítik az szegény családok gyerekeinek részvétét az üdültetésben. A magyar gyerekeket nem fogja senki csillebércen nyaraltatni ingyen és bérmentve.

mno

Hunhír.info