Kedden egy idős asszonyt, Annus nénit kerestük, akihez hiába kiabáltunk be a kapuból, senki nem jött elő a házból. Szerkesztőségünk levelet kapott ugyanis Pusztaszabolcsról, az idős asszony lánya írta. Az asszony két fiával él a tanyán, az egyik autista, a másik dolgozik, de megunta, hogy mindenüket ellopják, inkább felgyújtana mindent.

– Végre kijött valaki a Hírlaptól – nyugtázta örömmel Antal Béláné érkezésünket. – Utoljára jó tíz éve jártak itt, akkor a legrészegesebb lakóval sikerült beszélniük.
Kedden egy idős asszonyt, Annus nénit kerestük, akihez hiába kiabáltunk be a kapuból, senki nem jött elő a házból. Szerkesztőségünk levelet kapott ugyanis Pusztaszabolcsról, az idős asszony lánya írta. Az asszony két fiával él a tanyán, az egyik autista, a másik dolgozik, de megunta, hogy mindenüket ellopják, inkább felgyújtana mindent.
“
Kijöttek az ügyben (mármint a rendőrök, szerk.), felvették a panaszt, mondjuk meg, ki volt, de azt bizonyítani is kell. Aki látja, csak utólag mondja, de jegyzőkönyvbe senki nem meri megtenni. Megjött a végzés, ismeretlen a tettes, megszüntették az eljárást, de azóta is naponta történik valami. Most az utolsó csepp: a füstölőből a szalonnát vitték el, egy darabot sem hagytak. Arra kérem az elkövetőket, kis türelemmel legyenek, érik a kertben a 77 éves édesanyám és az autista öcsém munkájának a gyümölcse, lesz zöldborsó, krumpli, tök, bab is. Elkeserítő, hogy ez a föld ilyen gátlástalan embereket megtűr, ezekre nem lehet a törvény szigorával lesújtani. Az embert nem veheti körül a sajátjában a nyugalom, hová kellene menekülni?”

– Évekkel ezelőtt az ólban leölték a disznónkat, de nem tudták elvinni, mert közben hazaértünk – Antal Béláné és a szomszédasszonya, Hambalgó Istvánné állítja, bizony tűnnek el dolgok. Kiengedték a csirkéket, másnapra egy sem volt, már fazékban rotyoghattott mind, de a máséban. Ennek ellenére egyikük sem költözne Cikoláról máshová. Volt idő, amikor több család bement Pusztaszabolcsra lakni, de a pusztán ma is körülbelül 170 ember él. Felnőttek, akik eljárnak dolgozni, a dombra, a fatelepre, vagy a sertésneveldébe, de máshová is busszal, vonattal, s van, aki kocsival. A gyerekeket busz viszi az iskolába. Az idős ember már kevés a tanyán, talán ők a legvédtelenebbek.

– Bajunk az van – mondta Antalné, de látszott rajta, nem ijed meg a saját árnyékától. – A lopások sajnos igazak, van, aki nem a munkából él errefelé. A vízről lehetne beszélni, az nem ivóvíz. Nem magas a vízdíj, de ha segítségért megyünk a hivatalba, küldenek a gazdasághoz, onnan vissza. Így megy ez évtizedek óta.

Fmh.hu

Hunhír.info