Az USA Külügyminisztériuma emberkereskedelemről szóló jelentése – amelyet az amerikai budapesti nagykövetség hozott nyilvánosságra – Magyarország kibocsátó, tranzit-, és célországa a szexuális kizsákmányolást szolgáló emberkereskedelemnek. A dokumentum szerint árvaházakban nevelkedett roma nők és leánygyermekek különösen veszélyeztetettek. Azt viszont nem közölték, hogy a rabszolgatartók elsöprő többsége is a cigány etnikumhoz tartozik

A Fejér Megyei Hírlap munkatársa egy civil szervezet által fenntartott menedékházban járva megdöbbentő riportot készített egy volt prostituálttal.

Másfél évesen örökbe fogadtak, s 18 éves koromig nevelőszülőknél éltem – vág neki a huszonéves lány emlékeiben a képzeletbeli útnak, amely a sors szakadékába vezette. – Rossz társaságot választottam, buliztam, már 16 évesen drogoztam, így aztán nevelőanyám kijelentette, hogy különválnak azt útjaink. Párkapcsolataim sem sikerültek, és egyedül maradtam. Ezután sodródtam a prostituáltak közé.

Hol kezdődött?

Bárokban: 19 évesen egyikről a másikra jártam, de a stricik mindig ott voltak. Le kellett tejelni a bártulajdonosnak és a striciknek is, így csak annyi pénzem maradt, amit el tudtam költeni cigarettára, tisztasági eszközökre. Aztán Németországba kerültem, lényegében eladtak oda.

Külföldön mennyiben volt más a helyzet?

Az ottani bártulajdonos sajnálta a lányokat, és nem tűrt meg maga körül striciket. A magyarországi strici három hónapra adott el a tulajnak, 1500 eurót kapott értem, tehát addig mindenképpen maradnom kellett. Utána eljöttem.

Németországban sem sikerült félretenni?

Lehetett volna. Most már tudom, további bajt okoztam magamnak, mert ami pénz megmaradt, azt is elköltöttem kábítószerre. Amikor hazakerültem, egyenest a pszichiátriára jutottam, aztán hároméves elvonót kezdtem el.

Sikerült letenni a drogot?

Többé-kevésbé… Néha visszaestem, és megint hozzányúltam a szerhez.

Mit használt?

Többnyire gyorsítókat, speedet, ilyesmit… Aztán Budapestre kerültem, hajléktalanszállóra. És megint rossz társaságba. Megismerkedtem egy fiúval, talán három napig lehettem vele, és lőttük magunkat, aztán átadott egy bandának. Hosszú ideje lánykereskedelemmel foglalkoztak.

Mi volt a bevett rutin?

Délben raktak ki az útra, s éjfélkor szedtek össze. Két-három fordulónként jöttek, ellenőriztek, elszedték a pénzt.

Mi történt, ha nem keresett addig eleget?

Nagyon megvertek. De ütöttek akkor is, ha például a kuncsaft részeg volt, és ezért fél óránál több időt töltött velem. És mindig megfenyegettek, hogy mi történik velem, ha eltűnök és megtalálnak.

Hová vitték éjfél után?

Egy házba, ahol még két lány élt velem együtt. De ők már jól be voltak törve. Enni kaptunk, és ruhára annyi pénzt, hogy menjen az üzlet.

Rendőrnek nem szólt?

Nem. Jártak hozzánk igazoltatni, de szemet hunytak az egész felett. Pedig biztosan tudták, nem önszántunkból csináljuk. Nem mertem elmondani, hogy foglyok vagyunk, mert nem egyedül én álltam ott. Talán egy nyomozón úgy láttam, segített volna.

Ismert lányt, aki önként ment ki az utak szélére?

Egyet sem. Körülöttem mindenki szexrabszolga volt.

Mennyit kellett fizetni a nap végére a futtatóknak?

Átlagban hatvanezret. Ha ennél sokkal kevesebb volt a pénz, akkor megvertek.

A kuncsaftok tudták, értették, hogy maguk bűncselekmény áldozatai?

Volt, aki tudta. Próbált beszélgetni velem, adott tízezer forintot és továbbhajtott. A legtöbben azonban nem törődnek ezzel. A híres színészek sem, akiket láttam a tévében, s aztán jöttek a lányokért.

Hogyan menekült el?

Végül telefonáltam… Többet erről nem mondhatok.

Mi a terve? Meddig marad a menedékházban?

Nem bírom sokáig a bezártságot, ezért dolgozni szeretnék, s aztán albérletet keresek. Elvileg vendéglátós a végzettségem, de nem akarok többé emberek között lenni.

Hunhír.info -atv.hu -/FMH

Hunhír.info