Gazsiék teljesen tönkremennek, mindenüket eladják, már csak egy színes tévéjük maradt. El is megy a Kohnhoz. A végeredmény:Hú, vazze! Most se pízem, se tévém, és még 100 ronggyál lógok a Kohnnák…

Jön a tél, ha nem szereznek pénzt, éheznek. A felesége megszólal:

– Té! Hát kirjil má á Kohntul vágy százezret, mer különbén felkopik
áz állunk!
– Dé hát az zsidó, uccse fog ádni!

– De há csak próbaljad meg – érvel az asszony, és végül meggyőzi Gazsit. El is megy a Kohnhoz.

– Há instállom, csókolum á kezsit, áz lenne á helyzet, hogy kine
100000 forint a tilre, mer má csak egy színes tévénk márádt.
– Ok, Gazsi, semmi probléma, mi, kirekesztett kisebbségiek tartsunk
össze – szól Kohn, és már nyújtja is a 100ezret.
Gazsi nem hisz a szemének, hálálkodik, majd már menne is ki az
ajtón, amikor utána szól a Kohn:
– Várjál csak, Gazsikám. Azt ugye tudod, hogy majd 200ezret kell
megadnod?
Gazsi majd összeesik, de nincs más választása, elfogadja. Most már még gyorsabban menne ki, de Kohn folytatja:
– De, kedves Gazsikám, azért kellene valami biztosíték is. Azt
mondtad, van egy tévéd – hozd el azt kauciónak.
Gazsi totál kikészül, de nagyon kell a pénz – elrohan haza, és elhozza. De Kohn folytatja:
– Drága Gazsikám! Az a helyzet, hogy gondolkoztam, amíg te odahaza
voltál, és be kellett látnom, hogy ez még nem elég. Te alkalmi
munkákból és segélyből élsz. Nem lehetek biztos, hogy meg tudod-e
adni ezt a sok pénzt. De van egy ötletem. Most itthagyod a
felét, és a másik 100ezret majd tavasszal megadod, jó?

Gazsi bátortalanul visszaadja a pénzt, majd elbúcsúzik. Hazafelé
bandukolván így morfondírozik:
– Hú, vazze! Most se pízem, se tévém, és még 100 ronggyál lógok a
Kohnnák…

HunHír.Hu