Az elején dédelgettek, pátyolgattak, aztán odáig jutottunk, hogy elvették a házamat – foglalta össze története lényegét a férfi, akit nem sokkal később a rendőrség az ország egy távoli pontjára menekített a cigány bűncsalád elől, amely kicsalta a lakását, s házi cselédként ingyen munkára kényszerítette. Sokan vannak még így rajta kívül..

Egyre többször kerül a szociális munkások látókörébe olyan ember, akit modern rabszolgaként, megalázó körülmények között tartottak, dolgoztatták, s valamilyen trükkel tulajdonuktól is megfosztották őket. A recept szinte mindig ugyanaz – ezt nem csak a nevüket titokban tartó áldozatok, de a rendőrség és a fehérvári krízisközpont is megerősítette: az áldozatok magányosan élő, rokonokkal kapcsolatot nem tartó nyugdíjasok, akiknek házuk van, de könnyen befolyásolható, egyszerű emberek. Beférkőznek a bizalmukba, barátságot, szerelmet színlelnek, s egy vissza nem utasítható ajánlattal kecsegtetik őket. Felajánlják, hogy költözzenek oda hozzájuk, éljenek velük. Se dolgozni, se albérletet fizetni nem kell. Ám a beetető időszak után, amikor az áldozat már kezdi jól érezni magát, annyira leitatják, hogy másnap arra ébred: mámoros pillanatában aláírt egy szerződést, a házát pedig elvesztette. Ettől kezdve pedig megváltozik minden: munkára kényszerítik, van, amelyik áldozatot verik, a másikat fenyegetik.

– Sokszor megvertek, s szidtak, mint a bokrot. Azt mondták, nem kellek senkinek, úgysem lenne hová mennem. Sokáig azt hittem, igazuk van – mondta a férfi, nevezzük Károlynak. Hűvös, jég-kék szemében keménység. Kezei fáradtan, szinte lemondóan csüngnek alá, ahogy a széken feszengve ül. Károly ma már messze jár, még csak a megyében sincs. Elmondása szerint eltartási szerződést is aláírtak, valamint a haszonélvezeti jog az övé maradt. A házat nélküle tehát eladni nem lehet.

– Még az ürüléket is én vittem ki, sokszor télen is kint aludtam az autóban. Gyomorforgató dolgokat végeztettek el velem. A kinti munkámért járó pénzt pedig elvették s felélték – mondta. Egyszer csak nem bírta tovább. – Azt mondtam, boltba megyek. De a rendőrségre mentem – fejezi be történetét.
A másik helyszín egy eldugott otthon a megyében, az asszony már egy éve itt él. Őt – ahogy mesélte – a kommandósok vitték be Székesfehérvárra, miután egy korábbi sorstársa feljelentette az eltartó cigány családot. – A rokonunk házát, amiben éltünk, megszerezte a család. Leitatták, s másnap arra ébredt, hogy semmije nem maradt. Majd nagy kegyesen felajánlották, költözzek oda. Nem volt választásom, mentem. A lovakkal volt dolgom, de a ház körül is mindent én csináltam. Korom miatt engem nem mertek verni, de folyton aláztak. Egy fiatal lányt, akit szintén ingyen dolgoztattak a háznál, viszont rendszeresen elvertek – így az asszony, nevezzük Aranka néninek. Az ő története mára jó véget ért.

Tavaly egy német férfi mesélte el hasonló történetét, ő ma ismét Németországban él. Elvették a házát, majd pedig megígérték neki, hogy nem szólnak a bevándorlási hivatalnak – ugyanis a férfinak nem volt engedélye az itt-tartózkodásra. Nem mert lépni, félt, bántották, alázták. Végül a krízisközpont, a bevándorlási hivatal és a rendőrség segítségével kiszabadították, bújtatták, majd pedig hazavitték Németországba. Őt is többször keresték a fehérvári hajléktalanszállón, de hiába – árulta el Zsabka Attila, a központ vezetője , hiszen természetesen nem ott szállásolták el.

Az áldozatok köztünk élnek – szólni azonban sokszor nem mernek, azt hiszik, nincs kiút nyomorúságos életükből. Azt gondolják, valóban elvesznének a társadalomban, ezért inkább tűrnek. Ám ha mégis kiszabadulnak, s a rendőrség látókörébe kerül az ügyük, akár még új életet is kezdhetnek. Sokszor azonban régi otthonuk nélkül…

– Legtöbbször nincs tanú ezekben az ügyekben, bár mindig felmerül a kényszerítés, a személyi szabadság megsértésének vádja, de akár csalás és magánokirat-hamisítás is állhat a háttérben – vélekedett Juhász Károly, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozó osztályának élet- és ifjúságvédelmi alosztályvezetője, aki maga is tudja: ezek az áldozatok nagyrészt pszichikai ráhatás következményeként tűrnek. Károlynak, Arankának és a német férfinek sikerült ebből kiszabadulnia. Aranka mára megnyugodott, éli a nyugdíjasok mindennapjait. Most éppen “A szerencse angyala” című romantikus regényt olvassa.

fmh

HunHír.Hu