A Néphazugság rockerre hajazó kirekesztő, elvakult magyar- és nemzetioldal-gyűlölő bértollnoka gyorsan talált egy jó kis témát, amivel egyszerre lehet nyalni a cigányok seggét, meg elítélni a fasiszta többséget. A cigány tiszteletes arról sír, hogy nem akarták befogadni a református települések. Aztán nyomja a sunyi béke-vakert, de az eszébe sem jut, hogy a kisebbség döntő többségének viselkedése, terrorja és bűnözése miatt utasítják el fajtáját.

A Hajdú-Bihar megyei Gáborjánban készített interjút Tóth József református lelkésszel a Népszabadság újságírója, Czene Gábor (Tiszteletes, Népszabadság, december 24.). A hétgyermekes, romungró családból származó lelkész a református teológia elvégzése után, 1993-tól segédlelkészként kezdte, majd 1994-ben letette azt a vizsgát, amelynek birtokában önálló lelkészi szolgálatot is elláthat. Ám lelkészi állást találni egy cigány származású embernek nem könnyű-okoskodik a bértollnok.

A református egyházban a lelkészeket a gyülekezetek választják. Tóth József próbálkozásai, hogy gyülekezetet találjon, kudarcot vallottak. A keresztény tanításokat sajátosan értelmező református közösségek sorra elutasították, pusztán a cigánysága miatt” – olvasható a cikkben. – Úgy, hogy nem is volt rá kíváncsi senki. Le sem ültek vele beszélgetni, meg sem hallgatták, még csak azt sem tudták róla, hogyan néz ki. Hajdúhadházról például megüzenték: Elég sok nálunk a cigány, nem kell még egy!

Akkoriban Kocsis Elemér volt a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke – folytatja a történetet a cikk szerzője. – Tudni lehetett, hogy Gáborjánban rövidesen megüresedik a lelkészi poszt, de a közhangulatot jól ismerő egyházi vezetők tisztában voltak azzal, hogy egy roma jelöltnek itt sincs esélye. A püspök ezért – hatáskörével élve – beosztott lelkészi minőségben, ideiglenesen küldte a faluba Tóth Józsefet.- fogalmaz Czene, akinek eddig már számos tüntetésen beígérték mocskos írásai miatt, hogy szétütik a fejét. Nem következett be.

A rang alacsonyabb, a szolgálat gyakorlatilag ugyanaz. És ami a fő: a beosztott lelkész – a segédlelkészhez hasonlóan – nem választott tisztség, a gyülekezetnek nincs beleszólása. A húzás bejött. Tóth József gyorsan elfogadtatta magát, rá egy évvel a gáborjániak megválasztották teljes jogú lelkészükké. Tizenöt éve ő gondoskodik a szomszédos Szentpéterszegen élő reformátusokról is. Szóval akkor bizonyára akart bizonyítani.

A gyűlölködésnek mondott önvédelemről a kirekesztő egyházfi így gondolkodik:

Szomorú ez, érezhetően nő a feszültség és az ellenségeskedés. Szerinte a református egyház országos és középszintű vezetőinek túlnyomó többsége őszinte elhivatottsággal próbál küzdeni az előítéletek ellen, viszont az egyszerű hívek jelentős részének gondolkodása nem méltó Krisztushoz. Az egyik presbiterünk a jelenlétemben közölte, hogy a cigányokat nem kellene beengedni az egyházba. Megkérdeztem tőle, hogy akkor vasárnap én már be se jöjjek a templomba? Kintről prédikáljak? (Aztán mit mondasz, te, he? hogy tyúkot lopni szabad?)

Tóth József megérti az indulatokat, de azt már nem fogadja el, és nem is fogja soha, hogy a többségi társadalom egyes személyek helyett a teljes cigányságról mondjon ítéletet. Krisztus-hívőként nem lenne szabad, hogy valakinek megforduljon a fejében ilyesmi. Ha mégis, akkor semmit nem ért a Bibliából. (Hát, hogy te nem értesz, cigány, az tuti.)

HunHír.Hu kommentár:

HunHír.Hu