(Ébredj Magyar!)

Halld most szavam,
Árpád apánk népe,
Kinek Hazájáért kifolyt
oly sok Magyar szent vére.

E vér, mely dicső Őseink
ereiben futott szerte,
s ha úgy hozta a sors,
a hősiesség oltárára hullott piros cseppje.

De ejtettünk Mi könnyeket is,
mély bánatunkból fakadóan,
hegyekért, völgyekért, s rónákért
szakadt meg a szívünk 1920-ban.

Nem békeszerződés volt az,
hanem egy mocskos diktátum,
igazságtalanságon és mértéktelenségen nyugvott,
s országunkat széttépte ádázul.

Hófödte hegyek, virágos mezők,
sűrű erdők és végtelen síkságok,
lassan már 90 éve,
hogy idegen földön köszön a Nap Reátok.

E sebet nem mulasztja az idő,
soha be nem gyógyul már,
de aki hisz és bízva remél az tudja,
eljön az Isteni örökigazság.

Azonban nemcsak bú és keserűség
kísérte útján a magyar népet,
akadt ott öröm, s győzelem is bőven,
melynek tiszteletére felcsendült a mennyei ének.

Hősi tettet vitt véghez Eger,
s Nándorfehérvár bátor hada,
maroknyi sereg pogány horda ellen;
mégsem lengett szélben félholdas zászlaja.

Leráztuk szoros béklyóinkat
’48 heves tavaszán,
győzött a pesti forradalom;
csőrét törte csúf sasmadár.

’56 csípős októberében
újra sarkára állt az ország,
ezrek szájából hangzott a mondat:
Éljen a szabadság!

Több, mint ezer esztendő szállt tova,
szép Hazánk fennállása óta,
derék Honfitársaim, újra itt van az idő,
cselekvésre int Minket ezen óra.

Mikor mindennapjainkat körüllengi
a bizonytalanság, s kiszolgáltatottság,
elmélkedj el egy percre drága barátom;
ugye, hogy nem ezt érdemli e hajdan büszke ország?

Jogtalanul sínylődik,
korrupt hatalmak keze alatt,
kiknek a nép akarata nem más,
mint taposnivaló, burjánzó gaz.

Sárral, hazugságokkal dobálóznak,
kizsákmányolják mit csak lehet,
nem szent nekik senki és semmi;
államunk gondjai jellegtelenek.

Rend és demokrácia helyett,
most káosz és elnyomás uralja,
jó István királyunk odafentről
sűrű könnyeit érette hullatja.

Eképp lett Honunk
a bűnözés melegágya,
szabadon kel, s fekszik az,
kire bűnhődés és cella várna.

Munkahelyek mennek csődbe,
emberek vesztik állásukat,
sokan napról-napra élnek,
s szüntelenül keresik a kiutat.

A kiutat, mely járható,
végét nem fedi homály,
eleget tűrtünk húsz évig;
eddig, s netovább!

Új erő van feltörekvőben,
nem bosszúvágy és hatalom hajtja,
Nemzetünk és Hazánk érdekei vezérlik,
s Magyarország feltámad majd általa.

Újjászületik parázsló hamvaiból,
mint jámbor főnixmadár,
nem szegik szárnyát többé,
lábán nem kattan nehéz zár.

Nem lesz tovább országunk,
idegen érdekek szolgája,
elvágjuk a zsinórt végleg;
épp eleget voltunk másoknak hű bábja!

Áldott, szent Anyaföldünk,
pénzre többé nem váltható,
jól vésse eszébe mindenki;
a Magyar föld nem eladó!

Nemzeti önrendelkezést,
igazságot, és rendet,
szavak helyett beszélnek majd
méltán nagy tettek!

Elszámoltatást,
újratárgyalt ügyeket,
harsongjon a régi jelszó:
Hit, Erény, Becsület!

Tiszta piacot, elismert munkát,
művelhető földeket,
minden ház asztalára
magyar bort és kenyeret!

Közteherviselést, alacsony adóterheket,
család- és emberbarát politikát,
csak tedd kezed szívedre Magyar,
s viseld ott legbelül Hazád jövőjének sorsát!

Magyarország a Magyaroké,
tudja jól ezt mindenki,
boruljon virágba e büszke ország,
de szép is Magyarnak lenni!

Éltessen e nemes cél,
eléréséhez Mindnyájunknak egészséget, s erőt,
hasad már az új kor hajnala:
Adjon az Isten Szebb Jövőt!

/ 2010.02.11. /

Ambruzs Norbert – 20 éves diák egy Mátra alatt elterülő kis faluból, Gyöngyöstarjánból