(Ébredj Magyar!)
Halld most szavam,
Árpád apánk népe,
Kinek Hazájáért kifolyt
oly sok Magyar szent vére.
E vér, mely dicső Őseink
ereiben futott szerte,
s ha úgy hozta a sors,
a hősiesség oltárára hullott piros cseppje.
De ejtettünk Mi könnyeket is,
mély bánatunkból fakadóan,
hegyekért, völgyekért, s rónákért
szakadt meg a szívünk 1920-ban.
Nem békeszerződés volt az,
hanem egy mocskos diktátum,
igazságtalanságon és mértéktelenségen nyugvott,
s országunkat széttépte ádázul.
Hófödte hegyek, virágos mezők,
sűrű erdők és végtelen síkságok,
lassan már 90 éve,
hogy idegen földön köszön a Nap Reátok.
E sebet nem mulasztja az idő,
soha be nem gyógyul már,
de aki hisz és bízva remél az tudja,
eljön az Isteni örökigazság.
Azonban nemcsak bú és keserűség
kísérte útján a magyar népet,
akadt ott öröm, s győzelem is bőven,
melynek tiszteletére felcsendült a mennyei ének.
Hősi tettet vitt véghez Eger,
s Nándorfehérvár bátor hada,
maroknyi sereg pogány horda ellen;
mégsem lengett szélben félholdas zászlaja.
Leráztuk szoros béklyóinkat
’48 heves tavaszán,
győzött a pesti forradalom;
csőrét törte csúf sasmadár.
’56 csípős októberében
újra sarkára állt az ország,
ezrek szájából hangzott a mondat:
Éljen a szabadság!
Több, mint ezer esztendő szállt tova,
szép Hazánk fennállása óta,
derék Honfitársaim, újra itt van az idő,
cselekvésre int Minket ezen óra.
Mikor mindennapjainkat körüllengi
a bizonytalanság, s kiszolgáltatottság,
elmélkedj el egy percre drága barátom;
ugye, hogy nem ezt érdemli e hajdan büszke ország?
Jogtalanul sínylődik,
korrupt hatalmak keze alatt,
kiknek a nép akarata nem más,
mint taposnivaló, burjánzó gaz.
Sárral, hazugságokkal dobálóznak,
kizsákmányolják mit csak lehet,
nem szent nekik senki és semmi;
államunk gondjai jellegtelenek.
Rend és demokrácia helyett,
most káosz és elnyomás uralja,
jó István királyunk odafentről
sűrű könnyeit érette hullatja.
Eképp lett Honunk
a bűnözés melegágya,
szabadon kel, s fekszik az,
kire bűnhődés és cella várna.
Munkahelyek mennek csődbe,
emberek vesztik állásukat,
sokan napról-napra élnek,
s szüntelenül keresik a kiutat.
A kiutat, mely járható,
végét nem fedi homály,
eleget tűrtünk húsz évig;
eddig, s netovább!
Új erő van feltörekvőben,
nem bosszúvágy és hatalom hajtja,
Nemzetünk és Hazánk érdekei vezérlik,
s Magyarország feltámad majd általa.
Újjászületik parázsló hamvaiból,
mint jámbor főnixmadár,
nem szegik szárnyát többé,
lábán nem kattan nehéz zár.
Nem lesz tovább országunk,
idegen érdekek szolgája,
elvágjuk a zsinórt végleg;
épp eleget voltunk másoknak hű bábja!
Áldott, szent Anyaföldünk,
pénzre többé nem váltható,
jól vésse eszébe mindenki;
a Magyar föld nem eladó!
Nemzeti önrendelkezést,
igazságot, és rendet,
szavak helyett beszélnek majd
méltán nagy tettek!
Elszámoltatást,
újratárgyalt ügyeket,
harsongjon a régi jelszó:
Hit, Erény, Becsület!
Tiszta piacot, elismert munkát,
művelhető földeket,
minden ház asztalára
magyar bort és kenyeret!
Közteherviselést, alacsony adóterheket,
család- és emberbarát politikát,
csak tedd kezed szívedre Magyar,
s viseld ott legbelül Hazád jövőjének sorsát!
Magyarország a Magyaroké,
tudja jól ezt mindenki,
boruljon virágba e büszke ország,
de szép is Magyarnak lenni!
Éltessen e nemes cél,
eléréséhez Mindnyájunknak egészséget, s erőt,
hasad már az új kor hajnala:
Adjon az Isten Szebb Jövőt!
/ 2010.02.11. /
Ambruzs Norbert – 20 éves diák egy Mátra alatt elterülő kis faluból, Gyöngyöstarjánból