(Keresztény nemzettestvéreimnek)

Holtodban is újra megfeszítenek
káromolnak kigúnyolnak és elűznek
Mégis élsz mégis mindenütt ott vagy
Városi templomok mélyén
néptelen hegyi falukban
vagy útszéli árkok mentén
minket vársz rendületlenül

Rozsdás pléh-arccal szenvedsz
csonka kő-arccal kínlódsz
szúrágta fa-arccal sóhajtasz
kárhozatba bukó híveidért
Elhagytak elfordultak tőled
akikért mindent föláldoztál
s akikért megjártad a poklot
Testedet hideg eső marja
metsző viharos szél tépi
vagy barbárok döntenek porba
Kereszted elvásik lassan
s fogai közt megőröl az idő

Szeretlek Vágyódom rád mindig
Vigasztalj Hallgasd meg könyörgésemet
Ne hagyd hogy lángom hiába lobogjon
Gyógyítsd be őrjítő harci sebeim
Ölelj át Töröld le könnyem s lázas verítékem
vedd el bűneimet fékezd meg gyilkos álmaim
Botló lépteimet tereld jó irányba
védj meg a rontástól s irigyeim dühétől
Taníts küzdeni és igazul élni

Hívlak Jöjj hozzánk édes Úr
jöjj közénk ismét
Segíts üldözött széthulló népemen
ne tűrd hogy hazám latrok kezére jusson
Tisztítsd meg bemocskolt hírünket
szabadíts ki a bénító trianoni csonkaságból
s a szolgaság gerincroppantó jármából
Oszlasd szét a hazugság fojtogató bűzét
tompítsd a húsunkba vágó korbács erejét
Sújts le vérszívó kufárainkra
kergesd el a Sátán tomboló démonait

Hozz boldogságot adj lelki békét
ments meg az értelmetlen szenvedéstől
s ültesd szívünkbe a győzelem reményét
Vezesd a magyart örök üdvösségre
és emeld mennyei fénybe
haldokló irgalmas Jézusom