Sebzett homlokkal állunk elétek
Nyugati népek, győzelmes Nagyok –
A lelkünk tiszta: nem ég benne vétek,
Törött kardunkon most is fény ragyog.
De velünk együtt ti is égtetek-
Hozzatok hát méltó ítéletet!

Rettegett karunk már nem oszt csapást,
Azt ti felétek békére tártuk,
Kultúrát kívánunk, szent haladást.
Hisz lángokban is epedve vártuk –
De velünk együtt ti is égtetek –
Hozzatok hát méltó ítéletet!

Te frank vezér! és te büszke angol
Tudjátok-e, hogy ki volt a magyar?
Oroszlán, mi vad pusztán barangol
És érzi, tudja, súlyos karja van!
-E kart nyújtja most, kérve életet…
Hozzatok hát méltó ítéletet!

Mi hódítást nem éheztünk soha!
Csak hon kellett, hol szabad a szüret.
De ha úgy hozta zord idők sora
Kiszálltunk síkra érted, becsület!
S elhárítottuk is a Végzetet…
E jegyben hozzatok ítéletet!

E jegyben! Mert titeket is védtünk
Két véres, komor évszázad során.
S ti táncoltatok, mikor mi égtünk’…
-Ha szövetkezik akkor mind, Turán,
Nem lelnél ma frank s angol életet-
-Gondoljátok meg az ítéletet!

Ítéljetek hát, gőgös Győztesek!
Várunk rátok mellre font karokkal,
Ámde igazságosak legyetek
A megtépett, vérző magyarokkal.
Nem kérünk tőletek ígéretet,
Ítéljetek csak méltó ítéletet!

Mert hogyha minket ma megcsúfoltok,
Megalázzátok sebzett fejünket
Száz halált szülnek a szörnyű sorsok,
Kiélesítik a fegyverünket,
És feltámasztunk minden végzetet!
Ítéljetek hát méltó ítéletet!

Majd fölkelnek Árpád katonái
Minden nyomorék is fegyvert ragad,
És százszor fogunk a síkra szállni
S meghalunk mind a zászlóink alatt!
Nem lehet elnyomni e nemzetet-
-Mondjátok ki hát az ítéletet!

19l8. Karácsony.