Hová, hová te szegény,
meggyötört, kifosztott nemzet ?
Már mindened elveszik,

múltad, hited, eszed s hazád !
Semmid sem maradt, csak
hamuba sült pogácsád talán !

Mindened meg volt. Istened,
s a leggyönyörűbb hazád , a
sok folyó és tenger mosta
legszebb Kánaán, mit
Isten adott, hogy sokasodjál,
s nemesítsd be a Kárpátok honát.

Ennyi jót még nép nem kapott,
e földi útja kezdetén,
de Isten bölcs vala ,s ád ellenséget is,
mert tűzben nemesül az acél,
s vízben edződik a kard,
hogy ne törjön penge,
ha az égbolt meghasad, mert
a gonosz rútul rádtámadt

E földi lét csak harcod színtere.
Így volt ez rég, s marad örökre.
Nem bújhatsz előle, mert
úgy is megkeres, hiába futsz,
hiába menekülsz !
A gonosz elől nincs hová menekülj!

A melléd rendelt gonosz
mindig is megkeres,
S ha nem vagy felkészülve,
mert gyenge volt a tüzed,
s kevés volt a vized,
törik kardod mint az üveg,
s pokolra jutsz te is véle.

De felragyog egy csillag. 56 csillaga !
Nem látod ? Hát vak vagy ?
Hisz mutatja a fényt, az utat.
Ha rátalálsz, boldogság fia vagy.
Ha vakon jársz, végleg vak maradsz,
s kárhozatra ítéled utódaidat !

Hát hová, merre? Válassz hát magyar!
Szolga lész vagy szabad magyar?
Ha szolga lész, csak rongy maradsz.
Ha vállalod a harcod, tán belehalsz,
de dicsőséged örökre fennmarad,
fent ragyogsz az égen mint népek csillaga.

De csak akkor, csakis akkor,
ha legyőzöd félelmed s gyávaságod,
mert amiért halni nem érdemes,
azért élni sem.

2006. november 5.