Az adventi szent várakozás során Fülembe cseng Jézuska váró gyermekkorom Hányat kell még aludni édesanyám Hogy megérkezzen a karácsonyfa Angyal szárnyakon ? Boldog ébredés csengő,fenyőillat, Gyertyafény érkezett S kigyulladt a sötétséget űző karácsonyi csillag Az emberiség feje felett. És múlott a sötétség. A sólyom az ég felé repült fel S ezt az ünnepet pogány őseink Karacsongnak nevezték el. Karácsonnyá szelídített pogány karacsong Jézus születése és a fény Együtt ragyog karácsonyi csillagként ma is A magyarok egén. Történelmünk zivataros századai mentén Bizony voltak sötét karácsonyok Amikor a fénylő betlehemi csillag helyén A félhold vagy véres vörös csillag uralkodott Amikor a felgyújtott templomok fénye Festette vörösre az eget És nem maradt más csak üszkös romok S halott emberek. Belül a lelkünk mélyén pislogott még ugyan A karácsonyi fény De kívül kezünk görcsösen ökölbe szorult, És csak a fegyver volt a remény Bátran harcoltunk.haltunk.elbuktunk Ajkunkról elfogyott,lefagyott a karácsonyi dal S csak hallgattuk a borzongatóan gyönyörű verset Márai:" Mennyből az angyal." Gulágok, börtönök sötét mélyén Sok magyar torok szorult össze, És görbült sírásra a száj. Hazatérünk még valaha, Istenem? A remény súgta: Túl kell élned S akkor talán! Hazatértek, kik túlélték Lassan gyógyultak a sebek. Fény felé fordultak az arcok Győzött az élet a halál felett. Azt hittük béke lesz Sötét karácsonyok többé nem lesznek, De tévedtünk, mert mást mutattak a jelek. A nemzet karácsonyfáját s szent ünnepünk Gonosz gyülevész csürhe gyalázta meg Elégtételt nem vettünk, csak döbbenten néztünk Miért tehetik meg büntetlenül EZEK? S néma dühvel újból ökölbe szorultak a magyar kezek. Elég volt! Döntésünk hitünk kemény és konok, Hazánkban nem lehetnek soha többé Sötét semmi és senki karácsonyok ! Megvédjük a betlehemi jászolt és csillagot. Megint karácsony lesz a születés a fény í szeretet a remény, És akkor kinyílik a görcsös magyar ököl S lesz belőle újból kinyújtott tenyér. Pécs, 2019 karácsonyán