Az adventi szent várakozás során
Fülembe cseng Jézuska váró gyermekkorom
Hányat kell még aludni édesanyám
Hogy megérkezzen a karácsonyfa
Angyal szárnyakon ?
Boldog ébredés csengő,fenyőillat,
Gyertyafény érkezett
S kigyulladt a sötétséget űző karácsonyi csillag
Az emberiség feje felett.
És múlott a sötétség.
A sólyom az ég felé repült fel
S ezt az ünnepet pogány őseink
Karacsongnak nevezték el.
Karácsonnyá szelídített pogány karacsong
Jézus születése és a fény
Együtt ragyog karácsonyi csillagként ma is
A magyarok egén.
Történelmünk zivataros századai mentén
Bizony voltak sötét karácsonyok
Amikor a fénylő betlehemi csillag helyén
A félhold vagy véres vörös csillag uralkodott
Amikor a felgyújtott templomok fénye
Festette vörösre az eget
És nem maradt más csak üszkös romok
S halott emberek.
Belül a lelkünk mélyén pislogott még ugyan
A karácsonyi fény
De kívül kezünk görcsösen ökölbe szorult,
És csak a fegyver volt a remény
Bátran harcoltunk.haltunk.elbuktunk
Ajkunkról elfogyott,lefagyott a karácsonyi dal
S csak hallgattuk a borzongatóan gyönyörű verset
Márai:" Mennyből az angyal."
Gulágok, börtönök sötét mélyén
Sok magyar torok szorult össze,
És görbült sírásra a száj.
Hazatérünk még valaha, Istenem?
A remény súgta: Túl kell élned
S akkor talán!
Hazatértek, kik túlélték
Lassan gyógyultak a sebek.
Fény felé fordultak az arcok
Győzött az élet a halál felett.
Azt hittük béke lesz
Sötét karácsonyok többé nem lesznek,
De tévedtünk, mert mást mutattak a jelek.
A nemzet karácsonyfáját s szent ünnepünk
Gonosz gyülevész csürhe gyalázta meg
Elégtételt nem vettünk, csak döbbenten néztünk
Miért tehetik meg büntetlenül EZEK?
S néma dühvel újból ökölbe szorultak a magyar kezek.
Elég volt!
Döntésünk hitünk kemény és konok,
Hazánkban nem lehetnek soha többé
Sötét semmi és senki karácsonyok !
Megvédjük a betlehemi jászolt és csillagot.
Megint karácsony lesz a születés a fény í szeretet a remény,
És akkor kinyílik a görcsös magyar ököl
S lesz belőle újból kinyújtott tenyér.
Pécs, 2019 karácsonyán