Görgei Artúr honvéd tábornok levele Kossuth Lajos kormányzónak. A Kossuth által hibásnak minősített hadviselési rendszerért nem Bayer a hibás, hanem őt terheli a felelősség, a hibáknak azonban nem ő az oka, hanem maga Kossuth. Terve: Komárom oltalma alatt összpontosít minden erőt és döntőleg megtámadja az osztrákokat. Nem a kormányért, hanem a népért harcolt, és ha a nép érdeke úgy kívánná, ő lenne az első, aki leteszi a fegyvert.

***

A hadügyminister és hadsereg főparancsnoka
Kossuth Lajos kormányzó elnök úrnak
Főhadiszállás Komárom Június hó 30án 1849.

Éppen most olvasom kormányzó úrnak Bayer ezredes úrhoz intézett néhány leveleit, melyek egyikében az eddigi hadjárati rendszer rosszaltatik, másodikában az oláh recruták* iránt történt intézkedés, harmadikában végre még egy ágyúbattéria** is Vácról Pestre disponáltatik.

Ami az elsőt illeti, kötelességemnek tartom minden alárendeltem hibájáért a felelősséget magamra vállalni, és e szerint azon – Bayer ezredes úr intézkedéseire kimondott rosszallás személyesen csak engemet illet, tehát jogom is van magamat védeni; – és én védem magamat, bátorkodván arra figyelmeztetni Kormányzó urat, hogy a balparti operatiók csupán csak a Kormányzó úrnak azon ígéretére – miszerint néhány hét alatt nemcsak a zászlóaljak meggyérült létszáma kiegészítve, de még azon kívül 12 ezer ember reservakint ki lesz állítva; és továbbá Lukács kormánybiztosnak azon ígéretére, miszerint Junius 20án a megkívántató felszerelési szükségletek készen lesznek – történt ha tehát a balparti operatio a mely egyúttal a bányavárosok biztosítására szolgált, az oroszok interventiója által feltételezett nagyszerűségénél fogva a jobb part és következéskép a fővárosok is csaknem védtelenül maradtak, annak sem magam, sem Bayer ezredes úr – okai nem lehetünk; hanem igenis oka annak egyátalában gyenge erőnk és Kormányzó úr ígéreteinek be nem váltása.

Védni akarván magamat még részletesebben, bátorkodom továbbá is figyelmeztetni Kormányzó elnök urat még arra is, hogy ha valaki, tehát Kormányzó úr maga volt az, aki Posony óta ide is, amoda is egy csekély erőt kívánt rendeltetni, hogy Kormányzó úr nézete szerint az egész ország lehetőkép biztosítassék, igen ritkán halgatván és helyeselvén azon ellenvetéseimet, hogy: aki mindent akar megtartani, semmit sem tart meg, és mégis azt méltóztatik Kormányzó úr Bayer ezredes úrnak szemére vetni, hogy igen hosszú vonalakban operált, és hogy ez által a haza fennlétét veszélyeztette; – ami pedig a haza veszélyeztetését illeti, annyi legalább egész Európa színe előtt örökké tisztán álland, hogy a haza csak az oroszok interventiója által lett veszélyeztetve, és az orosz interventiót csak nem fogja senki a mi hadi operatióink következésének tulajdonítani.

A második pontot illetőleg t.i. az oláh recruták iránti itézkedést megvallom, hogy Kormányzó úr nézetei tisztán kivihetlenek hadseregünkben igen kevés számmal létezvén, oláhúl tudó fő- és altisztek. – Egyébiránt az oláh általában, de különösen magyar vezénylet alatt, minthogy e nyelvet nem érti oly sok katona, hogy Magyarország az oláh katonai vitézségétől legkevésbé várhatja felszabadítását.

A harmadik pont tudniillik a hadierővel való dispositió engem azon határozott nyilatkozata szerint, miszerint én mind azon dispositiókra nézve amellyek a hadierővel előleges helybenhagyásom nélkül történnek, a felelősségi terhet semmiképp nem vállalhatom magamra.

Én már Buda bevétele után kijelentettem, hogy Budapest fennléte egész magyarország fennlétét nem tételezi föl, hogy tehát Budapest nem lehet basisa hadioperatioinknak, Budavár lerombolt falai mind annyi bizonyságok, hogy ezen meggyőződés bennem testté, lélekké vált; azért írtam mindjárt Győr eleste után, hogy a kormány válassza menekvő helyének Komárom vagy Nagyváradot, minthogy a fővárosokat védeni lehetetlen, ez elhatározott véleményem, ha Kormányzó úr másképen gondolkodik, akkor határozzon a ministeri tanács, minthogy a bácsbánáti seregek közti zavarok és Bem elkülönzése miatt minden felelőssége a hadügyministernek, merő puszta szó lett, és vélemény adása vagy határozata azon körülménynél fogva, hogy némely katonai egyének egyedül csak kormányzó úr parancsait elfogadni szíveskednek, úgy sem léphet életbe.

Legközelebbi jövőnkre nézve egyszerű hadi tervem az, itt Komárom oltalma alatt összpontosítani minden erőt, Bem, Vetter és Kazinczyn kívül és az osztrákokat eldöntőleg megtámadni. A népfelkelés részint vezérek hiánya, részint a szegény elijedezett nép bátortalansága miatt nem fog célra vezetni, legkevésbé most; midőn az orosz interventio által ügyünk a legszomorúbb állapotba helyeztetett, és seregeinkben létező fegyelemhiány miatt a szegény nép azt sem tudja jóformán, hogy ki ellen védje magát t.i. az osztrákok, oroszok, vagy magok a magyarok ellen; mert hogy oka van a népnek a magyarok ellen panaszkodni, azt tagadni nem lehet, ha csak némely határozatokat, a melyeket a legújabb időben maga a kormány hozott:

például, hogy a nép maga égesse mindenét amije van, a kormány maga nem akarja desavonirozni.
Tegnap nálam volt nehány tisztviselő azon kéréssel: valjon leégessen e minden az ellenség kezébe jutandó falut? én nem tiltottam meg, hanem azt feleltem nekiek, tegye a nép azt amit jónak lát, mint hogy a nép akaratja az én akaratom is, mert én soha a kormányért, hanem mindég a népért küzdöttem, és ha ma tudnék arról meggyőződni, arról hogy a nép jobban fogná magát érezni, én lennék az első, ki a fegyvert letenném.

Görgei Arthúr

***
HL 1848/49: 35/405.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat.
KAW SchA AFA KiU 185. fasc. 1849 – 6 – 330.
* Újonc.
** Ágyúüteg.

Ludvigh János kormánybiztos levele Kossuth Lajos kormányzónak. Bár sose adta volna ki a Szegedre vonulás parancsát, mert ez a nemzet szabadságának a temetése lesz. Kéri, vesse el a tervet, és olvassa el Bayer ezzel kapcsolatos feljegyzéseit.

***

Édes barátom!

Parancsod végrehajtása ellenszegülésre nem talál, a sereg el fog indulni, mivel megparancsoltad, hogy ha Szegedig eljut, ott temettessék vele együtt a kormány és a nemzet szabadsága. Én katona nem vagyok, és ítéletet mondani nem akarok, de meggyőződésemet kimondom, hogy temetkezni megyünk, miszerint magunk is eltemetessünk. Bár e parancsolatot soha ki nem adtad volna, mert abban e nemzet halála van aláírva.
Ha lehet, kérlek hogy légy nemzetednek megmentője, és leszel ez által az európai népeknek is. Ha vesznünk kell, ne vesszünk oly terv következtében, minőt nekünk csak ellenség javasolhatna.

Én bővebben nem szólok, csak kérlek vesd el az enyészet tervét, olvasd el Bayernak nyilatkozatát és a kormánnyal vagy ide vagy Borosjenőre siess, mert holnap után már késő lehetne. Én Bayer ítéletére stratégiai dolgokban többet adok, mint bárki más ítéletére. Mondtam és ismételve mondom, ő az egyedüli practicus stratégista, miáltal másnak érdeméből semmit le nem húzok. De ő úgy szólván az egyedüli vezérkari egyén, kinek nemcsak theóriája, hanem praxisa is volt.

Kérlek hazánk szerelmére, kérlek saját magunkért is, fontold meg hamar Bayer memoirját és vagy ide vagy a Tisza megé siess.

Isten veled

Komárom Junius 30án

Leghűbb barátod
Ludvigh János

***
HL 1848/49: 35/412.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat.
KAW SchA AFA KiU 185. fasc. 1849 – 6 – 332.