Windisch-Grätz cs. kir. tábornagy 14. hadijelentése Schlik január 4-i kassai győzelméről.

***

14-dik hadi jelentés

Felső Magyarországban Gróf Schlick főtábornok vezérlete alatt működő Galliciai hadsereg épen most hozzám beküldött, f. évi Január 5-ről szóló jelentése szerint ugyan az f. é. Január 4-én Mészáros pártütő vezérlete alatt Kassa megrohanására megindított 18 honvéd- és nemzetőri zászlóaljat, 33 ágyút és 800 huszárt számláló pártütő hadat győzelmesen megszalasztotta.
Ez igen fontos ütközet Kassa és a Bárcai bércek közt történt.

A pártütőktől a csata színhelyén elvétettek 10 ágyúk, 6 társzekér, egy zászló, több mint 200 puska, és 40 ló, és ezeken kívül 2 tiszt és 500 közember elfogattak.
A könnyű lovasság üldözvén a megfutamodott ellenséget, megrohanta annak utócsapatját, melly alkalommal még 6 mozsár, 1000 puska, sok ló elfoglaltatott, és több ember fogolyá is tétetett.
Párma nevet viselő ezred ezen ütközetnél különösen kitüntette magát; – ez verte meg a lengyel csapatot, és nevezetesen meg is csonkította, egy tízezer arannyal természetben ellátott pénztárt, és Mészárosnak a lengyel ügyeket tárgyaló irományaival terhelt ládát elfoglalt.
A heves harc dacára kevés holtunk és sebesültünk volt.

Derék és a legjobb szellemtől lelkesített seregeink az írtózatos hideg közepette a jól ruházott, és legjobb Lüttichi fegyverrel* ellátott ellenséget hurrah kiáltások közt szuronnyal megrohanták, és nagy hévvel visszanyomták.
Mészáros csak az által menekült a haláltól, hogy egy cs. kir. tiszt által neki szegezett pisztoly el nem sült.
Mint örvendetes tanusága annak, hogy a becsület és igaz katonai szellem a cs. k. sereg minden nemzetiségein uralg, következő épen most vett hivatalos jelentés szolgálhat.

Folyó hó 4-kén délutáni 1 órakor Zanini sorezred 1-ő zászlóaljbeli négy század, a mostani zászlóalj parancsnok Báró Masburg vezérlete alatt Újvidékből, hol a hely őrizetét képezték, elindulva, 3 órakor a cs. k. előőrsökhez a Kaacsi római sáncon elértek.

Ezen derék csapat, mellynek élén tisztjei, cs. k. főhadnagy Marchisetti és Kodics, Dewerchin hadnagy, mint a zászlóaljnak segédtiszte, nem különben Kresek és Effenberger hadnagyok, és a pártütők vezére által ideiglenesen kinevezett hadnagyok Menhardt, Kramer, Nowak, Nikolazy és Rozina voltak – zászlóját, fegyvereit és töltéseit elhozván, az ottani sereg által lelkesedéssel fogadtatott, és egyesülve éltették ő Felségét.
Fontolóra vévén azt, hogy illy tetemes haditest a legsúlyosb körülmények közt, egy lázangó lakosság szeme láttára és egy főerősség tőszomszédságában az álladalomhoz és zászlójához, mellyhez csak álhírek és ámítások miatt látszatott egy ideig hívtelennek, hű ragaszkodásának jelét adta, Ausztriának minden különböző nemzetiségek melletti fenállhatásáról kétség nem lehet.

Még ezen zavaros időben is a sereg akár olasz, akár magyar, lengyel vagy német része az álladalomhozi hívségének tanúságait mutathatja fel, és csak nyomorúlt bőszültek csábításai miatt ingadozhata darab ideig a népség hív lelkülete.

A kétkedőknek ez szolgáljon tanúságul: hogy Ausztria mindenkor fenálland; csak erejét kell kifejtenie.
Kelt budai tábori főhadi szállásomon, boldogasszony hó 12-ik napján 1849.

Herczeg Windisch-Grätz Alfred cs. k. tábornagy s. k.

***
HL 1848/49: 52a/24 1/2.
Magyar nyelvű nyomtatvány.
KAW SchA AFA KiU 73. fasc. 1849 – 1 – 82 1/3.
* A fegyvergyártásáról híres belga városból származó fegyver.