Ez evidencia! – vágja rá erre egy modernizmustól meg nem fertőződött ember. Más a helyzet persze azokkal, akik viszont megfertőződöttek. Akik felháborodnak azon, ami a minap Franciaországban történt.
Nézzük csak a Néphazugság vasárnapi hírcikkét!
„A francia hatóságok nem biztosítanak sírhelyet egy roma csecsemőnek. A polgármester szerint helyhiány miatt az adófizetőké az elsőbbség.
A Párizstól délre fekvő Champlanban egyre nagyobb a felháborodás, mivel továbbra sem tudni, hogy hova temetik el azt a csecsemőt, aki karácsonykor halt meg bölcsőhalálban – írja a BBC. A Le Parisiennek nyilatkozó városi polgármester, Christian Leclerc szerint nincs elég hely a városi temetőben, így kénytelenek az adófizető állampolgároknak elsőbbséget adni.
A december 25-én elhunyt kislány családja egy champlani táborban lakik. Egy roma jogvédő szervezet szóvivője szerint a döntés rasszista, megbélyegző és idegengyűlöletről árulkodik.
Érthetetlennek nevezte a történteket a közeli Wissous polgármestere is, aki felajánlotta, hogy a temetést tartsák a városban. „Mindenkinek joga van a tisztességes temetéshez” – mondta Richard Trinquier, aki polgármesteri teendői mellett orvosként dolgozik, és korábban kezelte az elhunyt csecsemő édesanyját. Az elképzelések szerint a halott kislányt hétfőn helyezik örök nyugalomra.
Franciaországban jó ideje igen szigorúan járnak el a Kelet-Európából érkező roma bevándorlókkal szemben. Gyakran számolják fel a táboraikat – ahol becslések szerint a Franciaországban élő 20 ezer roma többsége lakik –, és évente több ezer embert utasítanak ki az országból.”
Mi ebben a felháborító? – kérdezhetőnk. „Az adófizetőké az elsőbbség.” Igen. És nem pedig azoké, akik belőlük mindenáron munka nélkül akarnak élni.
S ezzel a felfogással Franciaország nincsen egyedül. 1844. október 1-én ugyanis a magyar Felsőházban ezek hangzottak el:
„Egy bárkában ülök, és abban van a gyermekem és másnak a gyermeke, és a bárkába bejön a víz, s előttem apodictice áll, hogy e két gyermeket benn nem tarthatom. Az igaz, hogy ha a magamét lököm ki, és a másikat benntartom, azt az újságban fogják hirdetni. De bíz én inkább a magam gyermekét tartom meg, és a másikat lököm ki. E tekintetben tehát a liberalizmus egyenesen a nemzet rovására történik. És az nem vélekedés, mert apodictice, számszerűen be lehet bizonyítani, hogy minden ilyenféle kedvezés csorba a nemzetiségre nézve.”
Gróf Széchenyi István t idéztük amúgy. Merthogy tetszik, nem tetszik, rend a lelke mindennek. S mindazok, akik ezt mindmáig nem értik, hát ne csodálkozzanak, ha nem azt kapják, amit akarnak.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
