Jézus születése napja előtt a Hunhír.info olvasói közül bizonyára nem kevesen ismételten szaftos politikai leleplezést várnának tőlünk. Tehetnénk, de most mégis mást teszünk. Elcsendesedésre hívjuk őket, a címbeli kérdés feltevésére és megválaszolására.

Merthogy az emberek zöme, úgy tűnik, jó ideje olyan, hogy ha bajba kerül, mindenkihez fordul, csak éppen ahhoz nem, Akihez leginkább kellene. A Megfeszítetthez, aki eljött közénk több mint kétezer esztendeje.

Figyeljük csak meg az ilyenkor való vásári kavalkádot! Szó szerint ész nélkül vásárolnak olyasmiket, amikre amúgy semmi szükségük nincsen azoknak, akiket megajándékoznak velük. Az év többi napján meg rendszerint elmennek mellettük, kikerülik őket.

S panaszkodnak, ha nem kapják meg azt ez egyszer ez évben, amire szükségük volna szerintük. De vajon tényleg szükségük van-e arra a sok hívságra, amiket ilyenkor állandóan árulnak és ők rögvest meg is vesznek? Szükségük van-e reájuk, ha amúgy viszont kiüresedettek belülről, ha nincsen érdemi mondanivalójuk soha senkinek nemhogy a Legszentebbről megszületésekor, hanem máskor sem?

Nekik szól az alábbi történet, amit a Ferences Közlöny 1938. júniusi száma közölt:

„Egyszer Szókratészhez nagy futva jött egyik barátja és felindultan mondta:
– Valamit el kell neked mondanom!
– Megállj – szólt rá a bölcs –, mielőtt beszélni kezdenél, felelj, átszűrted-e a három szűrőn mondanivalódat?
– Három szűrőn?
– Igen, barátom! Nézzük csak, hogy az, amit nekem el akarsz mondani, átment-e a három szűrőn. Az első szűrő az igazság. Meggyőződtél-e arról, hogy igaz az, amit elmondani készülsz?
– Nem, de úgy hallottam és…
– Hm, no de a második szűrőn bizonyára átszűrted? Ez a jóság szűrője. Ha már nem bizonyíthatod, hogy mondanivalód igaz, felelj, hogy legalább jó-e?
– Nem, sőt ellenkezőleg…
– Hm, hm – csóválta fejét Szókratész –, hát akkor lássuk a harmadik szűrőt. Szükséges-e elmondanod azt, amit hallottál és annyira felizgatott téged?
– Szükségesnek éppen nem szükséges…
– Nos, kedvesem, ha mondanivalód se nem igaz, se nem jó, se nem szükséges, akkor temesd el magadban, és ne terhelj vele sem engem, sem magadat.”

Ifj. Tompó László – Hunhír.info