Aligha rémlátás, ha megállapítjuk, abnormális világban élünk. Jobb korokban ugyanis még evidencia volt, hogy „in gustibus non est disputandum”, „ízlésekben nincsen vita”. Ma viszont nemhogy vita, diktatúra van e téren is. De minek az apropóján írjuk is ezt?

Nos, a Mazsihisz honlapján e héten hírcikk jelent meg, amit szóról szóra idemásolunk:

„Tradicionális, zsidó ünnepi vacsorára „ítéltek” egy részegen üvöltöző, és zsidó származású gyermekekkel kötekedő tinit Ausztráliában.

Öt részeg tinit tartóztattak le augusztusban, Ausztráliában, mert származásuk miatt nekiestek egy csapat zsidó gyermeknek. A kamaszok ügyében a napokban születetett nem mindennapi ítélet – írja a Times of Israel.

A fiatalok olyasmiket üvöltöztek, hogy „halál a zsidókra, heil Hitler” és azzal fenyegették az iskolás gyermekeket, akik közül néhány alig múlt el 6 éves, hogy elvágják a torkukat. A bíróság ezért a zsidó nép megismerésére ítélte a fiatalkorú elkövetők vezetőjét.

A fiúnak, aki a bíróság előtt többször is elmondta, hogy megbánta tettét, többek között el kell látogatnia Zsidó Múzeumba Sydneyben, részt kell vennie az Új-Dél-Walesi Zsidó Képviselőtanács toleranciaprogramján, el kell mennie egy hanukavacsorára, és zsidó írók könyveit kell majd elolvasnia.”

Próbáljuk meg, lett légyen bármennyire is gyomorforgató, értelmezni az olvasottakat! Túl azon persze, hogy egy részeg büntetőjogi beszámíthatósága enyhén szólva is mindig kétséges, tegyük fel, nem szereti valaki a sóletet, azonban ennek tudatában mégis olyan főzőversenyre kényszerítik, ahol éppen ezt készítik, s ott arra kötelezik, hogy jóízűen megegye. Mit is fog ez belőle kiváltani? Azt, hogy nemhogy nem fogja szeretni továbbra sem, hanem már egyenesen utálni, sőt gyűlölni fogja.

E sorok írója bizonyára nincsen egyedül, ha azt mondja, az egykor életünk rituáléjává tett április negyedikékkel, május elsejékkel, november hetedikékkel is így voltunk valaha. E napok beköszöntével csak annak örültünk, hogy azokon tanítási szünet volt. S hiába is erőltették Vlagyimir Iljics Uljanov „hősiességé”-nek tanulmányozását, magában jóformán mindenki az ezt szolgáló órák kicsöngetéséért fohászkodott.

Egy azonban holtbiztos: a fentebbi ítélettel csak a benzint öntik az antiszemitizmus tüzére. Ugyanis azok, aki állandóan szeretetet, megértést, toleranciát, empátiát várnak el másoktól önmaguk iránt, ezekre rá kellene végre, hogy szolgáljanak.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info