Aligha túlzás, ha megállapítjuk, meglehetősen erős idegzet szükségeltetik ahhoz, hogy valakinek, aki nemcsak névleg, hanem ténylegesen is keresztény és magyar, ökölbe ne szoruljon a keze, ha a nevezettet hallgatja vagy olvassa. Ugyanis nincsen alkalom, hogy ne biztosítaná a nemzetmegbuktatókat irántuk való szolidaritásáról. Aki pedig e fogalmazást mégiscsak túlzásnak tartaná, itt az ideje, hogy szembesüljön a tényekkel.
„Ülésezett a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia” – adta hírül a (csak) névben katolikus hírportál, a Magyar Kurír (MK) csütörtökön. Kiváló időzítéssel, tehetjük hozzá, vagyis a tíz évvel ezelőtti szégyenteljes december ötödiki, kettős állampolgárságbeli népszavazás után. Ember legyen a talpán, aki ne látna szándékoltságot az effajta időzítésben. Ha akkor lemondtunk Trianonban elrabolt nemzetrészeinken élő magyarjainkról, ugyan miért is ragaszkodjunk maradék honunkban a világnézetileg elkötelezett oktatáshoz?
Merthogy ez és nem más a kérdés annak olvastán, amit a MK közölt. Eszerint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia december 2-a és 3-a között megtartotta téli rendes ülését, amelyen Erdő (Grünwald) Péter nem más, mint a világnézeti semlegesség mellett tette le egyértelmű voksát. Éspedig nem is akármilyen módon. De idézzük csak őt!
„Mind az oktatási intézmények, mind – a jövőre nézve – a szociális intézmények területén súlyosan aggályosnak találjuk azt az esetleges szándékot, hogy az ország szociális intézményeinek a nagy részét egyházi fenntartásba kívánnák adni.”
Hát ilyenkor hűl meg ama bizonyos az ember ereiben. Eddig ugyanis valamennyi földi halandó, aki igényt tartott a keresztény névre, úgy tudta, az Istenember meghagyta övéinek, hogy tegyenek azok tanítványokká minden népet. Egyszóval legyenek misszionáriusok. Tanúságtevők, hitvallók. Éspedig nemcsak az oltár előtt, a gyóntatószékben, a sekrestyében, hanem bárhol a világban. A „szociális intézmények”-ben felcseperedők között is.
Most meg jön a nevezett azzal, hogy ezt „súlyosan aggályos”-nak tartja, hiszen „ellenkezne az állam felekezeti semlegességének alapvető alkotmányos elvével”. Hiába, kibújik ama bizonyos, csak most éppen a bíborosi reverenda alól. Úgy tűnik, Krisztus passióját ismétli a katolikus világ is. Ami most halott. Ám nagypéntek nélkül nincs feltámadás. Ami meglesz, csak abban viszont neki, ha így folytatja, aligha lesz része.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
