Közgazdasági diploma nélkül is megállapítható ama józan ész alapján, mennyire abszurd helyzet alakult ki a devizahitelek minél szélesebb tömegekre történt ráerőszakolásával. Akinek ugyanis csupán mákszemnyi igazságérzete van, tudja, hogy a mesterségesen megnyomorított, kiszolgáltatott helyzetbe kényszerült rászoruló embertömegeknek csak kamatnélküli kölcsönt volna szabad adni, vagy alamizsnát.
Pláne, ha vén kontinensünkön annyi hivatkozás történik a kereszténységre, ami ugyebár elfogadhatatlannak tartja a bankok gigaprofitját, a kamatlábak állandó emelésével a hitelre rászedettek koldusbotra juttatását.
Artner Edgár, huszadik századunk kiváló katolikus dogmatikusa írja az erkölcsteológia egyik klasszikusára, Noldin Jeromosra hivatkozva: „Keresztény felfogás szerint szegénynek vagy kamatnélküli kölcsönt, vagy alamizsnát kell adni.” Márpedig ugye nem kétséges, szegények-e mindazok, akik devizahiteleket vettek fel.
De nézzük csak az alamizsnálkodást! Amint Artner is írja, sokszor támadják a kereszténységet, amiért – úgymond – lealacsonyítja az emberi méltóságot, nem ad gyökeres megoldást a szociális bajokra, csak amolyan ideig-óráig tartó foltozgatás. És a valóság?
„A vagyon Istené lévén, senkire sem lealacsonyító annak használata. A gazdag ugyanis csak kezelője vagyonának, és így a szegény jogosan kapja tőle az alamizsnát, melynek adományozásából a gazdagnak magának is haszna van, nem adja ingyen. A lelki és anyagi javak harmóniája révén egyiknek sincs oka és joga a másikat lenézni, rászorulnak ők kölcsönösen egymásra és – amint Aranyszájú szent János mondta – talán még inkább a gazdagok a szegényekre, mint viszont!”
Persze nyilván másként látják ezt a tőkés világtársaságok. Nem érdekli őket, hányan jutnak általuk koldusbotra. De a jelek szerint az sem, hogy előbb-utóbb ők is a tönk szélére jutnak, hiszen elérkezik az idő, amikor már nem lesz mit elvenniük az általuk megnyomorítottaktól. Hiába, akár belátják, akár nem, csak kamatnélküli kölcsönt volna szabad adni a rászorulóknak, vagy alamizsnát, merthogy igenis ez a dolgok rendje.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
